Pasquale Frisenda
olasz
55 éves
1985-ben kezdte tanulmányait a Milánói Sforza Kastély Képregény- és Illusztrációs Iskolájában, és ezekben az években alkalmi kapcsolatba került Carlo Ambrosini és Giampiero Casertano Studio Comix-ával. 1988-ban kezdett együttműködni a Cyborg magazinnal[1], amely számára számos illusztrációt és első képregénytörténetét, a Tenebra-t készítette, Michele Masiero szövegével.
A nagy áttörés 1990-ben következett be, amikor csatlakozott a második Ken Parker sorozat rajzolócsapatához, és a Ken Parker Magazin-on dolgozott, amelyet a Parker Editore adott ki. Később a sorozatot a Sergio Bonelli Editore vette át, amely számára Frisenda elkészítette a Ken Parker első különkiadását, I condannati (Az elítéltek) címmel – ez a történet éveken keresztül a karakter, Giancarlo Berardi és Ivo Milazzo által megalkotott figura utolsó ismert kalandjaként maradt fenn.
1996-ban Frisenda a Magico Vento sorozat rajzolójaként debütált. Első története 1997 októberében jelent meg La bestia (A szörnyeteg) címmel, Gianfranco Manfredi írásával, aki a karakter megalkotója is volt. A Magico Vento számára Frisenda több különösen kedvelt történetet készített, például a Windigo-t, La mano sinistra del diavolo-t (Az ördög bal keze) és Il Mostro di Hogan-t (Hogan szörnye). A 32. számtól (L'incendio di Chicago, 2000 február) átvette a borítórajzolói feladatokat Andrea Venturi-tól, és egészen a 75. számig (Torce umane, 2003 szeptember) dolgozott ezen a pozíción. Összesen 14 albumot készített a Magico Vento számára.
A Magico Vento után a Sergio Bonelli Editore megbízta, hogy elkészítse a 2009-es Texone-t (a 23. szám, Patagonia címmel), amely Mauro Boselli forgatókönyvéből készült. Első története a havi sorozatban 2013-ban jelent meg Il segreto del Giudice Bean (Bean bíró titka) címmel, szintén Boselli szövegével. 2016-ban a Color Tex 12. számában megjelent egy rövid története Sparate sul pianista (Lőjetek a zongoristára) címmel. 2015-ben a Patagonia történetet választották a portugál Polvo kiadó Tex sorozatának nyitódarabjául.
2010-ben egy rövid történetet készített a Dylan Dog Color Fest számára Il Grido muto (A néma kiáltás) címmel, Luigi Mignacco szövegével.
2012-ben részt vett a 150° - Storie d'Italia (150 év történetei Olaszországból) projektben, amely az olasz egyesítés 150. évfordulójának állított emléket. Ő készítette a 4. epizódot, Il postino (A postás) címmel, amely 1945-ben, Firenze náci megszállás alóli felszabadulása idején játszódik. Az összesen hat történetet két kötetben gyűjtötték össze, amelyeket a San Paolo adott ki a LUCCA Képregény- és Képzőművészeti Múzeummal együttműködve.
Szintén 2012-ben Frisenda illusztrációkat készített a Malacarn című albumhoz, amelyet az Uaragniaun zenei együttes adott ki, és amely a 19. század végi olasz közép- és délvidéki rablóvezérek történeteit és dalait dolgozta fel.
2013-ban, a Lucca Comics Games fesztiválon a MUF egyik kiállítással tisztelgett Frisenda előtt, bemutatva 7 új illusztrációját, amelyek később bekerültek a Il West di Pasquale Frisenda (Pasquale Frisenda Vadnyugata) című portfólióba.
2016-ban debütált a Le Storie sorozat 47. számában, amely Sangue e ghiaccio (Vér és jég) címmel jelent meg.
2017-ben Frisenda dolgozni kezdett a Deadwood Dick című minisorozaton, amely Joe Lansdale novellái alapján készült, és 2018-ban jelent meg a Sergio Bonelli Editore gondozásában.
2018 és 2019 között Frisenda két sci-fi kötetet készített Peaux Epaisses (Vastag bőrök) címmel a francia Humanoïdes Associés számára, amelyek 2020-ban és 2021-ben jelentek meg.
A 2019-es Lucca Comics Games fesztiválon bejelentették, hogy Frisenda fogja illusztrálni Dino Buzzati Il deserto dei Tartari (A tatárok sivataga) című regényének képregény-adaptációját, Michele Medda forgatókönyvével. A mű 2024-ben jelent meg, és a Torinói Könyvvásáron mutatták be először.
