Gerhard Eckert
német
A díszlettervezőként képzett Gerhard Eckertet 1957-ben Hannes Hegen hívta Berlinbe. A két alkotó Ilmenauban ismerkedett meg, ahová Hegen családja a háború után került. Eckert első megbízása a Rasende Seemühle (Vágtázó Szélmalom) modelljének elkészítése volt. Ehhez egy 80 cm hosszú makettet épített hársfából és gyurmából. Hegen elégedett volt a munkájával, és úgy vélte, hasznos lenne, ha minden fontos helyszínről és eszközről modellek készülnének. Ezért a Waldow Allee 15. szám alatt, a pincében egy műhelyt rendezett be Eckert számára.
Ezen a helyen készült el többek között a cirkuszhajó és egy gipszmodell Rómáról, amelyeket a rajzolók vizuális referenciaként használtak. Az egyik ilyen modell a Mosaiker 49. számában is látható. Eckert sok fontos mellékszereplő fejét is megformázta gyurmából, majd azokat fa pálcákra erősítette, így a Mosaik rajzolói minden szögből tanulmányozhatták őket. Az ilyen fejszobrok még a Mosaik 23. számában is feltűntek, a detektív Argus csomagjában.
Gerhard Eckertet tartják Sinus Tangentus megalkotójának. Mivel a színezők a modelljeiről átvették a gyurma színeit, a római és az űrbéli történetekben rengeteg barna és zöld arcú szereplő jelent meg. Ezért a Mosaik egy idő után – bár alaptalanul – rasszizmusvádakkal is szembesült. Azonban nem ez volt az oka annak, hogy Eckert 1958-ban távozott a Mosaik alkotói közösségéből. A háromdimenziós modellek készítése egyszerűen túl időigényesnek bizonyult a hagyományos rajzi figuratervekhez képest, amelyeket innentől Hegen felesége, Edith készített.
A Mosaik után Eckert a televízióhoz ment, ahol figurákat és modelleket alkotott a népszerű gyerekműsor, az Unser Sandmännchen számára. Az ő munkája volt például az első két helikopter és az első rakéta, amelyeket a Sandmännchen használt. A bábkészítő Diethild Dräger – Lothar Dräger testvére – 1960-ban Gerhard Eckert ajánlására csatlakozott a műsor csapatához.
Ezen a helyen készült el többek között a cirkuszhajó és egy gipszmodell Rómáról, amelyeket a rajzolók vizuális referenciaként használtak. Az egyik ilyen modell a Mosaiker 49. számában is látható. Eckert sok fontos mellékszereplő fejét is megformázta gyurmából, majd azokat fa pálcákra erősítette, így a Mosaik rajzolói minden szögből tanulmányozhatták őket. Az ilyen fejszobrok még a Mosaik 23. számában is feltűntek, a detektív Argus csomagjában.
Gerhard Eckertet tartják Sinus Tangentus megalkotójának. Mivel a színezők a modelljeiről átvették a gyurma színeit, a római és az űrbéli történetekben rengeteg barna és zöld arcú szereplő jelent meg. Ezért a Mosaik egy idő után – bár alaptalanul – rasszizmusvádakkal is szembesült. Azonban nem ez volt az oka annak, hogy Eckert 1958-ban távozott a Mosaik alkotói közösségéből. A háromdimenziós modellek készítése egyszerűen túl időigényesnek bizonyult a hagyományos rajzi figuratervekhez képest, amelyeket innentől Hegen felesége, Edith készített.
A Mosaik után Eckert a televízióhoz ment, ahol figurákat és modelleket alkotott a népszerű gyerekműsor, az Unser Sandmännchen számára. Az ő munkája volt például az első két helikopter és az első rakéta, amelyeket a Sandmännchen használt. A bábkészítő Diethild Dräger – Lothar Dräger testvére – 1960-ban Gerhard Eckert ajánlására csatlakozott a műsor csapatához.
