Titkos Fiók
2008. május
Enki BILAL #2
December 32
Nike
Egy miniatombomba robban a lábunk elõtt. A terasz egy szilánkja szétzúzza az orromat (ebben az évben harmadszor...). A szélsõséges erõszak e pillanatában mi kellett volna még, hogy bogarat ültessen a fülembe (amit szintén megütött a légnyomás)? BÁRMI jobb lett volna, mint a MEGHÍVÓ, mert itt kezdõdik minen elölrõl.
Amir
Erõsen magamhoz szorítottam a testét, és ezt az új, közvetlenül rémálmaimból megelevenedett fekete bõrét. Nagyon erõsen és nagyon sokáig. Mintha csak furcsaságát próbálnám elûzni.
Leyla
Nike ugyanannyi ideig maradt a barlangban, mint a kilenc másik. Amint kilépett, õ is rögtön papírt és ceruzát kért a törvényszolgától, ugyanúgy mint a másik kilenc tanú, és hozzájuk hasonlóan, õ is hosszú órákig hallgatott. Végül, a másik kilenc tanúéhoz hasonlóan, Nike elsõ mondata is szó szerint, szinte ugyanazt a három kérdést tartalmazta: "A szénizotópos vizsgálat mit mutat a csontok és a lövedékek koráról? A Vadim Lé adataival történt összehasonlítás mit mond a betemetett szintrõl? Mikor van december 32-e"
A Szörny-tetralógia három szálon bontakozik ki. Nike, Leyla és Amir, a világ különbözõ tájain szétszórtan élõ szarajevói árvák története elsõsorban az emlékezetrõl szól. Egyéni és kollektív emlékezetrõl, amelyben keverednek Enki Bilal szülõhelye, Jugoszlávia szétesésének írott képei (egy olyan országé, amely alig néhány évvel eltûnése után máris kikopott emlékezetünkbõl), valamint a múlt, a jelen és a jövõ összemosódó festett képei. Az emlékezet segítségével Bilal a jövõt kutatja. Egy lehetséges jövõt, amelyben a Balkán emlékezetét kiterjeszti az egész világra, hiszen ez a világ minden, amink maradt.
Egy miniatombomba robban a lábunk elõtt. A terasz egy szilánkja szétzúzza az orromat (ebben az évben harmadszor...). A szélsõséges erõszak e pillanatában mi kellett volna még, hogy bogarat ültessen a fülembe (amit szintén megütött a légnyomás)? BÁRMI jobb lett volna, mint a MEGHÍVÓ, mert itt kezdõdik minen elölrõl.
Amir
Erõsen magamhoz szorítottam a testét, és ezt az új, közvetlenül rémálmaimból megelevenedett fekete bõrét. Nagyon erõsen és nagyon sokáig. Mintha csak furcsaságát próbálnám elûzni.
Leyla
Nike ugyanannyi ideig maradt a barlangban, mint a kilenc másik. Amint kilépett, õ is rögtön papírt és ceruzát kért a törvényszolgától, ugyanúgy mint a másik kilenc tanú, és hozzájuk hasonlóan, õ is hosszú órákig hallgatott. Végül, a másik kilenc tanúéhoz hasonlóan, Nike elsõ mondata is szó szerint, szinte ugyanazt a három kérdést tartalmazta: "A szénizotópos vizsgálat mit mutat a csontok és a lövedékek koráról? A Vadim Lé adataival történt összehasonlítás mit mond a betemetett szintrõl? Mikor van december 32-e"
A Szörny-tetralógia három szálon bontakozik ki. Nike, Leyla és Amir, a világ különbözõ tájain szétszórtan élõ szarajevói árvák története elsõsorban az emlékezetrõl szól. Egyéni és kollektív emlékezetrõl, amelyben keverednek Enki Bilal szülõhelye, Jugoszlávia szétesésének írott képei (egy olyan országé, amely alig néhány évvel eltûnése után máris kikopott emlékezetünkbõl), valamint a múlt, a jelen és a jövõ összemosódó festett képei. Az emlékezet segítségével Bilal a jövõt kutatja. Egy lehetséges jövõt, amelyben a Balkán emlékezetét kiterjeszti az egész világra, hiszen ez a világ minden, amink maradt.
