Simon Bisley
angol
63 éves
Simon Bisley hatéves korában kezdett rajzolni. Autodidakta módon tanult, mindössze egy évig járt művészeti főiskolára, de azt otthagyta, mondván: „Nagyon nehezen kaptam bármiféle visszajelzést a művésztanároktól. Egyáltalán nem érdekelte őket, hogy mit csinálok, így egyre inkább befelé fordultam a művészetemmel kapcsolatban, és igen, teljesen magamtól tanultam meg mindent.”
Bisley karrierje magazin- és lemezborítók készítésével indult, első munkája egy pólógrafika volt a Kerrang! heavy metal magazin számára.
Annak ellenére, hogy akkoriban még nem volt tapasztalata képregényrajzolásban, a 2000 AD magazin felfigyelt a karaktereikről készített saját értelmezéseire, és alkalmazták. A Comic Book Database szerint: „Még diákként Bisley festett egy képet egy csecsemőt tartó robotról, amit elküldött a 2000 AD szerkesztőségébe. Pat Mills meglátta ezt a képet, és ez inspirálta arra, hogy újraindítsa az ABC Warriors sorozatot Bisley rajzaival, 1987-ben.”
Így kezdett dolgozni az ABC Warriors-on 1987-ben, majd később a Sláine és a Judge Dredd sorozatokon.
Bisley jelentős szerepet játszott Lobo (DC Comics) vizuális és koncepcionális fejlesztésében a képregények világában. Alan Grant és Keith Giffen eredetileg azért keresték meg, hogy újragondolja Lobo megjelenését. Bisley olyan jellegzetes elemeket adott hozzá, mint a nagy motoros csizmák, koponya alakú térdvédők, egy kampó és lánc Lobo karján, valamint jóval izmosabbá tette a karaktert, ezzel egy lenyűgöző űrbéli motorossá alakítva őt.
Ő alkotta meg Lobo kutyáját, Dawg-ot is, amelyet az eredeti forgatókönyv nem tartalmazott, mégis beépítette a történetbe. Bisley hajlamos volt a forgatókönyvben szereplőknél többet hozzátenni a történethez, ami miatt Grant néha újraírta a könyv bizonyos részeit.
Bisley torz és szürreális művészeti stílusa, élénk színei és nyers nyelvezete hangsúlyozta a karakter erőszakos és abszurd természetét. Ő illusztrálta az 1990-es Lobo: The Last Czarnian című négyrészes minisorozatot, amelyben Lobo, az intergalaktikus fejvadász egy titokzatos foglyot kísér. 1992-ben ő készítette a Lobo’s Back négyrészes minisorozatot is, amelyben Lobo meghal, majd a mennybe és a pokolba kerül, ahonnan visszaverekedi magát az életbe. A történet tele van fekete humorral, túlzó erőszakkal és Lobo jellegzetes tiszteletlen stílusával.
A belső illusztrációk mellett Bisley ikonikus festett borítókat is készített, amelyek szorosan összefonódtak Lobo brutális és egyedi arculatával. Lobo eredetileg mellékszereplő volt, de Bisley anarchikus ábrázolásának köszönhetően a karakter új életre kelt, és a képregényvilág egyik legismertebb figurájává vált.
A Lobo #1 eredeti festménye 2021-ben 192 000 dollárért kelt el egy aukción.
1997 óta Bisley rendszeres közreműködője a Heavy Metal képregénymagazinnak.
Bisley több zenei videóhoz készített dizájnokat, például a Chippendales Room Service című videójához.
A 2000-es évek elején megbízták, hogy készítsen grafikát a System of a Down dobosa, John Dolmayan dobkészletére. Dolmayan – aki szenvedélyes képregénygyűjtő és -kereskedő – Bisleyt kérte fel, hogy rajzolja meg Hulkot és a Dolgot az egyik dobra, míg a készlet többi dobján más művészek, például Kevin Eastman, Tim Vigil és Arthur Adams illusztrációi szerepeltek.
Bisley karrierje magazin- és lemezborítók készítésével indult, első munkája egy pólógrafika volt a Kerrang! heavy metal magazin számára.
Annak ellenére, hogy akkoriban még nem volt tapasztalata képregényrajzolásban, a 2000 AD magazin felfigyelt a karaktereikről készített saját értelmezéseire, és alkalmazták. A Comic Book Database szerint: „Még diákként Bisley festett egy képet egy csecsemőt tartó robotról, amit elküldött a 2000 AD szerkesztőségébe. Pat Mills meglátta ezt a képet, és ez inspirálta arra, hogy újraindítsa az ABC Warriors sorozatot Bisley rajzaival, 1987-ben.”
Így kezdett dolgozni az ABC Warriors-on 1987-ben, majd később a Sláine és a Judge Dredd sorozatokon.
Bisley jelentős szerepet játszott Lobo (DC Comics) vizuális és koncepcionális fejlesztésében a képregények világában. Alan Grant és Keith Giffen eredetileg azért keresték meg, hogy újragondolja Lobo megjelenését. Bisley olyan jellegzetes elemeket adott hozzá, mint a nagy motoros csizmák, koponya alakú térdvédők, egy kampó és lánc Lobo karján, valamint jóval izmosabbá tette a karaktert, ezzel egy lenyűgöző űrbéli motorossá alakítva őt.
Ő alkotta meg Lobo kutyáját, Dawg-ot is, amelyet az eredeti forgatókönyv nem tartalmazott, mégis beépítette a történetbe. Bisley hajlamos volt a forgatókönyvben szereplőknél többet hozzátenni a történethez, ami miatt Grant néha újraírta a könyv bizonyos részeit.
Bisley torz és szürreális művészeti stílusa, élénk színei és nyers nyelvezete hangsúlyozta a karakter erőszakos és abszurd természetét. Ő illusztrálta az 1990-es Lobo: The Last Czarnian című négyrészes minisorozatot, amelyben Lobo, az intergalaktikus fejvadász egy titokzatos foglyot kísér. 1992-ben ő készítette a Lobo’s Back négyrészes minisorozatot is, amelyben Lobo meghal, majd a mennybe és a pokolba kerül, ahonnan visszaverekedi magát az életbe. A történet tele van fekete humorral, túlzó erőszakkal és Lobo jellegzetes tiszteletlen stílusával.
A belső illusztrációk mellett Bisley ikonikus festett borítókat is készített, amelyek szorosan összefonódtak Lobo brutális és egyedi arculatával. Lobo eredetileg mellékszereplő volt, de Bisley anarchikus ábrázolásának köszönhetően a karakter új életre kelt, és a képregényvilág egyik legismertebb figurájává vált.
A Lobo #1 eredeti festménye 2021-ben 192 000 dollárért kelt el egy aukción.
1997 óta Bisley rendszeres közreműködője a Heavy Metal képregénymagazinnak.
Bisley több zenei videóhoz készített dizájnokat, például a Chippendales Room Service című videójához.
A 2000-es évek elején megbízták, hogy készítsen grafikát a System of a Down dobosa, John Dolmayan dobkészletére. Dolmayan – aki szenvedélyes képregénygyűjtő és -kereskedő – Bisleyt kérte fel, hogy rajzolja meg Hulkot és a Dolgot az egyik dobra, míg a készlet többi dobján más művészek, például Kevin Eastman, Tim Vigil és Arthur Adams illusztrációi szerepeltek.
Született
1962. március 4.
