Steve Cuzor
francia
54 éves
Steve Cuzor 1971-ben született Rennes-ben. Két szenvedély hajtja: a rajz és a lovak. Az utóbbi több mint húsz éven át meghatározta az életét. Amint megszólalt az iskolai csengő, már rohant is ki, hogy a nyereg puha (?) érintését élvezze ahelyett, hogy a tanórákon ülne.
Már 13 évesen az egyik legfiatalabb lovas kaszkadőr lett – nem is akármilyen. A kiképzése a kozák stílusban zajlott. De más sztyeppék is hívták... A Round Up magazin oldalain keresztül fedezte fel a „cowboyok” világát. Az Eure megyei Montana Ranchben találkozott azzal, aki később a legjobb barátja és második testvére lett: Franck Perret. Míg Franck a western lovaglás (Reining) szerelmese lett, Steve-nek csak egy álma volt: rodeó cowboynak lenni.
Miután Európában megízlelte a bika- és vadló-lovaglás izgalmát – különösen az amerikai hadsereg németországi és szicíliai bázisain –, Texasba ment, hogy tovább üldözze álmát. Ezzel párhuzamosan felvételizett a párizsi Alkalmazott Művészetek Iskolájába, tudva, hogy a rodeózás csak egy ideig tarthat. Texasban csatlakozott Franckhoz Gainesville-ben, aki éppen Scott McCutcheon farmján képezte magát. Hosszú napokat töltöttek amerikai lovak idomításával, majd esténként a Mainsfield arénában találkoztak, ahol Steve bikarodeón (Bull Riding) edzett.
Steve négy évig ingázott az Egyesült Államok és Franciaország között (a vízumszabályok miatt és hogy jelen legyen az Arts Za-n). Két rodeó között újra ecsetet ragadott, és portrékat kezdett festeni. Végül visszatért Franciaországba, és úgy döntött, hogy képregényeket fog készíteni saját történeteivel. Így született meg a Blackjack című sorozat a Casterman kiadónál, amely egy brooklyni utcagyerek történetét meséli el, aki Al Caponéval kerül kapcsolatba.
Ezt követte a Quintett sorozat 3. kötete Frank Giroud forgatókönyvével a Dupuis kiadónál – ezért a művükért megkapták az Uderzo-díjat. Majd egy 22 oldalas albumot készített a legendás blueszenész, Lead Belly életéről, amelynek forgatókönyvét egy másik "örökbefogadott breton", a regényíró José-Louis Bocquet írta (Nocturne kiadó).
Ezután a O’Boys projekten dolgozott Philippe Thirault-val. A történet Mark Twain világát és Robert Johnson legendáját idézi, és két főszereplő hosszú vándorlását követi a ’30-as évek amerikai vidékén. A O’Boys egy különös duó történetét meséli el: egy 12 éves fehér fiú, aki eltűnt bátyját keresi, és egy nagydarab fekete férfi, aki a legendás blueszenész, Lucius Brown kezébe adta a lelkét egy gitárért cserébe. Kettejük utazása a Mississippi folyó mentén, a vándormunkásokkal teli tehervonatokon és a Juke Jointokban (tiltott bárok, ahol a legnagyobb blueszenészek kezdték) játszódik.
Steve nagy rajongója a bluegrass zenének, és néha az öt húros bendzsóján játszva piheni ki magát.
Már 13 évesen az egyik legfiatalabb lovas kaszkadőr lett – nem is akármilyen. A kiképzése a kozák stílusban zajlott. De más sztyeppék is hívták... A Round Up magazin oldalain keresztül fedezte fel a „cowboyok” világát. Az Eure megyei Montana Ranchben találkozott azzal, aki később a legjobb barátja és második testvére lett: Franck Perret. Míg Franck a western lovaglás (Reining) szerelmese lett, Steve-nek csak egy álma volt: rodeó cowboynak lenni.
Miután Európában megízlelte a bika- és vadló-lovaglás izgalmát – különösen az amerikai hadsereg németországi és szicíliai bázisain –, Texasba ment, hogy tovább üldözze álmát. Ezzel párhuzamosan felvételizett a párizsi Alkalmazott Művészetek Iskolájába, tudva, hogy a rodeózás csak egy ideig tarthat. Texasban csatlakozott Franckhoz Gainesville-ben, aki éppen Scott McCutcheon farmján képezte magát. Hosszú napokat töltöttek amerikai lovak idomításával, majd esténként a Mainsfield arénában találkoztak, ahol Steve bikarodeón (Bull Riding) edzett.
Steve négy évig ingázott az Egyesült Államok és Franciaország között (a vízumszabályok miatt és hogy jelen legyen az Arts Za-n). Két rodeó között újra ecsetet ragadott, és portrékat kezdett festeni. Végül visszatért Franciaországba, és úgy döntött, hogy képregényeket fog készíteni saját történeteivel. Így született meg a Blackjack című sorozat a Casterman kiadónál, amely egy brooklyni utcagyerek történetét meséli el, aki Al Caponéval kerül kapcsolatba.
Ezt követte a Quintett sorozat 3. kötete Frank Giroud forgatókönyvével a Dupuis kiadónál – ezért a művükért megkapták az Uderzo-díjat. Majd egy 22 oldalas albumot készített a legendás blueszenész, Lead Belly életéről, amelynek forgatókönyvét egy másik "örökbefogadott breton", a regényíró José-Louis Bocquet írta (Nocturne kiadó).
Ezután a O’Boys projekten dolgozott Philippe Thirault-val. A történet Mark Twain világát és Robert Johnson legendáját idézi, és két főszereplő hosszú vándorlását követi a ’30-as évek amerikai vidékén. A O’Boys egy különös duó történetét meséli el: egy 12 éves fehér fiú, aki eltűnt bátyját keresi, és egy nagydarab fekete férfi, aki a legendás blueszenész, Lucius Brown kezébe adta a lelkét egy gitárért cserébe. Kettejük utazása a Mississippi folyó mentén, a vándormunkásokkal teli tehervonatokon és a Juke Jointokban (tiltott bárok, ahol a legnagyobb blueszenészek kezdték) játszódik.
Steve nagy rajongója a bluegrass zenének, és néha az öt húros bendzsóján játszva piheni ki magát.
Született
1971. január 21.
Rennes, Franciaország
Rennes, Franciaország
