Szerzői kiadás
2005. február
PTSD Antológia #3
harmadik rész
Nagy László: The Damnation Game 3. rész
Hérincs Dániel: Klasszika
Jutasi Gábor (Young): Illuminating Stories The Lifestory 03
Nagy Marci: Zweitzer
Duval: A büntetõ
Buttinger Gergely: Bellfort oldalak
Meszlényi Péter: A boszorkányokról 1,2
Meszlényi Péter: Mennybemenetel
Sántha Péter: Biphrons 3. rész
Rásonyi Ábel László: Oradour
Kezdésképpen NAGY LÁSZLÓ Damnation Game szériája és HÉRINCS DÁNIEL kotta-képregénye (vagy képregény-kottája) fogad minket, ahogy ezt a PTSD-tõl már megszokhattuk. A Clive Barker-sztori harmadik részében Anthony Breerrel, az öngyilkosságba induló Pengeevõvel ill. Mamouliannal találkozhatunk ill. újabb szereplõkkel, akik nevét olvasva már tényleg, de igazán várjuk, hogy több képet láthassunk róluk. A graphic novelség ezen hat oldala egyre jobban úgy fest, mintha Nagy László legborongósabb hangulata közben rágna gombát meg nyakalna LSD-törkölyt és a háttérben meg a Magyar Népmesék elsõ harminc része menne a videon, loopolva. (Hadd jegyezzem meg fáradt olvasóim kedvéért, ez nem negatív kritika.) HÉRINCS DÁNIEL újabb, Klasszika címû, elsõ látásra egy ebhez írt dala megint önjáró univerzum. Keveset tudok hozzátenni, valamint még mindig nem dolgoztuk be Dániel munkáit Cubasebe, így meg sem tudjuk hallgatni, de kérem, legközelebb olyan kottát mellékeljen, aminek hangjait ha fordítva játszom le, legalább egy fiktív képregényoldal rajozolói instrukcióit kapom meg.
YOUNG másodjára tûnik fel a PTSD oldalain, emberi gyarlóságról, nyomorúságról szóló rövid történeteinek végén sosem a csattanót találjuk meg, hanem azt az apró szúrást, ami miatt lekonyul a szájunk sarka, hogy igen, ez olyan fájdalmasan ismerõs, amikor még mi is slaggal loptuk a benzint a grund másik oldaláról, aztán persze apa felgyulladt, mi meg néztük. (Pont így volt.) Autók és vad mintakövetés az ilyen szellemben megrajzolt négy oldal témája.
NAGY MÁRTON Zweitzer c. alkotásának bevezetõ epizódja egyértelmûen a PTSD 3 csúcspontja. A jazz-korszakból kiformálódó, abszurd tévedéssel robbanó története szokatlan, de remek nyitás egy nagyon is ismert (érzés)világból és nagyon is ismert, kiégés szélén egyensúlyozó szereplõvel egy nagyon is ismeretlen szituációban, aminek lezárásával a kezdeti labda még magasabbra lesz felütve. A rajzstílus nagyon is rásegít a hektikus szituáció ábrázolására, talán csak a szövegek elhelyezése bontja meg egy kicsit az amúgy remek oldalakat. Itt szeretném õszinte utálatomat kifejezni az író, a rajzoló, a lektor, a fõszerkesztõ és a nyomdász iránt, hogy pont a legjobb résznél akasztották meg a történetet és emiatt két hónapot kell várnom a folytatásra. Amúgy tíz pont, de pssszt.
DUVAL A Büntetõ c. alkotása a mûvészetet a thrash oldaláról közelíti meg, a punkverésbe fulladó anti-náci tüntetésen feltûnõ, Iron Maiden Freddyre emlékeztetõ rendõrvégzet történetében. A PTSD fõszerkje odavan érte, én viszont nagyon nem tudtam értékelni, hiába adja aktualitását az, hogy a pesti Terror Háza elõtt játszódik, én szeretném úgy újraolvasni, hogy egy rajzolni tényleg tudó valaki keze alól kerül ki.
