Scolar Kiadó
2007. május
Keresõk
A Keresõk valóságos budapesti helyszínein (kávéház, kisföldalatti, a város legrégebbi köztéri szobra elõtti tér, magas polgári lakásbelsõk) reális és szürreális jelenetek váltakoznak. A mû meghatározó motívumai a szeretet, a szorongás, a véletlen szerepe, és egy másik ember teljes megismerhetõségének lehetetlensége.
A fõszereplõ, András, a történet elején különös bajba kerül. Az Eckermann kávézóban éppen csak felfigyel egy lányra, máris odalép hozzá a Szorongás Rt. ügynöke, és közli vele: Andrásnak csupán két napja van arra, hogy megmentse azt a lányt, különben az ügynök örökre boldogtalanná teszi, ha a fiú nem jár sikerrel. Ráadásul, ha András kudarcot vall, õt is bekebelezi e furcsa, szinte túlvilági szervezet, mint egykor az ügynököt. Képtelenségnek tûnik az egész, de a fura úr meggyõzõen beszél, és a lány olyan szép, hogy András kétségei elillannak. Aztán hirtelen a lány is eltûnik, és kezdõdhet a keresés. Elõször Andrásnak meg kell találnia a lányt ahhoz, hogy megmeneküljön. Kezdeti erõfeszítések után sodródni kezd az eseményekkel, egy idõ után megadja magát „a véletlen hatalmának”, talán azért is, mert közben egy másik lányra talál, egy volt szerelmére. Miközben a Szorongás Rt-rõl nem tudható, hogy kik az áldozatai: azok, akik behódolnak a hatalmának, vagy azok, akik ellenállnak neki?
Molnár Péter azonos címû novelláját képregényre alkalmazta / átdolgozta / adaptálta: Peer Krisztián. Rajzolta: László Zsuzsi. A novellát Turai Tamás dramaturg közremûködésével Vajdai Liza Vera szövegeit felhasználva rádióra alkalmazta: Molnár Péter, Peer Krisztián, Vajdai Vilmos. A rádiójátékot és a színpadi változatot rendezte: Vajdai Vilmos.
A fõszereplõ, András, a történet elején különös bajba kerül. Az Eckermann kávézóban éppen csak felfigyel egy lányra, máris odalép hozzá a Szorongás Rt. ügynöke, és közli vele: Andrásnak csupán két napja van arra, hogy megmentse azt a lányt, különben az ügynök örökre boldogtalanná teszi, ha a fiú nem jár sikerrel. Ráadásul, ha András kudarcot vall, õt is bekebelezi e furcsa, szinte túlvilági szervezet, mint egykor az ügynököt. Képtelenségnek tûnik az egész, de a fura úr meggyõzõen beszél, és a lány olyan szép, hogy András kétségei elillannak. Aztán hirtelen a lány is eltûnik, és kezdõdhet a keresés. Elõször Andrásnak meg kell találnia a lányt ahhoz, hogy megmeneküljön. Kezdeti erõfeszítések után sodródni kezd az eseményekkel, egy idõ után megadja magát „a véletlen hatalmának”, talán azért is, mert közben egy másik lányra talál, egy volt szerelmére. Miközben a Szorongás Rt-rõl nem tudható, hogy kik az áldozatai: azok, akik behódolnak a hatalmának, vagy azok, akik ellenállnak neki?
Molnár Péter azonos címû novelláját képregényre alkalmazta / átdolgozta / adaptálta: Peer Krisztián. Rajzolta: László Zsuzsi. A novellát Turai Tamás dramaturg közremûködésével Vajdai Liza Vera szövegeit felhasználva rádióra alkalmazta: Molnár Péter, Peer Krisztián, Vajdai Vilmos. A rádiójátékot és a színpadi változatot rendezte: Vajdai Vilmos.
