Titkos Fiók
2010. december
Napirajz #4
Írószemmel '74
Deszka-karanténba ültet anyám nyári haragja,
egyedül a budi sötétjében tizenévem gõgje a
Paxot szorongatva lázad, s gondolathéjak peregnek
plezúros térdem retkén meg-megpattanva a
döngölt földre.
Nem hagyom magam, az elõkert és a nyárikonyha
tágabb zege és szûkebb zuga fölött szabadon repdes
a gondolatom. Engemet bezárva nem tarthat
senkisem, behunyom szemem és messze szállok,
tova el, apám büdös traktorja zajjal durrogja
teli az ebédes kosarat, s õ maga, sapkáját
szigorún verejtékén egyensúlyozva csakis elõre les,
az ekéjét vonalzón húzza, engem nem lát,
úgy repülök el felette.
Így marad meg bennem a nyár, sok másza szar
felett ülve tûnõdve. Kezemben kockás füzet, piros-szép
golyóstoll és röpülök. Tibortelep hejj!!!
Fogatlan mazsorettek vijjogó kacagása, a falusi búcsú
pössedt zajai, céllövöldések vakaródznak, a
dombok kolbász-szag kifutójára megérkezik
egy elkésett nyári éj.
A tûzoltó szerelmes, de húzódó a mátka,
Mellkason marja egy makacs szénanátha,
Rézpitykés kacagányt penderít a tömlõ õre õrá,
S magában így köszön az éhes vágynak: Au revoir!
Szecsõ-Tibortelep, 1974
egyedül a budi sötétjében tizenévem gõgje a
Paxot szorongatva lázad, s gondolathéjak peregnek
plezúros térdem retkén meg-megpattanva a
döngölt földre.
Nem hagyom magam, az elõkert és a nyárikonyha
tágabb zege és szûkebb zuga fölött szabadon repdes
a gondolatom. Engemet bezárva nem tarthat
senkisem, behunyom szemem és messze szállok,
tova el, apám büdös traktorja zajjal durrogja
teli az ebédes kosarat, s õ maga, sapkáját
szigorún verejtékén egyensúlyozva csakis elõre les,
az ekéjét vonalzón húzza, engem nem lát,
úgy repülök el felette.
Így marad meg bennem a nyár, sok másza szar
felett ülve tûnõdve. Kezemben kockás füzet, piros-szép
golyóstoll és röpülök. Tibortelep hejj!!!
Fogatlan mazsorettek vijjogó kacagása, a falusi búcsú
pössedt zajai, céllövöldések vakaródznak, a
dombok kolbász-szag kifutójára megérkezik
egy elkésett nyári éj.
A tûzoltó szerelmes, de húzódó a mátka,
Mellkason marja egy makacs szénanátha,
Rézpitykés kacagányt penderít a tömlõ õre õrá,
S magában így köszön az éhes vágynak: Au revoir!
Szecsõ-Tibortelep, 1974
Fekete-Fehér
Puha borítós
Gyűjteményes kötet
3000.00 HUF
130 oldal
ISBN/ISSN
978-963-8815-03-3
Megtekintve
Írószemmel \'74
Deszka-karanténba ültet anyám nyári haragja,
egyedül a budi sötétjében tizenévem gõgje a
Paxot szorongatva lázad, s gondolathéjak peregnek
plezúros térdem retkén meg-megpattanva a
döngölt földre.
Nem hagyom magam, az elõkert és a nyárikonyha
tágabb zege és szûkebb zuga fölött szabadon repdes
a gondolatom. Engemet bezárva nem tarthat
senkisem, behunyom szemem és messze szállok,
tova el, apám büdös traktorja zajjal durrogja
teli az ebédes kosarat, s õ maga, sapkáját
szigorún verejtékén egyensúlyozva csakis elõre les,
az ekéjét vonalzón húzza, engem nem lát,
úgy repülök el felette.
Így marad meg bennem a nyár, sok másza szar
felett ülve tûnõdve. Kezemben kockás füzet, piros-szép
golyóstoll és röpülök. Tibortelep hejj!!!
Fogatlan mazsorettek vijjogó kacagása, a falusi búcsú
pössedt zajai, céllövöldések vakaródznak, a
dombok kolbász-szag kifutójára megérkezik
egy elkésett nyári éj.
A tûzoltó szerelmes, de húzódó a mátka,
Mellkason marja egy makacs szénanátha,
Rézpitykés kacagányt penderít a tömlõ õre õrá,
S magában így köszön az éhes vágynak: Au revoir!
Szecsõ-Tibortelep, 1974
egyedül a budi sötétjében tizenévem gõgje a
Paxot szorongatva lázad, s gondolathéjak peregnek
plezúros térdem retkén meg-megpattanva a
döngölt földre.
Nem hagyom magam, az elõkert és a nyárikonyha
tágabb zege és szûkebb zuga fölött szabadon repdes
a gondolatom. Engemet bezárva nem tarthat
senkisem, behunyom szemem és messze szállok,
tova el, apám büdös traktorja zajjal durrogja
teli az ebédes kosarat, s õ maga, sapkáját
szigorún verejtékén egyensúlyozva csakis elõre les,
az ekéjét vonalzón húzza, engem nem lát,
úgy repülök el felette.
Így marad meg bennem a nyár, sok másza szar
felett ülve tûnõdve. Kezemben kockás füzet, piros-szép
golyóstoll és röpülök. Tibortelep hejj!!!
Fogatlan mazsorettek vijjogó kacagása, a falusi búcsú
pössedt zajai, céllövöldések vakaródznak, a
dombok kolbász-szag kifutójára megérkezik
egy elkésett nyári éj.
A tûzoltó szerelmes, de húzódó a mátka,
Mellkason marja egy makacs szénanátha,
Rézpitykés kacagányt penderít a tömlõ õre õrá,
S magában így köszön az éhes vágynak: Au revoir!
Szecsõ-Tibortelep, 1974
Készítők
