José Ortiz
José Maria Ortiz Moya
spanyol
élt 81 évet
José Ortiz 1932-ben született Cartagenában, a valenciai iskola képviselője. Mielőtt az 1980-as években a spanyol képregény egyik mesterévé vált volna, több mint száz zsebformátumú képregényt rajzolt, amelyek közül sokat lefordítottak és pályaudvari újságosstandokon árusítottak. Ebben az időszakban sokat dolgozott az olasz és a brit piacra (például a Daily Express hasábjain megjelenő Carolynn Baker stripen).
Főbb művei – mint a Sebastien Vargas, Ballin, Dan Barrey – a Maga és Aspia kiadóknál jelentek meg, míg a Sigur el vikingo és a Johnny Fogata a Toray kiadónál látott napvilágot. Ortiz pályáján jelentős fordulat következett be 1975 körül, amikor az amerikai Warren kiadó számára kezdett sötét, nyomasztó történeteket készíteni. Ezek Franciaországban a Creepy, az Ere Comprimé és a Vampirella magazinokban jelentek meg.
Első francia nyelvű albuma csak 1980-ban látott napvilágot: Le petit sauvage, egy „Mowgli”-szerű, medvék által nevelt kisfiú rövid kalandja, akit vadászok üldöznek. Bár a forgatókönyv könnyed, már ekkor felismerhető Ortiz erőteljes, brutális rajzstílusa.
1977-ben Spanyolországban megjelent L’Apocalypse (Franciaországban 1983-ban, a Campus kiadónál). 1982-ben a Fantastik című folyóiratban fantasztikus és morbid történeteket rajzolt; ezek közül kettő az Edgar Poe-ról szóló gyűjteményes kötetben (Neptune) is megjelent. 1983-ban két Tarzan-epizódot illusztrált a Sagedition számára, ám ezek színezése sajnos nem érte el a rajzok színvonalát.
1981-től Antonio Segura forgatókönyvíró vált hűséges alkotótársává. Ekkor született meg a spanyol Cimoc magazinban a Hombre karaktere. Franciaországban a Hombre – A kezdetek csak 1987-ben jelent meg a Kesselring kiadónál, majd 1992-ben színes változatban a Soleil gondozásában (Hombre – La genèse). A színes kiadásból egy történet (Le cheval – „A ló”) kimaradt. Ezt követte a Hombre sorozat: először két album a Magic Strip kiadónál, majd ezek újrakiadása és további három új kötet a Soleil kiadónál.
Egy törvény nélküli, posztapokaliptikus világban a túlélésért folytatott küzdelem állandó. Hombre pontosan tudja: az életben maradáshoz harcolnia és védekeznie kell. Egyetlen célja, hogy mentse a saját bőrét. Egy ellenséges dzsungelben bolyong, amelyet az erőszakra éhes emberek népesítenek be. Ez a sötét és erőszakos történet a mai világ karikatúrája, ahol az individualizmus kerekedett felül, és az erőszak egyre gyakoribb.
1986-ban a spanyol Zona magazinban jelent meg a burleszk űrbeli gazemberek, Burton és Cyb párosa (Franciaországban 1989-ben, az USA Magazine hasábjain). 1989 és 1992 között négy albumot adtak ki a Comics USA gondozásában, mind Antonio Segura forgatókönyveivel. Ezek rövid, humoros sci-fi történetek; kevesen merészkedtek ebbe a műfajba, Ortiz és Segura azonban sikerrel karikírozták az erőszakot, és vetítették ki az emberi butaságot a jövőbe.
Szintén a Cimoc magazinban, Antonio Segurával közösen jelent meg 1987-ben a Morgan sorozat, amelynek első kötete először a Les Humanoïdes Associés, majd újrakiadásban és további öt albummal együtt a Soleil kiadónál látott napvilágot. Egy volt rendőr kerül börtönbe – ami sosem jó ajánlólevél. Beilleszkedését tovább nehezíti, hogy életfogytiglant kapott, mert megbosszulta meggyilkolt lánya halálát. A börtöntörténetek és szökések közepette Morgan kivételes cinizmusról tesz tanúbizonyságot.
1987-ben Spanyolországban, a Toutain kiadónál jelent meg a Jack el Distripator (Jack, a Hasfelmetsző) – végre az igazság erről az alakról, olyan sötéten, mint José Ortiz rajzai. A francia változat csak 1992-ben jelent meg a Magic Strip gondozásában.
1990-ben a Le Vaisseau d’Argent kiadónál látott napvilágot a Jean Le Long (Spanyolországban 1989-től Jean el Largo címen), egy kétkötetes történet egy nem túl eszes kalózcsapatról.
Az 1985 és 1993 közötti évek rendkívül termékenyek voltak Ortiz számára: nyolc év alatt több mint húsz albumot készített. 1993-tól az olasz piac felé fordult, amikor átvette a legendás Tex Willer karakter rajzolását: először egy Tex Gigante (6. szám) kötetben, majd a Maxi Tex és a klasszikus sorozatszámokban. A Sergio Bonelli kiadónál további munkái is megjelentek, mint a Magico Vento (1., 3., 12., 21., 34. szám), valamint a Ken Parker – La carovana Donaver.
Ortizról ritkán jelentek meg cikkek a szaklapokban; a Cahiers de la BD Spanyolországgal foglalkozó különszámában kapott egy rövid bemutatást. A fekete-fehér rajzolás mestereként José Ortiz a modern spanyol képregény egyik úttörőjeként vált elismertté.
