Papua City - Mikor még volt 'kint' #1

Szerzői kiadás , 2007. március

szín: Fekete-Fehér, formátum: Puha borítós,méret: A5 148 x 210, oldalak száma: 24, ár: 450.00 HUF, Jelenleg is futó sorozat

Készítők

Író
Rajzoló
Betűk
Borító
Tartalom
Megrendelhetõ az amorfartKUKACfreemailPONThu e-mail címen.


Örömteli dolog, hogy a külföldi képregénydömping idején is egyre több magyar képregény lát napvilágot. Negatívumként talán azt lehetne felhozni, hogy ezek nem kapnak nagy publicitást, ismertséget, sokszor csak egy nagyon szûk réteg tud a létezésükrõl. Vannak természetesen kivételek, de a többségük még mindig inkább underground képregények. Ezeknek persze megvannak a maguk bájai, sõt én kifejezetten szeretem az ilyesfajta megoldásokat. Ha a hírforrásaim megbízhatóak, akkor idén még színesebb lesz az ilyen, és ehhez hasonló MAGYAR képregények palettája. Hát hajrá!

A neten véletlenül bukkantam rá a Papua City címû képregényre. Szerencsére megtaláltam az e-mail címet is, ahonnan megrendelhettem. A Papua City ajánlója következik!:)

Egy napja kaptam kézhez, nagyon korrekt borítékban, erre panaszom nem lehetett. Miután kibontottam, örömmel tapasztaltam, hogy ajándékként sok matrica is helyet kapott a küldeményben, valamint egy szórólap is, ami a második rész februári megjelenését hivatott beharangozni. Szuper.

Egy idõben nagy divat volt a fanzine készítés. Közülük sokat el is olvastam, és nagyon tetszett bennük az, hogy nem törõdtek sem a tördelésekkel, nem törekedtek arra, hogy szép legyen a kiadvány, a cél a figyelemfelkeltés volt. Ehhez pedig radikális eszközökként bejöttek a legkülönfélébb betûtípusok használata, vagy a betûnként eltérõ nagyságú szövegek használata, stb.

A Papua City kézbevételekor ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Hogy miért is? Talán mert kivitelében mintha egy punk fanzinet látnék. Persze köze sincs témájában hozzájuk, külsõleg viszont annál több. Hívhatjuk formabontásnak is azt, hogy 6 darab félbehajtott A4-es lapot kapunk egymásba illesztve, tûzés nélkül?:)

A képregényt átlapozva megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen nem a szokványos képregényes eszközöket alkalmazva készült el az alkotás. Teljesen más oldalról közelít ehhez a médiumhoz, mindig érdekes nézni az ilyen próbálkozásokat. Nincsenek a szó szoros értelmében vett panelek, szóbuborékokból is elvétve találhatunk párat. Az oldalak kaotikus elrendezése, és az érdekes szövegezés mind erõsíti azt a gondolatomat, amit fentebb felvázoltam. Szóval egy ízig-vérig underground képregénnyel van dolgunk!

A történet tulajdonképpen kiált a folytatásért, amit ugye februárban meg is kapunk, ez az elsõ rész egy szép felvezetése a dolgoknak. Az „Amikor még volt ’kint’” alcím természetesen értelmet kap az olvasás során. Egy káoszba fulladt világot tár elénk Amorfart (a képregény készítõje), egy földrengés tönkretette az életet a Földön. Vírusok pusztítottak, és az emberek, mármint akik még ezeket is túlélték, bunkerekben leltek menedéket, ahol lassú halál várt rájuk. Az egyik bunkerben, amire a felvezetés fókuszál, már csak ketten maradtak életben: Lanss és Sam. Õk teljesen elvesztették a kapcsolatot a külvilággal, és persze ott motoszkál mindkettejük fejében a dilemma, hogy kimerészkedjenek-e az ismeretlenbe, vagy inkább várjanak még egy kicsit. Ez utóbbit választják már több évtizede, képtelenek arra, hogy kockáztassanak.

Az adott bunkerbe anno bemenekült embereket is megismerhetjük, ugyanis több oldalon keresztül tablószerûen sorjáznak elõttünk, valamint egy kis ismertetõ is társul mindegyikük arcképéhez.

A szövegezés nagyon érdekes. Pár helyesírási hibát leszámítva nagyon ötletes és magával ragadó. Bár vannak oldalak, ahol nagyobb teret kapnak a képek, mégis elmondható, hogy nagyon sok szöveget kapunk. Sokszor az volt az érzésem, mintha egy illusztrált történetet olvasnék, és szerintem nem járok messze az igazságtól. A szöveg nagyon fontos, a képek pedig bemutatják azt, hogy hogyan is néz ki mindez a „valóságban”. Míg a képregények többségének sajátja, hogy a kép és a szöveg is elõbbre viszi a történetet, itt ez nem valósul meg. Persze a képeken is nagyon sokat kell agyalni, hisz ,mint már említettem, sokszor káoszba fullad (tudatosan természetesen) az egész. Hosszas nézegetés után viszont minden nyilvánvalóvá válik.

A rajzokról annyit, hogy ezek nem is igazi rajzok. Fényképek ügyes megbuherálása a többségük, valamint firkák itt-ott. Ezek szerepe szintén az anarchia fokozása, mind a természetben, mind a túlélõk elméjében, nekem nagyon tetszik.

A szövegekrõl még, hogy az egyik párbeszédnél nem teljesen tiszta, hogy ki beszél kivel (amikor meg kell javítani a levegõszûrõt), ezt leszámítva szerintem tökéletes. Van egy-két utalás arra is, hogy igazából egy ember van a bunkerben, és a másik csak képzeletének szüleménye, viszont erre meg még több dolog cáfol rá. Tehát van min agyalni rendesen, mégha ez csak egy felvezetés is. A történet végén persze van egy fontos momentum, ami miatt érdemes lesz beszerezni a második részt is.

Nézegetve a Papua Cityt,ez egy vérbeli underground képregény, kinézetében, megvalósításában (látszólag) „igénytelen” és szétszórt. Mindenképpen gyûjteménybe illesztendõ darab, a folytatást pedig már nagyon várom!

Hajrá Amorfart!

forrás: ZONGO BLOG
http://zongo.blog.hu/2008/01/31/kepregenyajanlo_4#more319477
Hozzáadva: ninja, 2007-03-16 23:54:30 Módosítva: ninja, 2008-03-27 10:23:55