Fekete-Fehér
Kemény borítós
Egyszeri kiadvány
1975.00 HUF
Egyedi, 170x240mm
56 oldal
ISBN/ISSN
978-963-9534-90-2
Megtekintve
-
A Keresõk valóságos budapesti helyszínein (kávéház, kisföldalatti, a város legrégebbi köztéri szobra elõtti tér, magas polgári lakásbelsõk) reális és szürreális jelenetek váltakoznak. A mû meghatározó motívumai a szeretet, a szorongás, a véletlen szerepe, és egy másik ember teljes megismerhetõségének lehetetlensége.
A fõszereplõ, András, a történet elején különös bajba kerül. Az Eckermann kávézóban éppen csak felfigyel egy lányra, máris odalép hozzá a Szorongás Rt. ügynöke, és közli vele: Andrásnak csupán két napja van arra, hogy megmentse azt a lányt, különben az ügynök örökre boldogtalanná teszi, ha a fiú nem jár sikerrel. Ráadásul, ha András kudarcot vall, õt is bekebelezi e furcsa, szinte túlvilági szervezet, mint egykor az ügynököt. Képtelenségnek tûnik az egész, de a fura úr meggyõzõen beszél, és a lány olyan szép, hogy András kétségei elillannak. Aztán hirtelen a lány is eltûnik, és kezdõdhet a keresés. Elõször Andrásnak meg kell találnia a lányt ahhoz, hogy megmeneküljön. Kezdeti erõfeszítések után sodródni kezd az eseményekkel, egy idõ után megadja magát „a véletlen hatalmának”, talán azért is, mert közben egy másik lányra talál, egy volt szerelmére. Miközben a Szorongás Rt-rõl nem tudható, hogy kik az áldozatai: azok, akik behódolnak a hatalmának, vagy azok, akik ellenállnak neki?
Molnár Péter azonos címû novelláját képregényre alkalmazta / átdolgozta / adaptálta: Peer Krisztián. Rajzolta: László Zsuzsi. A novellát Turai Tamás dramaturg közremûködésével Vajdai Liza Vera szövegeit felhasználva rádióra alkalmazta: Molnár Péter, Peer Krisztián, Vajdai Vilmos. A rádiójátékot és a színpadi változatot rendezte: Vajdai Vilmos.
A fõszereplõ, András, a történet elején különös bajba kerül. Az Eckermann kávézóban éppen csak felfigyel egy lányra, máris odalép hozzá a Szorongás Rt. ügynöke, és közli vele: Andrásnak csupán két napja van arra, hogy megmentse azt a lányt, különben az ügynök örökre boldogtalanná teszi, ha a fiú nem jár sikerrel. Ráadásul, ha András kudarcot vall, õt is bekebelezi e furcsa, szinte túlvilági szervezet, mint egykor az ügynököt. Képtelenségnek tûnik az egész, de a fura úr meggyõzõen beszél, és a lány olyan szép, hogy András kétségei elillannak. Aztán hirtelen a lány is eltûnik, és kezdõdhet a keresés. Elõször Andrásnak meg kell találnia a lányt ahhoz, hogy megmeneküljön. Kezdeti erõfeszítések után sodródni kezd az eseményekkel, egy idõ után megadja magát „a véletlen hatalmának”, talán azért is, mert közben egy másik lányra talál, egy volt szerelmére. Miközben a Szorongás Rt-rõl nem tudható, hogy kik az áldozatai: azok, akik behódolnak a hatalmának, vagy azok, akik ellenállnak neki?
Molnár Péter azonos címû novelláját képregényre alkalmazta / átdolgozta / adaptálta: Peer Krisztián. Rajzolta: László Zsuzsi. A novellát Turai Tamás dramaturg közremûködésével Vajdai Liza Vera szövegeit felhasználva rádióra alkalmazta: Molnár Péter, Peer Krisztián, Vajdai Vilmos. A rádiójátékot és a színpadi változatot rendezte: Vajdai Vilmos.
