Fabien Vehlmann
francia
53 éves
Fabien Vehlmann francia képregényíró, aki 1972. január 30-án született Mont-de-Marsan-ban. Legismertebb műve a Bruno Gazzottival közösen készített ifjúsági fantasy-sorozat, a Seuls.
Mont-de-Marsan-ban született, és 1975-től 1992-ig La Motte-Servolex-ban élt. 1992 és 1995 között a nantes-i Kereskedelmi Főiskolán tanult, majd civil szolgálatot teljesített egy chambéry-i színházi társulatnál.
1996-ban részt vett egy forgatókönyvíró pályázaton a Spirou magazinban, de kizárták, mivel nem felelt meg a formátumnak. Ennek ellenére egy éven át küldött forgatókönyveket a magazinnak, míg végül elfogadták.
1998-ban indította el a Green Manor sorozatot, amely rövid történetekből áll, Denis Bodart rajzaival. 2001 és 2005 között a Dupuis kiadó három kötetben gyűjtötte össze ezeket a fekete humorú meséket a felnőtteknek szóló gyűjteményében, az akkor már megszűnt Humour Libre-ban, majd Expresso-ban.
Első albuma a Des Lendemains sans Nuages (2001), egy sci-fi történet Bruno Gazzotti rajzaival, melyet a Le Lombard kiadó adott ki.
Ezek után a Dargaud kiadónál folytatta, ahol a Poisson Pilote gyűjtemény részeként megalkotta a filozofikus hangvételű Samedi Dimanche sorozatot (2001-2005), melyet Gwen rajzolt. Szintén itt jelent meg Frantz Duchazeau-val közös sorozata, a La Nuit de l'Inca két kötete (2003-2004). Ugyanennél a kiadónál indította el Matthieu Bonhomme-val a Le Marquis d'Anaon történelmi sorozatot (2002-2008), majd Ralph Meyer rajzaival a sci-fi Ian sorozatot négy kötetben (2003-2007).
A legnagyobb kereskedelmi sikert azonban a Dupuis kiadónál érte el, amikor 2005-ben létrehozta a Seuls ifjúsági fantasy sorozatot, melyet ismét Bruno Gazzottival közösen készített. 2018-ban a Le Parisien kritikusa, Sandrine Bajos úgy nyilatkozott, hogy „a Seuls az évek során az ifjúsági képregény egyik legnagyobb sikerévé vált, több mint 2 millió eladott példánnyal”. A sorozat 2007-ben megnyerte az Angoulême-i fesztivál Ifjúsági Díját is. Ezután Vehlmann erre a sorozatra koncentrált, és elhagyta a Wondertown sorozatot, amelyet Benoît Feroumont rajzolt, és amelynek csak két kötete jelent meg (2005, 2006).
A kiadó megbízta, hogy készítse el az új Spirou és Fantasio kalandjai sorozat első kötetét, melyet Yoann illusztrált. 2006-ban jelent meg Les Géants pétrifiés, egy sajátos Spirou történet. 2009-ben végül Vehlmann és Yoann váltak a hivatalos Spirou és Fantasio sorozat csapatává, a Morvan/Munuera duót váltva. Az 51. kötet, az Alerte aux Zorkons 2010 szeptemberében jelent meg.
A Seuls és a Spirou és Fantasio mellett Vehlmann továbbra is készít egyrészes történeteket és részt vesz különféle projektekben több kiadónál is. 2013-ban és 2018-ban írta a két részes Paco les Mains Rouges történetet Éric Sagot rajzaival.
Ezenkívül Gwen de Bonneval, Brüno, Cyril Pedrosa és Hervé Tanquerelle társaságában alapító tagja a Professeur Cyclope digitális képregény magazinnak, majd 2018-ban megjelent a Polaris ou la nuit de Circé című albuma (Delcourt), ismét Gwen de Bonneval rajzaival.
2019 decemberében megkapta a 2020-as René-Goscinny Díjat a legjobb forgatókönyvért Gwen de Bonneval-val közösen, a Le Dernier Atlas első kötetéért, amelyet a Le Monde "feszültséggel teli alternatív történetnek" nevezett. Emellett a többi szerzővel együtt megnyerte az ActuSF Alternatív Történelmi Képregény Díját (2019) is az első kötetért, amely egy háromkötetes sorozat első része. 2020-ban megjelent a Le Dernier Atlas második kötete, amely bekerült az Angoulême-i fesztivál 2021-es válogatásába.
2016-ban Vehlmann feleségével, Géraldine Gourbe-val együtt befogadott egy fiatal guineai fiút. A történet 2018 januárjában került a média elé, amikor a francia hatóságok elutasították a fiú tartózkodási kérelmét.