2013. december 23-án hunyt el Valenciában, Spanyolországban.
Főbb művei – mint a Sebastien Vargas, Ballin, Dan Barrey – a Maga és Aspia kiadóknál jelentek meg, míg a Sigur el vikingo és a Johnny Fogata a Toray kiadónál látott napvilágot. Ortiz pályáján jelentős fordulat következett be 1975 körül, amikor az amerikai Warren kiadó számára kezdett sötét, nyomasztó történeteket készíteni. Ezek Franciaországban a Creepy, az Ere Comprimé és a Vampirella magazinokban jelentek meg.
Első francia nyelvű albuma csak 1980-ban látott napvilágot: Le petit sauvage, egy „Mowgli”-szerű, medvék által nevelt kisfiú rövid kalandja, akit vadászok üldöznek. Bár a forgatókönyv könnyed, már ekkor felismerhető Ortiz erőteljes, brutális rajzstílusa.
1977-ben Spanyolországban megjelent L’Apocalypse (Franciaországban 1983-ban, a Campus kiadónál). 1982-ben a Fantastik című folyóiratban fantasztikus és morbid történeteket rajzolt; ezek közül kettő az Edgar Poe-ról szóló gyűjteményes kötetben (Neptune) is megjelent. 1983-ban két Tarzan-epizódot illusztrált a Sagedition számára, ám ezek színezése sajnos nem érte el a rajzok színvonalát.
1981-től Antonio Segura forgatókönyvíró vált hűséges alkotótársává. Ekkor született meg a spanyol Cimoc magazinban a Hombre karaktere. Franciaországban a Hombre – A kezdetek csak 1987-ben jelent meg a Kesselring kiadónál, majd 1992-ben színes változatban a Soleil gondozásában (Hombre – La genèse). A színes kiadásból egy történet (Le cheval – „A ló”) kimaradt. Ezt követte a Hombre sorozat: először két album a Magic Strip kiadónál, majd ezek újrakiadása és további három új kötet a Soleil kiadónál.
Egy törvény nélküli, posztapokaliptikus világban a túlélésért folytatott küzdelem állandó. Hombre pontosan tudja: az életben maradáshoz harcolnia és védekeznie kell. Egyetlen célja, hogy mentse a saját bőrét. Egy ellenséges dzsungelben bolyong, amelyet az erőszakra éhes emberek népesítenek be. Ez a sötét és erőszakos történet a mai világ karikatúrája, ahol az individualizmus kerekedett felül, és az erőszak egyre gyakoribb.
1986-ban a spanyol Zona magazinban jelent meg a burleszk űrbeli gazemberek, Burton és Cyb párosa (Franciaországban 1989-ben, az USA Magazine hasábjain). 1989 és 1992 között négy albumot adtak ki a Comics USA gondozásában, mind Antonio Segura forgatókönyveivel. Ezek rövid, humoros sci-fi történetek; kevesen merészkedtek ebbe a műfajba, Ortiz és Segura azonban sikerrel karikírozták az erőszakot, és vetítették ki az emberi butaságot a jövőbe.
Szintén a Cimoc magazinban, Antonio Segurával közösen jelent meg 1987-ben a Morgan sorozat, amelynek első kötete először a Les Humanoïdes Associés, majd újrakiadásban és további öt albummal együtt a Soleil kiadónál látott napvilágot. Egy volt rendőr kerül börtönbe – ami sosem jó ajánlólevél. Beilleszkedését tovább nehezíti, hogy életfogytiglant kapott, mert megbosszulta meggyilkolt lánya halálát. A börtöntörténetek és szökések közepette Morgan kivételes cinizmusról tesz tanúbizonyságot.
1987-ben Spanyolországban, a Toutain kiadónál jelent meg a Jack el Distripator (Jack, a Hasfelmetsző) – végre az igazság erről az alakról, olyan sötéten, mint José Ortiz rajzai. A francia változat csak 1992-ben jelent meg a Magic Strip gondozásában.
1990-ben a Le Vaisseau d’Argent kiadónál látott napvilágot a Jean Le Long (Spanyolországban 1989-től Jean el Largo címen), egy kétkötetes történet egy nem túl eszes kalózcsapatról.
Az 1985 és 1993 közötti évek rendkívül termékenyek voltak Ortiz számára: nyolc év alatt több mint húsz albumot készített. 1993-tól az olasz piac felé fordult, amikor átvette a legendás Tex Willer karakter rajzolását: először egy Tex Gigante (6. szám) kötetben, majd a Maxi Tex és a klasszikus sorozatszámokban. A Sergio Bonelli kiadónál további munkái is megjelentek, mint a Magico Vento (1., 3., 12., 21., 34. szám), valamint a Ken Parker – La carovana Donaver.
Ortizról ritkán jelentek meg cikkek a szaklapokban; a Cahiers de la BD Spanyolországgal foglalkozó különszámában kapott egy rövid bemutatást. A fekete-fehér rajzolás mestereként José Ortiz a modern spanyol képregény egyik úttörőjeként vált elismertté.
2013. december 23-án hunyt el Valenciában, Spanyolországban.
Született
1932. szeptember 1.
Catragena, Spanyolország
Catragena, Spanyolország
Meghalt
2013. december 23.
Valencia, Spanyolország
Valencia, Spanyolország
