Hergé (Georges Prosper Rémi)

Született: 1907. május 22. Etterbeek Meghalt: 1983. március 3. Brussels - élt 75 évet

Általános adatok

Nemzetiség
-
Élettörténet
Georges Prosper Remi 1907-ben született a brüsszeli Etterbeek-ben, középosztálybeli családban, Alecis és Elisabeth Remi gyermekeként. Négy év általános iskolai tanulmányait az elsõ világháború szakította meg, amikor a németek elfoglalták Brüsszelt. A néhány rajzórán kívül, melyet az Ecole Saint-Luc-ben kapott, soha nem részesült vizuális mûvészeti oktatásban.

1920-ban a College Saint-Boniface-ban folytatta tanulmányait, ahol a tanárok katolikus papok voltak. Georges csatlakozott az iskola fiú cserkészcsapatához, ahol a „Renard curieux” – „a kíváncsi róka” – totemnevet kapta. Elsõ rajzai az iskola cserkészlapjában (Jamais assez) jelentek meg, majd 1923-tól a Le Boy-Scout Belge–ben, a cserkész havilapban. 1924-tõl rajzait „Hergé” álnévvel jelölte. Az ezt követõ képregénymunkáit erõsen áthatja a cserkészmozgalom etikája, és korai utazási élményei a cserkész szervezetben.

1925-re, iskolája befejeztével Georges a Le XXe Siecle katolikus újságnak dolgozott, Norbert Wallez szerkesztõ mellett. Ez a katolikus apát mellesleg Mussolini képet tartott irodájában. A következõ évben megjelentette elsõ képregény sorozatát, a Totor kalandjait a cserkészmagazinban. 1928-ban azzal bízták meg, hogy a Le XXe Siecle gyermekrovatát (Le Petit Vingtieme) képekkel lássa el. Elkezdte a Flup kalandjai, Nénesse, Poussette, és Cochonnet munkát illusztrálni. Ezt a kis képregényt a sportrovat egy munkatársa írta, de hamar elvesztette érdeklõdését a sorozat iránt. Wallez Remit kérte meg egy új hõs, egy katolikus riporter kreálására, aki harcolna a jóért szerte a világon. Elhatározta, hogy elkészíti a saját képregényét, mely átveszi az akkori amerikai fejlesztéseket és a karakterek szájából kivezetõ beszédbuborékokat használ.

1939. szeptember 1-jén kitört a második világháború. A nácik lerohanták Lengyelországot. Hergét behívták, hadnagyi rangban szolgált. Tintin kalandjai félbeszakadtak a "Fekete arany földjén". 1940 nyarára Belgium német kézre került a kontinentális Európa többi részével együtt.

Le Petit Vingtieme, ahol Tintin kalandjai addig megjelentek, bezárt a náci megszállás során. Hergé elfogadta a felkérést egy új Tintin sorozat megírására a Le Soir-ban, Brüsszel vezetõ francia napilapjában. Abban a lapban, melyet az elnyomó hatalom szócsövének tartottak. Befejezetlenül kellett hagynia a Fekete arany országában-t, az antifasiszta áthallások miatt. Megjelentette helyette a Az aranyollós rák-ot. Ezt még öt követte a háború alatt.

A harcok elõrehaladtával két faktor is Hergé stílusának forradalmi megújulását eredményezte. Elõször is a papírhiány nyomására a Tintint napi három vagy négy képregényablakban adták le a heti két teljes oldal helyett, mely a Le Petit Vingtieme gyakorlata volt. A feszültségkeltés érdekében az oldal alja helyett minden képregénysor végén Hergé gyakoribb gegeket és gyorsabb akciókat rajzolt. A történeteket a valóságtól menekülõ módon formálta meg: például Expedíció egy meteorithoz – a Tûzcsillag; vagy kincskeresõsre – Unikornis és a vörös Rackham kincse; vagy kalandos felfedezõsre – Az ókori inkák átka, a Hét kristálygömb, és a Nap pionírjai.

Ezekben a történetekben Hergé nagyobb hangsúlyt fektetett a karakterekre, mint a rajzokra. Tintin legemlékezetesebb társait, Haddock kapitányt és Cuthbert CalCulust (franciául Professeur Tryphon Tournesol) ezekben az idõkben mutatták be. A változások nem maradtak hatástalanok az olvasókra. Reprintben ezek a történetek bizonyultak a legnépszerûbbeknek.

1943-ban Hergé találkozott Edgar P. Jacobs-szal, egy másik képregényrajzolóval, akinek segítséget nyújtott a korai Tintin albumok átdolgozásában. Jacobs leglényegesebb közremûködése a háttér és a ruhák átrajzolása volt az Ottokár Király jogarában, de az új Tintin kalandba, A hét kristálygömbbe is beledolgozott.

Brüsszelt 1944. szeptember 3-án visszafoglalták. Tintin kalandjai félbeszakadtak a hét kristálygömb végén, miután az szövetséges hatóságok becsukták a Le Soir-t. A kaotikus felszabadulás utáni periódusban Hergét négyszer tartóztatták le különbözõ hatalmi szervek. Nyilvánosan megvádolták náci szimpatizálással. A vád teljesen alaptalan volt, mivel a Tintin kalandokat a háború alatt skrupulózusan minden politikától mentesen rajzolták. Az egyetlen kétértelmû pont a Tûzgolyóban volt, mely az USA zászlaja alatt mutatott be egy rivális tudományos expedíciót és egy szponzort, akit Blumensteinnek hívtak. Gyakorlatilag a történeteket egyértelmûen azelõtt publikálták, hogy a háború összefonódott volna a fasizmussal. A legprominensebb személy az Ottokár király jogará-ban tûnik fel. Õ azon dolgozik, hogy visszaverjen egy puccskísérletet, mely esetleg tekinthetõ az Anschluss allegóriájának is, idézve a náci Németországot Ausztria bekebelezésekor. Ahogy más, a nácik által felügyelt sajtónak dolgozó munkatársakat is, Hergé-t is eltiltották a publicitástól. A következõ két évben Jabobsszal és egy új asszisztenssel, Alice Devosszal dolgozott együtt, és a régi Tintin kalandokat színezték át.

