Tome
Philippe Vandevelde
belga
élt 62 évet
Philippe Vandevelde, ismertebb nevén Tome, 1957. február 24-én született Brüsszelben. Már azelőtt szerette a képregényeket, hogy egyáltalán olvasott volna belőlük! Ötéves korában egy szemműtét után ideiglenesen megvakult, ekkor olvasták fel neki Ottokár jogara és Corentin Feldoë rendkívüli kalandjai című képregényeket, amelyek mély benyomást tettek rá.
Első próbálkozásai ezen a területen a Buck című fanzinban jelentek meg, amelyet a később neves képregénykritikussá vált Thierry Groensteen szerkesztett. Gyermekkori élményeihez visszatérve Tome végül otthagyta az animációs filmkészítési, vizuális kommunikációs és újságírói tanulmányait, hogy szenvedélyének, a képregényeknek szentelje magát.
Először Dupa, majd Turk és De Groot asszisztenseként dolgozott, és itt ismerkedett meg Janryval, akivel közösen kezdtek el játékoldalakat készíteni a Spirou magazin számára (Jeuréka). Pár év után, némi küzdelem árán, 1981-ben rájuk bízták a Spirou és Fantasio sorozatot, majd hat évvel később elindították A kis Spirou című képregényt.
Tome fokozatosan elhagyta a rajzolást, hogy teljes mértékben a forgatókönyvírásra összpontosíthasson. Warnant, majd később Gazzotti számára megalkotta Soda karakterét, egy New York-i rendőrét, aki lelkésznek adja ki magát. Darasse-szal együtt dolgozott a Mazda banda című humoros képregényen, amelyet eredetileg Bernard Hislaire írt.
Egyetlen eltávolodása a könnyed, humoros műfajtól a komor, sötét hangulatú Sur la route de Selma (Selma útján) című történet volt, amelyet Philippe Berthet illusztrált, és 1991-ben jelent meg a rangos Aire Libre kollekcióban. Ez előrevetítette a később, Ralph Meyerrel közösen készített drámai trilógiáját, a Berceuse assassine-t (Gyilkos altató).
Még a Spirou és Fantasio sorozat is egyre komolyabb hangvételűvé vált: a Machine qui rêve (Az álmodó gép) című történetben a képregény egyértelműen a thriller műfajába fordult, míg Janry rajzstílusa egyre feszültebb, izgalmasabb kompozíciókat hozott létre, méltóan a klasszikus képregényes suspense mestereihez.
Tome gyakran egyszerre akár négy különböző képregény forgatókönyvén is dolgozott anélkül, hogy összekeverte volna őket. Legtöbbször az általa választott alkotóműhelyben írta történeteit, ahol közösen dolgozott a vele együttműködő rajzolókkal.
Mivel szinte minden műve hatalmas sikert aratott, Tome egyre szabadabban hódolhatott utazás iránti szenvedélyének. Évente többször is elutazott, és a különböző kontinenseken szerzett élményeiből merített inspirációt későbbi munkáihoz. Legnagyobb bestsellerének, A kis Spirou-nak az ötleteihez azonban nem kellett messzire mennie, hiszen saját gyermekkori emlékei és lánya, Zoé kalandjai ihlették.
Első próbálkozásai ezen a területen a Buck című fanzinban jelentek meg, amelyet a később neves képregénykritikussá vált Thierry Groensteen szerkesztett. Gyermekkori élményeihez visszatérve Tome végül otthagyta az animációs filmkészítési, vizuális kommunikációs és újságírói tanulmányait, hogy szenvedélyének, a képregényeknek szentelje magát.
Először Dupa, majd Turk és De Groot asszisztenseként dolgozott, és itt ismerkedett meg Janryval, akivel közösen kezdtek el játékoldalakat készíteni a Spirou magazin számára (Jeuréka). Pár év után, némi küzdelem árán, 1981-ben rájuk bízták a Spirou és Fantasio sorozatot, majd hat évvel később elindították A kis Spirou című képregényt.
Tome fokozatosan elhagyta a rajzolást, hogy teljes mértékben a forgatókönyvírásra összpontosíthasson. Warnant, majd később Gazzotti számára megalkotta Soda karakterét, egy New York-i rendőrét, aki lelkésznek adja ki magát. Darasse-szal együtt dolgozott a Mazda banda című humoros képregényen, amelyet eredetileg Bernard Hislaire írt.
Egyetlen eltávolodása a könnyed, humoros műfajtól a komor, sötét hangulatú Sur la route de Selma (Selma útján) című történet volt, amelyet Philippe Berthet illusztrált, és 1991-ben jelent meg a rangos Aire Libre kollekcióban. Ez előrevetítette a később, Ralph Meyerrel közösen készített drámai trilógiáját, a Berceuse assassine-t (Gyilkos altató).
Még a Spirou és Fantasio sorozat is egyre komolyabb hangvételűvé vált: a Machine qui rêve (Az álmodó gép) című történetben a képregény egyértelműen a thriller műfajába fordult, míg Janry rajzstílusa egyre feszültebb, izgalmasabb kompozíciókat hozott létre, méltóan a klasszikus képregényes suspense mestereihez.
Tome gyakran egyszerre akár négy különböző képregény forgatókönyvén is dolgozott anélkül, hogy összekeverte volna őket. Legtöbbször az általa választott alkotóműhelyben írta történeteit, ahol közösen dolgozott a vele együttműködő rajzolókkal.
Mivel szinte minden műve hatalmas sikert aratott, Tome egyre szabadabban hódolhatott utazás iránti szenvedélyének. Évente többször is elutazott, és a különböző kontinenseken szerzett élményeiből merített inspirációt későbbi munkáihoz. Legnagyobb bestsellerének, A kis Spirou-nak az ötleteihez azonban nem kellett messzire mennie, hiszen saját gyermekkori emlékei és lánya, Zoé kalandjai ihlették.
Született
1957. február 24.
Brüsszel, Belgium
Brüsszel, Belgium
Meghalt
2019. október 5.
Brüsszel, Belgium
Brüsszel, Belgium
