Isten népének története #10

A kis Sámuel Éli felügyeletével szolgálta az Urat. Abban az időben az Úr ritkán hallatta szavát.” E bevezető után Sámuel könyve az ifjúról mesél, aki hallja ugyan a hangot, de nem ismeri föl. „Sámuel nem ismerte még az Urat, még nem volt része abban, hogy az Úr megnyilatkozzék neki.” Azonban azon az éjszakán Éli ezt a tanácsot adta neki: „Éli ezt mondta Sámuelnek: Menj, feküdj le és aludj, azután, ha valaki szólít így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel.” Sámuel könyvének e részlete a következőkre hívja fel a figyelmet: mindenki figyelmesen hallgassa meg az Úr szavát, és mindenkor álljon rendelkezésére. Ez életünk legfontosabb feladata: hallgassuk az Urat, hogy az általa megjelölt jó úton járjunk. A Bibliának még ez a képregényes változata is ezt a célt szolgálhatja. A rajzokon, a leírt és elmesélt emberi kalandokon keresztül segíti felismerni Isten szavának időszerűségét. Mindenkinek, főképpen a fiataloknak, e képregények segítségével el kell jutniuk az Íráshoz, és azon keresztül Isten szavához, hogy ők is mondhassák: „Beszélj, Uram, szolgád figyel!”