Rejtő Jenő (Reich Jenő)

Született: 1905. március 29. Budapest Meghalt: 1943. január 1. Jevdakovo - élt 37 évet

Általános adatok

Munkák
Nemzetiség
-
Készítő URL
-
Élettörténet
1905. március 29-én született Budapesten a Szövetség u. 22. szám alatt, egy zsidó család harmadik gyermekeként, Reich Jenõ néven. Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésû papírkereskedõ, édesanyja Wolf Ilona. Bátyjai Lajos és Gyula. A magyarosítás során a Rejtõ nevet választotta magának. Egykori lakásukat ma emléktábla díszíti. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erõsödött meg.

Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyar, német és történelem tárgyakból jó volt, de a többibõl általában csak elégséges. Elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kirúgták, mert bántalmazta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt. Jó barátja lett Rózsa Jenõ ökölvívónak, az õ hatására késõbb ökölvívó-edzésekre is bejárt. Ekkoriban már nagydarab és robusztus megjelenésû volt, valódi bokszolóalkat. Egyik edzésén az edzõ, Székely József úgy eltalálta az arcát, hogy eltörte az orrnyergét. Ez élete végéig meglátszott az orrán. Bár egy idõben még a Spárta és az FTC edzésére is bejárt, ekkor abba kellett hagynia az edzéseket.

19 évesen jelentkezett színitanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, de ez csak egyetlen számot ért meg. Színészként késõbb komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a „csak jó” alakításai miatt. Már ekkor eltávolodott a színjátszástól, de amikor egy elõadáson mint sebesülthordozó a nyílt színen elejtette Törzs Jenõ színészt, mennie kellett a színháztól.

19 évesen Heltai Jenõ és Márton Miksa ajánlólevelével Berlinbe utazott, hogy az ottani színházakban tanulja a színészmesterséget. Mivel szerepet nem kapott, és a pénzébõl is csakhamar kifogyott, továbbállt a városból, és igen hosszú, két évig tartó utazgatásba kezdett. Bejárta egész Európát, sõt még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a kimerítõ szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte (van olyan vélekedés is, mely szerint megvesztegette az orvost, és olyan is, hogy nem leszerelték, hanem egyszerûen megszökött). Ezután kisebb-nagyobb kitérõkkel visszatért Budapestre.

Egy év múlva újra útra kelt, és Bécsbe utazott. Közben Budapesten a halálhírét keltették, Karinthy Frigyes pedig, aki a pártfogója volt, írt egy cikket róla a Pesti Naplóba, melyben arra kérlelte, hagyja abba a bujkálást, és fedje fel magát. Erre Rejtõ hazatért. Késõbb napvilágra kerültek olyan feltevések is, mely szerint Karinthy és Rejtõ együtt találta ki ezt a „csínyt”, Rejtõ népszerûségének növelése céljából.

1927-ben végleg hazatért, és mint lapszerkesztõ kezdett munkához. Nagykörút címû lapja azonban csak egyetlen számot élt meg. Nádasi Lászlóval, gyermekkori barátjával kezdett írni bohózatokat, elsõ közös darabjukat, a Gengszteridill-t 1932-ben mutatták be. Rejtõ egyre ismertebb lett, színpadi kabarékat és operettszövegeket írt, az egyik legsikeresebb mûvét, az Aki mer, az nyer címû színdarabot 1934-tõl több mint százötven alkalommal adták elõ.

A színpadi mûvek mellett ekkoriban kezdett ponyvaregényeket írni, elsõ alkotásai – melyek „filléres regény” formájában jelentek meg – a Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, vagy a Jó üzlet a halál voltak. Eleinte Lavery álnéven írta a regényeket, majd amikor jelentõs sikereket ért el, bevallotta, hogy õ volt a szerzõjük. A Nova kiadó hatására felvette a P. Howard álnevet, mert a tapasztalatok azt mutatták, a vásárlók elõnyben részesítik az angol írók munkáit. A vadnyugati regényeket Gibson Lavery néven írta.

Rendkívül gyorsan írt, ennek ellenére sok idõt töltött munkával. Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott és altatót szedett be. Ennek, és a túl fordulatos fiatalkorának köszönhetõen az idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-tõl sok idõt töltött idegszanatóriumokban. Tovább rontottak a helyzeten az idõközben kitört háború, és a zsidótörvények, utóbbi miatt már nem is publikálhatott a saját neve alatt, így más írók mûveiben segédkezett.

1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk címû nyilas lap cikket közölt Rejtõrõl, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy munkásszázad beosztottjaként Oroszországba került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felõrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén meghalt, röviddel az 1943. január 12-i doni áttörést megelõzõen.

forrás: wikipédia

Rejtő Jenő képregényei

Hozzáadva: 2005-10-31 15:09:28 Módosítva: 2019-11-11 16:45:49