Az antológiát a BUTTINGER/MESZLÉNYI-SÁNTHA PÉTER-RÁSONYI ÁBEL LÁSZLÓ-féle triumvirátus zárja.Buttinger Gergely Bellfort-oldalairól még mindig a Titán artworkjei és a Roburokban megjelent fantasy-vázlatok jutnak eszembe, remek minõség, olvashatóság és elmélyülhetõség, ugyan, a történet teljes hiányában. (Pedig Buttinger profi illusztrációit jó nézegetni. Tényleg.) Meszlényi Péter A Boszorkányokról c. illusztráció-sorozata mintha az Élet és Irodalom oldalairól pattant volna az orrunk elé, odaillõ és bár eléggé kokainszögletes vonalakból épülnek fel, még mindig nem értem, hogy miért mondhatjuk ezeket képregénynek, ha már egyáltalán.
SÁNTHA PÉTER mindeközben Biphrons c. történetének megölte fõhõsét, aki törött fejjel és szemmel akadt bele egy horgonyba és pontosan úgynéz ki, mint egy portugál halotti maszk, ami majd bekebelez valamit a negyedik részben. RÁSONYI ÁBEL Oradourja a szokásos, sötét, második-világháborús-ikszakták hangulatában fejlõdik tovább, amelynek történetét félig az utolsó oldal Remingtonnal díszített zárójelentésébõl, félig a képekbõl átszûrõdõ érzetekbõl állíthatjuk össze. Minõségileg nincs vele gond, csak a szöveghiány miatt nem forgatom annyiszor az utolsó oldalakat, mint kéne.
Az új PTSD popkulturális képregény-arcbatolása ezer forintért kapható a boltokban, 56 oldalon, fekete-fehérben. Adjatok a kultúrának ennyit, támogassátok a fiatal mûvészeket meg Banyekot. És Fûrész Urat. Ha miattatok nem tudom továbbolvasni a Zweitzert, átmegyek hozzátok egyenként és bünti lesz. Pont így.
forrás:
http://www.ld50.hu/article/ld50/kultcorner/ptsd3
Hérincs Dániel: Klasszika
Jutasi Gábor (Young): Illuminating Stories The Lifestory 03
Nagy Marci: Zweitzer
Duval: A büntetõ
Buttinger Gergely: Bellfort oldalak
Meszlényi Péter: A boszorkányokról 1,2
Meszlényi Péter: Mennybemenetel
Sántha Péter: Biphrons 3. rész
Rásonyi Ábel László: Oradour
Kezdésképpen NAGY LÁSZLÓ Damnation Game szériája és HÉRINCS DÁNIEL kotta-képregénye (vagy képregény-kottája) fogad minket, ahogy ezt a PTSD-tõl már megszokhattuk. A Clive Barker-sztori harmadik részében Anthony Breerrel, az öngyilkosságba induló Pengeevõvel ill. Mamouliannal találkozhatunk ill. újabb szereplõkkel, akik nevét olvasva már tényleg, de igazán várjuk, hogy több képet láthassunk róluk. A graphic novelség ezen hat oldala egyre jobban úgy fest, mintha Nagy László legborongósabb hangulata közben rágna gombát meg nyakalna LSD-törkölyt és a háttérben meg a Magyar Népmesék elsõ harminc része menne a videon, loopolva. (Hadd jegyezzem meg fáradt olvasóim kedvéért, ez nem negatív kritika.) HÉRINCS DÁNIEL újabb, Klasszika címû, elsõ látásra egy ebhez írt dala megint önjáró univerzum. Keveset tudok hozzátenni, valamint még mindig nem dolgoztuk be Dániel munkáit Cubasebe, így meg sem tudjuk hallgatni, de kérem, legközelebb olyan kottát mellékeljen, aminek hangjait ha fordítva játszom le, legalább egy fiktív képregényoldal rajozolói instrukcióit kapom meg.
