Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény #49

Még Peter Parkerre sem minden nap leselkednek olyan halálos veszélyek, mint Morlun. De ettől még még korántsem könnyű az élete egy fiatal tanárembernek. Ráadásul egész nap nem találja May nénit, és nem érti, mi történhetett vele.

May néni tudja, hogy Peter a Pókember. De Peter még nem tudja, hogy May néni tudja... Azt hiszi, valami egész másról akar vele társalogni. Eljött hát az a pillanat, amitől Peter évek óta tartott. Itt már nem lehet hazudni, tagadni, mellébeszélni. Ám váratlanul May néninek is akad olyan mondanivalója, amelyre Peter nem számíthatott.

A nagy beszélgetést követően May néni kereszteshadjáratot indít, mert nem tűrheti, hogy Pókembernek rossz hírét keltsék. A Daily Bugle szerkesztőségébe személyesen is ellátogat, majd felhívja telefonon Mary Jane-t, ugyanis eltökélte, hogy rendbe hozza Peterék kapcsolatát. Pókembert közben ismételten Peter Parker tanári munkája sodorja váratlan helyzetbe.

Pókember igyekszik teljesíteni Peter Parker ígéretét, és felveszi a kapcsolatot az eltűnt utcagyerekek ügyében nyomozó rendőrtiszttel. Azok után, amiket megtud az ügyről, kénytelen lesz egy különleges szaktekintélyhez fordulni. Időközben Peter rádöbben, hogy May néni milyen eltökélten dolgozik Pókember hírnevének a fényezésén.

Pókember doktor Strange segítségét kéri, hogy felkutassa a hajléktalanokat elraboló Árnyat, akivel a számára roppant szokatlan asztrális síkon kell megküzdenie. És azzal végképp nem számol, hogy ebben a másik dimenzióban nem ugyanúgy telik az idő, márpedig Peter Parkerként a repülőtéren lenne a helye, és a feleségét, a hosszú idő után visszatérő Mary Jane-t kellene várnia.

Peter teljesen maga alatt van, hogy nem sikerült a találkozás Mary Jane-nel, és közben nem is sejti, hogy viszszatért Pókember egy ősrégi ellenfele. Igaz, Oki dokinak most kisebb baja is nagyobb annál, mint hogy a szokásos bosszúálláson törje a fejét.

Mary Jane-t megbékíteni, az egy dolog. De mi lehet rosszabb egy sokkarú ellenségnél? Csak nem... két sokkarú ellenség?