Alfredo Castelli
olasz
élt 76 évet
Castelli Milánóban született, és már fiatalon megkezdte képregényes karrierjét: mindössze 16 évesen készítette el a Scheletrino című humoros sorozatot az olasz Diabolik képregény számára.
1966-ban Paolo Sala társaságában létrehozta a Comics Club 104-et, az első olasz fanzint, amely kifejezetten a képregényeknek szentelte magát. Egy évvel később Castelli már több olasz képregényhez is írt forgatókönyveket, többek között a Pedrito el Drito és Piccola Eva című sorozatokhoz az Universo kiadónál, valamint a Cucciolo és Tiramolla sorozatokhoz az Edizioni Alpe gondozásában, illetve a Topolino-hoz a Mondadori kiadónál.
Ezt követően Castelli a televíziózás felé is nyitott: több reklámot írt, valamint Maria Perego közreműködésével elkészítette a Cappuccetto a Pois című sorozatot, illetve megírta az Il tunnel sotto il mondo című film forgatókönyvét is. 1969-ben közreműködött a Tilt című humorlapban. Egy évvel később Pier Carpi társaságában megalapította a Horror magazint, amelyben megjelentette saját képregényét, a Zio Boris-t. Később csatlakozott az Il Corriere dei Ragazzi szerkesztőségéhez, ahol szerkesztőként, íróként és művészként is tevékenykedett. Itt több saját sorozatot is alkotott, például:
- L'Ombra – egy személyes értelmezés Az ember, aki láthatatlanná vált történetéről, Ferdinando Tacconi rajzaival,
- Gli Aristocratici – egy úri tolvajokból álló csoport, szintén Tacconi illusztrációival,
- Otto Kruntz – egy őrült tudós, akit Daniele Faragazzi rajzolt,
- L'Omino Bufo – egy abszurd humorú sorozat, amelyet Castelli maga rajzolt.
1978-ban Castelli a Supergulp magazin számára írta meg Allan Quatermain kalandjait, aki régészeti rejtélyekre specializálódott felfedezőként. Ez az alkotás előfutára volt Castelli legismertebb művének.
Ugyanebben az évben kezdte meg együttműködését Sergio Bonelli kiadóval, ahol történeteket írt a Zagor és Mister No sorozatokhoz. Két évvel később egy új sorozat ötletét nyújtotta be Bonellinek, amely egy New York-i kutatóról szólt, aki tudományos rejtélyeket vizsgál. Két év fejlesztés után, 1982-ben megszületett Martin Mystère. A sorozatot kezdetben Giancarlo Alessandrini rajzolta, és mérföldkőnek számított az olasz népszerű képregények történetében, mivel modern és kifinomult témákat vezetett be egy olyan piacon, amelyet addig főként fiatal közönségnek szánt, hagyományos kalandok uraltak. Martin Mystère megnyitotta az utat számos új típusú karakter előtt, mind Bonelli, mind más kiadók kínálatában.
1983-ban Castelli és Guido "Silver" Silvestri újjáélesztették az Eureka magazint, amely azonban mindössze 12 szám után megszűnt. 1992-ben Castelli elindította az új sorozatot, a Zona X-et, amely a Martin Mystère spin-offjaként egészen 1999-ig futott.
Castelli emellett könyvet is írt az amerikai napilapok képregényeinek első 25 évéről (1895–1919) Eccoci ancora qui címmel.
Castelli 2024. február 7-én hunyt el, 76 éves korában.
1966-ban Paolo Sala társaságában létrehozta a Comics Club 104-et, az első olasz fanzint, amely kifejezetten a képregényeknek szentelte magát. Egy évvel később Castelli már több olasz képregényhez is írt forgatókönyveket, többek között a Pedrito el Drito és Piccola Eva című sorozatokhoz az Universo kiadónál, valamint a Cucciolo és Tiramolla sorozatokhoz az Edizioni Alpe gondozásában, illetve a Topolino-hoz a Mondadori kiadónál.
Ezt követően Castelli a televíziózás felé is nyitott: több reklámot írt, valamint Maria Perego közreműködésével elkészítette a Cappuccetto a Pois című sorozatot, illetve megírta az Il tunnel sotto il mondo című film forgatókönyvét is. 1969-ben közreműködött a Tilt című humorlapban. Egy évvel később Pier Carpi társaságában megalapította a Horror magazint, amelyben megjelentette saját képregényét, a Zio Boris-t. Később csatlakozott az Il Corriere dei Ragazzi szerkesztőségéhez, ahol szerkesztőként, íróként és művészként is tevékenykedett. Itt több saját sorozatot is alkotott, például:
- L'Ombra – egy személyes értelmezés Az ember, aki láthatatlanná vált történetéről, Ferdinando Tacconi rajzaival,
- Gli Aristocratici – egy úri tolvajokból álló csoport, szintén Tacconi illusztrációival,
- Otto Kruntz – egy őrült tudós, akit Daniele Faragazzi rajzolt,
- L'Omino Bufo – egy abszurd humorú sorozat, amelyet Castelli maga rajzolt.
1978-ban Castelli a Supergulp magazin számára írta meg Allan Quatermain kalandjait, aki régészeti rejtélyekre specializálódott felfedezőként. Ez az alkotás előfutára volt Castelli legismertebb művének.
Ugyanebben az évben kezdte meg együttműködését Sergio Bonelli kiadóval, ahol történeteket írt a Zagor és Mister No sorozatokhoz. Két évvel később egy új sorozat ötletét nyújtotta be Bonellinek, amely egy New York-i kutatóról szólt, aki tudományos rejtélyeket vizsgál. Két év fejlesztés után, 1982-ben megszületett Martin Mystère. A sorozatot kezdetben Giancarlo Alessandrini rajzolta, és mérföldkőnek számított az olasz népszerű képregények történetében, mivel modern és kifinomult témákat vezetett be egy olyan piacon, amelyet addig főként fiatal közönségnek szánt, hagyományos kalandok uraltak. Martin Mystère megnyitotta az utat számos új típusú karakter előtt, mind Bonelli, mind más kiadók kínálatában.
1983-ban Castelli és Guido "Silver" Silvestri újjáélesztették az Eureka magazint, amely azonban mindössze 12 szám után megszűnt. 1992-ben Castelli elindította az új sorozatot, a Zona X-et, amely a Martin Mystère spin-offjaként egészen 1999-ig futott.
Castelli emellett könyvet is írt az amerikai napilapok képregényeinek első 25 évéről (1895–1919) Eccoci ancora qui címmel.
Castelli 2024. február 7-én hunyt el, 76 éves korában.
Született
1947. június 26.
Milánó, Olaszország
Milánó, Olaszország
Meghalt
2024. február 7.
Milánó, Olaszország
Milánó, Olaszország