Mont-de-Marsan-ban született, és 1975-től 1992-ig La Motte-Servolex-ban élt. 1992 és 1995 között a nantes-i Kereskedelmi Főiskolán tanult, majd civil szolgálatot teljesített egy chambéry-i színházi társulatnál.
1996-ban részt vett egy forgatókönyvíró pályázaton a Spirou magazinban, de kizárták, mivel nem felelt meg a formátumnak. Ennek ellenére egy éven át küldött forgatókönyveket a magazinnak, míg végül elfogadták.
1998-ban indította el a Green Manor sorozatot, amely rövid történetekből áll, Denis Bodart rajzaival. 2001 és 2005 között a Dupuis kiadó három kötetben gyűjtötte össze ezeket a fekete humorú meséket a felnőtteknek szóló gyűjteményében, az akkor már megszűnt Humour Libre-ban, majd Expresso-ban.
Első albuma a Des Lendemains sans Nuages (2001), egy sci-fi történet Bruno Gazzotti rajzaival, melyet a Le Lombard kiadó adott ki.
Ezek után a Dargaud kiadónál folytatta, ahol a Poisson Pilote gyűjtemény részeként megalkotta a filozofikus hangvételű Samedi Dimanche sorozatot (2001-2005), melyet Gwen rajzolt. Szintén itt jelent meg Frantz Duchazeau-val közös sorozata, a La Nuit de l'Inca két kötete (2003-2004). Ugyanennél a kiadónál indította el Matthieu Bonhomme-val a Le Marquis d'Anaon történelmi sorozatot (2002-2008), majd Ralph Meyer rajzaival a sci-fi Ian sorozatot négy kötetben (2003-2007).
A legnagyobb kereskedelmi sikert azonban a Dupuis kiadónál érte el, amikor 2005-ben létrehozta a Seuls ifjúsági fantasy sorozatot, melyet ismét Bruno Gazzottival közösen készített. 2018-ban a Le Parisien kritikusa, Sandrine Bajos úgy nyilatkozott, hogy „a Seuls az évek során az ifjúsági képregény egyik legnagyobb sikerévé vált, több mint 2 millió eladott példánnyal”. A sorozat 2007-ben megnyerte az Angoulême-i fesztivál Ifjúsági Díját is. Ezután Vehlmann erre a sorozatra koncentrált, és elhagyta a Wondertown sorozatot, amelyet Benoît Feroumont rajzolt, és amelynek csak két kötete jelent meg (2005, 2006).
A kiadó megbízta, hogy készítse el az új Spirou és Fantasio kalandjai sorozat első kötetét, melyet Yoann illusztrált. 2006-ban jelent meg Les Géants pétrifiés, egy sajátos Spirou történet. 2009-ben végül Vehlmann és Yoann váltak a hivatalos Spirou és Fantasio sorozat csapatává, a Morvan/Munuera duót váltva. Az 51. kötet, az Alerte aux Zorkons 2010 szeptemberében jelent meg.
A Seuls és a Spirou és Fantasio mellett Vehlmann továbbra is készít egyrészes történeteket és részt vesz különféle projektekben több kiadónál is. 2013-ban és 2018-ban írta a két részes Paco les Mains Rouges történetet Éric Sagot rajzaival.
Ezenkívül Gwen de Bonneval, Brüno, Cyril Pedrosa és Hervé Tanquerelle társaságában alapító tagja a Professeur Cyclope digitális képregény magazinnak, majd 2018-ban megjelent a Polaris ou la nuit de Circé című albuma (Delcourt), ismét Gwen de Bonneval rajzaival.
2019 decemberében megkapta a 2020-as René-Goscinny Díjat a legjobb forgatókönyvért Gwen de Bonneval-val közösen, a Le Dernier Atlas első kötetéért, amelyet a Le Monde "feszültséggel teli alternatív történetnek" nevezett. Emellett a többi szerzővel együtt megnyerte az ActuSF Alternatív Történelmi Képregény Díját (2019) is az első kötetért, amely egy háromkötetes sorozat első része. 2020-ban megjelent a Le Dernier Atlas második kötete, amely bekerült az Angoulême-i fesztivál 2021-es válogatásába.
2016-ban Vehlmann feleségével, Géraldine Gourbe-val együtt befogadott egy fiatal guineai fiút. A történet 2018 januárjában került a média elé, amikor a francia hatóságok elutasították a fiú tartózkodási kérelmét.
Született
1972. január 30.
Mont-de-Marsan
Mont-de-Marsan
