Isten népének története #29

Akit elmarasztaltak, magasztaltak és megvetettek… E füzetben az olvasó megismerkedhet Jézus Krisztus életének egy szakaszával. Ki kell azonban hangsúlyoznunk: nem pusztán regényről vagy egyszerű képregényről van szó: a szövegek Isten igéjét közvetítik számunkra. A szerzők bemutatják, hogyan alakultak ki az evangéliumok, miként hallgatták az első keresztény közösségek tagjai a szemtanuk – ezúttal Máté és János – elbeszéléseit Jézusról. Ezeket az elbeszéléseket később írásba foglalták. És az egyházi hagyomány évezredeken át megőrizte az iratokat. A Jézus Krisztus cselekedeteiről, tanításáról és beszédeiről szóló szent művek szent könyvek. Ezért van szükség arra, hogy az Egyház tagjai olvassák az evangéliumokat. Olvasásuk közben bizonyára sokan felfedezik majd, hogy hitünk követelményei meglehetősen nehezek. Valószínűleg a túl magas mércék miatt tartották Jézust kezdetektől fogva ellentmondásos személynek Izraelben. Beszédeinek hatására egyesek felemelkedtek, mások viszont elestek. Az evangéliumokban jelen van mind a világosság, mind pedig a sötétség. A hitéletben is vannak hullámvölgyek és hullámhegyek. Fontos azonban, hogy a sötétség óráiban ne feledkezzünk meg arról, amit a világosság pillanataiban felfedeztünk! A válságok és a megújulások egyébként az Egyház egész történetében egyaránt jelen voltak. Mint Szent Pál mondja: „Ma még csak tükörbe, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek” (1Kor 13,12) Kívánom, hogy e füzet olvasása közben az olvasók előbbre haladjanak azon az úton, amely a „színről színre való látás” felé vezet.