Falomlás

A Fal leomlott. A FALAKleomlanak. A betonból, szögesdrótból, automata gyilokból összerótt védõvonalak védték polgáraikat a "fejlettebb ideológiájú", haladó (s fokozva haladóbb, leghaladóbb), a meghaladhatatlan társadalmakban, nehogy "visszacsússzanak" a történelem kaptatóján.

A Fal leomlott. Történt mindez 1989-ben. E nevezetes esztendõrõl már most, bár kellõ távlat híján, úgy cikkezek, mint Luther 1517-érõl, Robespierre 1789-érõl, a Párizs, Bécs, Pest-Buda 1848-áról, Pétervár 1917-érõl. E nevezetes esztendõben varázsütésre eltûntek a kommunizmus esztétikai jelképei: a vörös csillag, a sarló és kalapács, a mauzóleumok istenházai, a hatalmon lévõ öregek retusált, megfiatalított portréi, a maradandóságot sugalló, erõtõl duzzadó, dinamikát sejtetõ bronzszobrok.

A régi képek helytt újak születtek. Napjaink grafikusai teremtik meg a lázadás, a ki- és feltörési kísérlet, a remény képeit. Megrázó képeit. Teszik ezt saját közlési módjukban: (részben) képregényben, az igaz mese sajátos közlési csatornáján. A könyvben szereplõ mûvészek az egykori Falak két oldaláról érkeztek, és elsõ alkalommal adnak ki közösen könyvet, mégpedig egyidejûleg 13 országban, az Egyesült Államokban, szinte teljes Nyugat-Európában, az NDK-ban és Magyarországon.