(Hergé tehát megúszta két év szilenciummal, utóbb pedig errõl a korszakról inkább hallgattak. Benoit-Jeannin szerint azért, mivel nemcsak az utólag elismert "hülyesége" volt a hibás abban, hogy a németek alatt is zavartalanul alkotott, de az akkori francia-belga szélsõjobboldal iránti rokonszenve is, amelyben egyébként a belga társadalom tekintélyes része is osztozott.)

Tintin kiutasítása 1946. szeptember 6-ig tartott. A kiadó és háborús ellenálló Raimond Leblenc biztosította a pénzügyi támogatást náciellenes pedigrével, így a Tintin magazin megjelenhetett. A hetilap két teljes oldalt szánt Tintin kalandjainak, kezdve a Hét kristálygömb emlékeztetõjével, más képregényekkel és válogatott cikkekkel is. A lap óriási sikert aratott, 100 000-es heti eladással. A Tintin albumok példányszáma 1956-ban elérte az 1 milliót, az 1970-es évek vége és a 90-es évek eleje között a 2-3 millió között tetõzött.

A Tintint mindig is Hergé-nek tulajdonították, Edgar Pierre Jacobs és a másik segítõ megemlítése nélkül. Ahogy Jacob közremûködése mind nagyobb lett, egyesülést szorgalmazott. Hergé ezt visszautasította és véget vetett az eddig gyümölcsözõ kapcsolatnak. Jacobs ezután saját képregényeit jelentette meg a Tintin magazinban, beleértve a széles körben üdvözölt Blake-et és Mortimert.

A növekvõ követelmények, melyeket a Tintin magazin állított fel, nagy vámot szedtek Hergé-n. 1949-ben, míg a Fekete arany földje új verzióján dolgozott – az elsõ félbemaradt a II. világháború kirobbanásával – idegösszeomlást kapott és négy hónapos szünetre kényszerült. 1950-ben újra idegösszeomlása volt. Ekkor a Cél a Hold volt tervezés alatt.

Hergé munkaterheit enyhítendõ 1950. április 6-án megalapították a Hergé Stúdiót. A stúdió számos asszisztenst alkalmazott, hogy segítsenek Tintin kalandjainak megrajzolásában. A legjelentõsebb köztük Bob de Moor volt, aki együttmûködött az összes további Tintin kalandban. A részleteket és a háttereket töltötte ki a Felfedezõk a Holdon-ban. A stúdió segítségével Hergé-nek 1954-ben sikerült kiadnia a Kalkulus problémá-t, amit legremekebb munkájának tartanak. Ezt 1956-ban a Vörös-tenger cápája követte.

Az utolsó három teljes Tintin kaland lassabban készült el: A Castafiore smaragd (1961), a 714-es járat (1966) és a Tintin és a Pikardok csak 1975-ben jelent meg. Erre az idõre Tintin már más médiában is szerepelt. A Tintin magazin kezdetétõl Raymond Leblanc Tintint gazdasági érdekként, reklámcélokra használta. Elkészült a második Tintin film 1961-ben: Tintin és az Aranygyapjú, Jean-Pierre Talbot-val Tintin szerepében. Korábban készült még egy animációs film (1947), ami nyilvánosan csak egyszer került bemutatásra. Számos hagyományosan animált Tintin filmet is készítettek, kezdve a Kalkulus problémával (1961).

Tintin pénzügyi sikere lehetõvé tette Hergé-nek, hogy idejének nagyobb részét utazásoknak szentelje. Beutazta Európát és 1971-ben Amerikába utazott, ahol találkozott az õslakosokkal. Kultúrájuk megismerése nagy izgalommal töltötte el. 1973-ban járt Tajvanon. Három évtizedes meghívásnak tett eleget – a Kuomintang kormány Kék lótusszal szemben tanúsított csodálatának nyomán.

Emlékezetes példája életét tükrözõ mûvészetének, hogy Hergé-nek sikerült megújítania kapcsolatát Chang Chong-jennel. Évekkel azután, hogy Tintin megmentette a fiktív Chong-Chent Chang-ot Tintin tibeti kalandjainak végén. Az igazi Chang utcaseprõvé csúszott le a 70-es években, a Kulturális Forradalom során, mielõtt a sanghaji Szépmûvészeti Akadémia vezetõjévé nevezték volna ki. 1981-ben visszatért Európába, régi barátjához, Hergé-hez és 1985-ben Párizsban telepedett le. Chang itt élt 1998-ban bekövetkezett haláláig.

Hergé sok éven át szenvedett csontrákban. Az ennek nyomán kialakuló anémia komplikációja okozta halálát. 1983. március 3-án, 75 éves korában hunyt el. Félbemaradt a huszonnegyedik Tintin kaland, Tintin és Alph-Art. Mivel többször kifejezte abbéli óhaját, hogy más ne folytassa Tintin történeteit, 1986-ban posztumusz publikálták utolsó történetének skicceit és jegyzeteit. 1988-ban a Tintin magazin sem folytatódott tovább.

Hergé számos képregényét megfilmesítették az Ellipse-Nelvana gondozásában a Tintin kalandjai címû televíziós rajzfilmsorozatban.

forrás: wikipédia

Hergé képregényei

Hozzáadva: 2005-10-31 15:09:28 Módosítva: 2014-09-15 14:16:04