Albert Uderzo (Alberto Aleandro Uderzo)

Született: 1927. április 25. Fismes, Franciaország Meghalt: 2020. március 24. - élt 92 évet

Albert Uderzo
forrás: wikipédia

Általános adatok

Munkák
Nemzetiség
francia
Készítő URL
-
Élettörténet
Uderzo a vezetéknevét olasz származásának köszönheti. I.e. 452-ben Attila, a hunok vezére lerohanta Udrezot, a falut. Az egész falu odaveszett.
Az egész? Nem! A visszatelepülõ túlélők egy gyermeket találtak. Mivel senki sem tudta, kié, a falu nevét örökölte. Ő volt Albert Uderzo egyik felmenője. Az észak-olasz falu ma is létezik, ám a neve Oderzóra módosult.
Albert Uderzo 1927 április 25-én született. Akkor még Alberto névvel, hiszen apja - olasz lévén - ragaszkodott a fiú név o-végződéséhez. Az extra o-n kívül Uderzo két extra ujjal is bírt - ezeket fiatal korában műtéti úton eltávolították.

Rajz iránti elhivatottsága óvodás korában az "A farkas, a kecske és a bártány" című tanmese jól sikerült illusztrációjával vette kezdetét. Hét évesen Guy l'Eclair-rel, Popey-el táplálkozott, majd a nagy falat, a Miki Egér magazin megjelenését követően saját történetei megrajzolásába kezdett.
Első festékeivel piros füvet és zöld fatönköket festve kiderült, hogy színvak - ez elrettentette ugyan a festéstől, de a rajzolástól nem.
"A hatás katasztrofális volt! Anyám ezt kérdezte: "Miért festetted pirosra a füvet?" Azóta szerencsére javult a szemem, és a borítókon Asterix vörös nadrágja és az őt körülvevő zöld fű saját kezem munkái."
A repülőgép-mérnöki ambíciókkal bíró Uderzót tizenhárom évesen két hónap próbaidőre alkalmazták a Societé Parisian d'Edition-nál, ahol végül egy évet dolgozott. Az irodájukban találkozott Alain Saint-Ogan-nal és a nagy Calvo-val, aki felkarolta. Befejeződött az iskola, és vette kezdetét egy álom: Uderzo önnön autodidakta mivoltára nem büszke, ámbátor családja invesztált pár művészeti leckébe is. Gépkezelő lett egy hegedûkészítőnél Menilmontant-ban, majd hegeszteni tanult Patin szélmalmai mögött, éjszakánként pedig arról álmodott - az első Walt Disney rajzfilmek hatására, hogy animátorként dolgozik.

1945-ben az Editions du Chéne kiadójának hirdetésére, aki egy képregény-pályázatot írt ki, létrehozta Clopinardot, az öreg, féllábú katonát, aki hosszúnak találta az életét annak okán, hogy nagy mennyiségű puskaport emésztett fel - egyfajta varázsitalként. Alkalmazták "köztes" animátornak, és hamar felismerte, hogy a közösségi munka nem neki való.
1946-ban, megalkotta Arys Buckot, Prince Rollint és Belloyt a vadonatúj OK magazin számára.

Arys Buck egy nagyon jóképű és izmos herceg, akibõl egy alacsony, csúf hasonmást csinált nagy orral, és szárnyas sisakkal.
A második világháború idején, a német megszállás alatt Uderzo és bátyja, Bruno sikeresen megszöknek hamis papírokkal, és anonímitásban töltenek egy évet Britanniában, vagy ahogy Róma korában ismerték, Armoricában. A későbbiekben Uderzo-ra maradó helymegválasztás (Asterix faluja) a bretonok által ébresztett kellemes érzések után nem lesz számára kérdéses.
Amikor visszatért katonai szolgálatáról, minden munkahely be volt töltve, és végül riporter-művészként folytatta a France Dimanche-nál, ahol is híreket illusztrált. Ezután a France Soir alkalmazta egy sorozat elkészítéséhez "A bűn nem kifizetődő" címmel.
1950-ben Uderzo megvásárolta az első kocsiját, egy Simca 5-öt, melyet egy Peugeot 202 kabrió és Traction Avant követett. Az örök autó-szerelmes az első Ferrariját 1975-ben vette meg, 1978-ban a francia Ferrari klub elnöke lett.
A brüsszeli World Pressnél állt alkalmazásban, amikor találkozott Hubinonnal és Charlierrel, akikkel később az 1948 óta nem folytatott Belloy sorozatába kezdett. A World Press párizsi irodájában az asztala mellett unatkozva találkozott Goscinnyvel: ezzel vette kezdetét hosszú barátságuk. Együtt dolgozva a Bonne Soirees "Etiquette" rovatán találták ki és alkották meg később Jehan Pistoletet és Luc Juniort a Libre Juniornak, ami a Libre Belgium vasárnapi kiadása volt. 1951-ben hozták létre a nekik oly kedves Oumpah-Pahot, ami egy nézeteltérésnek köszönhetően nem lett publikálva 1958-ig, amikor a Tintin lapban végül megjelent.
1959-ben, Uderzo és Goscinny életet adtak Asterixnek a Pilote első számában. Az első szkeccs Asterixe, a bátor, izmos harcos hamar tökmag viccmesterré lett. Ahogyan Obelix is hízott az évek múltával... Ettől fogva Uderzo a heti öt lap hihetetlen ritmusában élt: három a Pilote-nak (Tanguy és Asterix), kettő a Tintinnek (Oumpah-pah). Ennek okán néha írói görcs fogta el... Később az Asterix elsöprő sikerének köszönhetően átadta Tanguyt Jije-nek.
1974-ben, Dargaud, Goscinny és Uderzo létrehozták az Idefix stúdiót, amely végezetül beteljesítette a külvárosi "Berbert" álmát: rajzfilmeket készített.
Amikor Goscinny 1977-ben meghalt, Uderzo ismét egyedül lett, és boldogtalan a rajzasztalánál. De végül úgy határozott, folytatja Asterix nagy kalandját, és 1979-ben megalapította az "Albert Rene" kiadó társaságot. Az új történeteket maga írta és rajzolta, átlagosan három hónapot töltve el a történettel és a párbeszédekkel, és hatot a megrajzolással.
Asterix születésétől a 30 különböző történet világszerte 280 millió másolatban kelt el, és Uderzo több, mint 14.000 rajzot készített.

Albert Uderzo képregényei

Hozzáadva: 2005-10-31 15:09:28 Módosítva: 2020-03-25 19:26:23