Színes
Kemény borítós
Jelenleg is futó sorozat
2500.00 HUF
72 oldal
ISBN/ISSN
978-963-0648-92-9
Megtekintve
December 32
Nike
Egy miniatombomba robban a lábunk elõtt. A terasz egy szilánkja szétzúzza az orromat (ebben az évben harmadszor...). A szélsõséges erõszak e pillanatában mi kellett volna még, hogy bogarat ültessen a fülembe (amit szintén megütött a légnyomás)? BÁRMI jobb lett volna, mint a MEGHÍVÓ, mert itt kezdõdik minen elölrõl.
Amir
Erõsen magamhoz szorítottam a testét, és ezt az új, közvetlenül rémálmaimból megelevenedett fekete bõrét. Nagyon erõsen és nagyon sokáig. Mintha csak furcsaságát próbálnám elûzni.
Leyla
Nike ugyanannyi ideig maradt a barlangban, mint a kilenc másik. Amint kilépett, õ is rögtön papírt és ceruzát kért a törvényszolgától, ugyanúgy mint a másik kilenc tanú, és hozzájuk hasonlóan, õ is hosszú órákig hallgatott. Végül, a másik kilenc tanúéhoz hasonlóan, Nike elsõ mondata is szó szerint, szinte ugyanazt a három kérdést tartalmazta: "A szénizotópos vizsgálat mit mutat a csontok és a lövedékek koráról? A Vadim Lé adataival történt összehasonlítás mit mond a betemetett szintrõl? Mikor van december 32-e"
A Szörny-tetralógia három szálon bontakozik ki. Nike, Leyla és Amir, a világ különbözõ tájain szétszórtan élõ szarajevói árvák története elsõsorban az emlékezetrõl szól. Egyéni és kollektív emlékezetrõl, amelyben keverednek Enki Bilal szülõhelye, Jugoszlávia szétesésének írott képei (egy olyan országé, amely alig néhány évvel eltûnése után máris kikopott emlékezetünkbõl), valamint a múlt, a jelen és a jövõ összemosódó festett képei. Az emlékezet segítségével Bilal a jövõt kutatja. Egy lehetséges jövõt, amelyben a Balkán emlékezetét kiterjeszti az egész világra, hiszen ez a világ minden, amink maradt.
Egy miniatombomba robban a lábunk elõtt. A terasz egy szilánkja szétzúzza az orromat (ebben az évben harmadszor...). A szélsõséges erõszak e pillanatában mi kellett volna még, hogy bogarat ültessen a fülembe (amit szintén megütött a légnyomás)? BÁRMI jobb lett volna, mint a MEGHÍVÓ, mert itt kezdõdik minen elölrõl.
Amir
Erõsen magamhoz szorítottam a testét, és ezt az új, közvetlenül rémálmaimból megelevenedett fekete bõrét. Nagyon erõsen és nagyon sokáig. Mintha csak furcsaságát próbálnám elûzni.
Leyla
Nike ugyanannyi ideig maradt a barlangban, mint a kilenc másik. Amint kilépett, õ is rögtön papírt és ceruzát kért a törvényszolgától, ugyanúgy mint a másik kilenc tanú, és hozzájuk hasonlóan, õ is hosszú órákig hallgatott. Végül, a másik kilenc tanúéhoz hasonlóan, Nike elsõ mondata is szó szerint, szinte ugyanazt a három kérdést tartalmazta: "A szénizotópos vizsgálat mit mutat a csontok és a lövedékek koráról? A Vadim Lé adataival történt összehasonlítás mit mond a betemetett szintrõl? Mikor van december 32-e"
A Szörny-tetralógia három szálon bontakozik ki. Nike, Leyla és Amir, a világ különbözõ tájain szétszórtan élõ szarajevói árvák története elsõsorban az emlékezetrõl szól. Egyéni és kollektív emlékezetrõl, amelyben keverednek Enki Bilal szülõhelye, Jugoszlávia szétesésének írott képei (egy olyan országé, amely alig néhány évvel eltûnése után máris kikopott emlékezetünkbõl), valamint a múlt, a jelen és a jövõ összemosódó festett képei. Az emlékezet segítségével Bilal a jövõt kutatja. Egy lehetséges jövõt, amelyben a Balkán emlékezetét kiterjeszti az egész világra, hiszen ez a világ minden, amink maradt.