YOUNG másodjára tûnik fel a PTSD oldalain, emberi gyarlóságról, nyomorúságról szóló rövid történeteinek végén sosem a csattanót találjuk meg, hanem azt az apró szúrást, ami miatt lekonyul a szájunk sarka, hogy igen, ez olyan fájdalmasan ismerõs, amikor még mi is slaggal loptuk a benzint a grund másik oldaláról, aztán persze apa felgyulladt, mi meg néztük. (Pont így volt.) Autók és vad mintakövetés az ilyen szellemben megrajzolt négy oldal témája.
NAGY MÁRTON Zweitzer c. alkotásának bevezetõ epizódja egyértelmûen a PTSD 3 csúcspontja. A jazz-korszakból kiformálódó, abszurd tévedéssel robbanó története szokatlan, de remek nyitás egy nagyon is ismert (érzés)világból és nagyon is ismert, kiégés szélén egyensúlyozó szereplõvel egy nagyon is ismeretlen szituációban, aminek lezárásával a kezdeti labda még magasabbra lesz felütve. A rajzstílus nagyon is rásegít a hektikus szituáció ábrázolására, talán csak a szövegek elhelyezése bontja meg egy kicsit az amúgy remek oldalakat. Itt szeretném õszinte utálatomat kifejezni az író, a rajzoló, a lektor, a fõszerkesztõ és a nyomdász iránt, hogy pont a legjobb résznél akasztották meg a történetet és emiatt két hónapot kell várnom a folytatásra. Amúgy tíz pont, de pssszt.
DUVAL A Büntetõ c. alkotása a mûvészetet a thrash oldaláról közelíti meg, a punkverésbe fulladó anti-náci tüntetésen feltûnõ, Iron Maiden Freddyre emlékeztetõ rendõrvégzet történetében. A PTSD fõszerkje odavan érte, én viszont nagyon nem tudtam értékelni, hiába adja aktualitását az, hogy a pesti Terror Háza elõtt játszódik, én szeretném úgy újraolvasni, hogy egy rajzolni tényleg tudó valaki keze alól kerül ki.
Az antológiát a BUTTINGER/MESZLÉNYI-SÁNTHA PÉTER-RÁSONYI ÁBEL LÁSZLÓ-féle triumvirátus zárja.Buttinger Gergely Bellfort-oldalairól még mindig a Titán artworkjei és a Roburokban megjelent fantasy-vázlatok jutnak eszembe, remek minõség, olvashatóság és elmélyülhetõség, ugyan, a történet teljes hiányában. (Pedig Buttinger profi illusztrációit jó nézegetni. Tényleg.) Meszlényi Péter A Boszorkányokról c. illusztráció-sorozata mintha az Élet és Irodalom oldalairól pattant volna az orrunk elé, odaillõ és bár eléggé kokainszögletes vonalakból épülnek fel, még mindig nem értem, hogy miért mondhatjuk ezeket képregénynek, ha már egyáltalán.
SÁNTHA PÉTER mindeközben Biphrons c. történetének megölte fõhõsét, aki törött fejjel és szemmel akadt bele egy horgonyba és pontosan úgynéz ki, mint egy portugál halotti maszk, ami majd bekebelez valamit a negyedik részben. RÁSONYI ÁBEL Oradourja a szokásos, sötét, második-világháborús-ikszakták hangulatában fejlõdik tovább, amelynek történetét félig az utolsó oldal Remingtonnal díszített zárójelentésébõl, félig a képekbõl átszûrõdõ érzetekbõl állíthatjuk össze. Minõségileg nincs vele gond, csak a szöveghiány miatt nem forgatom annyiszor az utolsó oldalakat, mint kéne.
Az új PTSD popkulturális képregény-arcbatolása ezer forintért kapható a boltokban, 56 oldalon, fekete-fehérben. Adjatok a kultúrának ennyit, támogassátok a fiatal mûvészeket meg Banyekot. És Fûrész Urat. Ha miattatok nem tudom továbbolvasni a Zweitzert, átmegyek hozzátok egyenként és bünti lesz. Pont így.
forrás:
http://www.ld50.hu/article/ld50/kultcorner/ptsd3
Fekete-Fehér
Puha borítós
Befejezett sorozat
Utolsó rész
1000.00 HUF
56 oldal
Megtekintve