Frisenda számos díjat kapott, többek között:
- INCA-díj a legjobb borítóért (2000)
- Fumo di China-díj a legjobb realista rajzoló és legjobb borítótervező kategóriákban (2001)
- Milano Cartoomics-díj a legjobb rajzolóként (2001)
- Gran Guinigi-díj a legjobb rajzolónak (2009)
- Micheluzzi-díj külön elismerése (2010)
A nagy áttörés 1990-ben következett be, amikor csatlakozott a második Ken Parker sorozat rajzolócsapatához, és a Ken Parker Magazin-on dolgozott, amelyet a Parker Editore adott ki. Később a sorozatot a Sergio Bonelli Editore vette át, amely számára Frisenda elkészítette a Ken Parker első különkiadását, I condannati (Az elítéltek) címmel – ez a történet éveken keresztül a karakter, Giancarlo Berardi és Ivo Milazzo által megalkotott figura utolsó ismert kalandjaként maradt fenn.
1996-ban Frisenda a Magico Vento sorozat rajzolójaként debütált. Első története 1997 októberében jelent meg La bestia (A szörnyeteg) címmel, Gianfranco Manfredi írásával, aki a karakter megalkotója is volt. A Magico Vento számára Frisenda több különösen kedvelt történetet készített, például a Windigo-t, La mano sinistra del diavolo-t (Az ördög bal keze) és Il Mostro di Hogan-t (Hogan szörnye). A 32. számtól (L'incendio di Chicago, 2000 február) átvette a borítórajzolói feladatokat Andrea Venturi-tól, és egészen a 75. számig (Torce umane, 2003 szeptember) dolgozott ezen a pozíción. Összesen 14 albumot készített a Magico Vento számára.
A Magico Vento után a Sergio Bonelli Editore megbízta, hogy elkészítse a 2009-es Texone-t (a 23. szám, Patagonia címmel), amely Mauro Boselli forgatókönyvéből készült. Első története a havi sorozatban 2013-ban jelent meg Il segreto del Giudice Bean (Bean bíró titka) címmel, szintén Boselli szövegével. 2016-ban a Color Tex 12. számában megjelent egy rövid története Sparate sul pianista (Lőjetek a zongoristára) címmel. 2015-ben a Patagonia történetet választották a portugál Polvo kiadó Tex sorozatának nyitódarabjául.
2010-ben egy rövid történetet készített a Dylan Dog Color Fest számára Il Grido muto (A néma kiáltás) címmel, Luigi Mignacco szövegével.
2012-ben részt vett a 150° - Storie d'Italia (150 év történetei Olaszországból) projektben, amely az olasz egyesítés 150. évfordulójának állított emléket. Ő készítette a 4. epizódot, Il postino (A postás) címmel, amely 1945-ben, Firenze náci megszállás alóli felszabadulása idején játszódik. Az összesen hat történetet két kötetben gyűjtötték össze, amelyeket a San Paolo adott ki a LUCCA Képregény- és Képzőművészeti Múzeummal együttműködve.
Szintén 2012-ben Frisenda illusztrációkat készített a Malacarn című albumhoz, amelyet az Uaragniaun zenei együttes adott ki, és amely a 19. század végi olasz közép- és délvidéki rablóvezérek történeteit és dalait dolgozta fel.
2013-ban, a Lucca Comics Games fesztiválon a MUF egyik kiállítással tisztelgett Frisenda előtt, bemutatva 7 új illusztrációját, amelyek később bekerültek a Il West di Pasquale Frisenda (Pasquale Frisenda Vadnyugata) című portfólióba.
2016-ban debütált a Le Storie sorozat 47. számában, amely Sangue e ghiaccio (Vér és jég) címmel jelent meg.
2017-ben Frisenda dolgozni kezdett a Deadwood Dick című minisorozaton, amely Joe Lansdale novellái alapján készült, és 2018-ban jelent meg a Sergio Bonelli Editore gondozásában.
2018 és 2019 között Frisenda két sci-fi kötetet készített Peaux Epaisses (Vastag bőrök) címmel a francia Humanoïdes Associés számára, amelyek 2020-ban és 2021-ben jelentek meg.
A 2019-es Lucca Comics Games fesztiválon bejelentették, hogy Frisenda fogja illusztrálni Dino Buzzati Il deserto dei Tartari (A tatárok sivataga) című regényének képregény-adaptációját, Michele Medda forgatókönyvével. A mű 2024-ben jelent meg, és a Torinói Könyvvásáron mutatták be először.
Frisenda számos díjat kapott, többek között:
- INCA-díj a legjobb borítóért (2000)
- Fumo di China-díj a legjobb realista rajzoló és legjobb borítótervező kategóriákban (2001)
- Milano Cartoomics-díj a legjobb rajzolóként (2001)
- Gran Guinigi-díj a legjobb rajzolónak (2009)
- Micheluzzi-díj külön elismerése (2010)
Született
1970. január 8.
Milánó, Olaszország
Milánó, Olaszország