Alfonso Font
Alfonso Font Carreras
spanyol
80 éves
Alfonso Font Barcelonában, Spanyolországban született. Képregényes karrierjét az 1960-as években kezdte a helyi Editorial Bruguera stúdió tanoncaként, főként westernek, háborús, rejtélyes és horror sorozatok készítésében, különösen külföldi kiadók számára. Az 1970-es években a brit Fleetway kiadó számára dolgozott, különösen háborús sorozatokon, mint például a Black Max. Később amerikai kiadóknál is dolgozott, például a Warren Publishingnél és a Skywaldnál. Ebben az évtizedben rövid időre Párizsba költözött, ahol a Pif Gadget magazinnal működött együtt, és többek között megalkotta a tudományos-fantasztikus Les Robinsons de la terre (A Föld Robinsonjai) sorozatot. 1972-ben Carlos Echevarría íróval közösen illusztrálta a Geminis című sorozatot, amely az első világháborúban játszódó kémkalandokat mutatott be.[1]
Az 1970-es és 1980-as évek között Font készítette legismertebb sorozatait: a Historias negras (Sötét történetek) című, sötét humorú, tizennyolc rövid történetet tartalmazó gyűjteményt, valamint a tudományos-fantasztikus Cuentos de un futuro imperfecto (Egy tökéletlen jövő meséi) című sorozatot. 1982-ben hasonló, ám humorosabb sorozatot alkotott, az El prisionero de las estrellas (A csillagok foglya) címmel, amely ökológiai témát dolgozott fel. Ugyanebben az évben jelent meg a Clarke y Kubrick, Espacialistas Ltd (Clarke és Kubrick: Űrspecialisták Kft.), amelynek főszereplői ugyan Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick neveit viselik, de a történet inkább Robert Sheckley novellái által inspirált.[2] Szintén 1982-ben indított el egy erotikus képregényt Carmen Bond címmel.
1985-ben Font megalkotta a Jon Rohner (kezdetben Jann Polynesia) című képregényt, amely egy tengerész kalandjait meséli el, és olyan szerzők történetei inspirálták, mint Jack London és Robert Louis Stevenson.[3] A sorozat 1990-ben elnyerte a Haxtur-díjat "Legjobb rövid képregény" kategóriában a gijóni Nemzetközi Képregényfesztiválon.
1987-ben indította el a Taxi című sorozatot, amely egy fiatal női taxisofőr kémkalandjait követi nyomon. Az olasz L'Eternauta magazin 1988-ban publikálta az Alice e gli Argonauti (Alice és az argonauták) című sorozatát, amely egy fiatal lány kalandjait meséli el, aki az apját keresi, akit egy diktatórikus kormány fogva tart. Szintén Olaszországban jelentek meg önálló történetei, mint például a Private Eye (egy magánnyomozóról) és a Bri D'Alban (a katolikus egyház és a katár eretnekek 13. századi konfliktusáról).
1993-ban Font megkapta a Barcelona Nemzetközi Képregényfesztivál Nagydíját teljes életművéért.
1996-ban elnyerte a Yellow Kid-díjat a Lucca Comics Games rendezvényen Olaszországban.
1998-ban Font a Sergio Bonelli Editore kiadó számára készített egy különleges Tex Willer kötetet (#12, 1998). Négy évvel később a Tex folyóirat állandó munkatársa lett; 2012-ben pedig egy rövid történetet készített a Dylan Dog sorozathoz is.[5]
1999-ben Ewald Fehlau íróval közösen adaptálta Jason Dark szellemvadászát a német Bastei Verlag kiadó számára. 2004-ben részt vett a Pif Gadget magazin újraindításában, ahol Richard Marazano íróval közösen dolgozott a kalóztémájú Les Aventures de Trelawney (Trelawney kalandjai) képregényen. 2010-ben középkori történelmi sorozatot illusztrált Héloïse de Montfort címmel, szintén Marazano forgatókönyve alapján.
2003-tól kezdve számos klasszikus történetét újranyomták Spanyolországban, például a Historias negras (Sötét történetek, 2003), El as negro (A fekete ász, 2004), Barcelona al alba (Barcelona hajnalban, 2004), Federico Mendelssohn Bartholdy (2007), Jon Rohner, marino (Jon Rohner, tengerész, 2008), Historias negras (Sötét történetek, 2017), Taxi (2018), La flor del nuevo mundo (Az új világ virága, eredetileg The Epos of Chile címmel, 2018).
Még mindig aktív, legutóbbi albuma, az Aloma: The Treasure of the Temerario Németországban jelent meg 2018-ban.
Az 1970-es és 1980-as évek között Font készítette legismertebb sorozatait: a Historias negras (Sötét történetek) című, sötét humorú, tizennyolc rövid történetet tartalmazó gyűjteményt, valamint a tudományos-fantasztikus Cuentos de un futuro imperfecto (Egy tökéletlen jövő meséi) című sorozatot. 1982-ben hasonló, ám humorosabb sorozatot alkotott, az El prisionero de las estrellas (A csillagok foglya) címmel, amely ökológiai témát dolgozott fel. Ugyanebben az évben jelent meg a Clarke y Kubrick, Espacialistas Ltd (Clarke és Kubrick: Űrspecialisták Kft.), amelynek főszereplői ugyan Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick neveit viselik, de a történet inkább Robert Sheckley novellái által inspirált.[2] Szintén 1982-ben indított el egy erotikus képregényt Carmen Bond címmel.
1985-ben Font megalkotta a Jon Rohner (kezdetben Jann Polynesia) című képregényt, amely egy tengerész kalandjait meséli el, és olyan szerzők történetei inspirálták, mint Jack London és Robert Louis Stevenson.[3] A sorozat 1990-ben elnyerte a Haxtur-díjat "Legjobb rövid képregény" kategóriában a gijóni Nemzetközi Képregényfesztiválon.
1987-ben indította el a Taxi című sorozatot, amely egy fiatal női taxisofőr kémkalandjait követi nyomon. Az olasz L'Eternauta magazin 1988-ban publikálta az Alice e gli Argonauti (Alice és az argonauták) című sorozatát, amely egy fiatal lány kalandjait meséli el, aki az apját keresi, akit egy diktatórikus kormány fogva tart. Szintén Olaszországban jelentek meg önálló történetei, mint például a Private Eye (egy magánnyomozóról) és a Bri D'Alban (a katolikus egyház és a katár eretnekek 13. századi konfliktusáról).
1993-ban Font megkapta a Barcelona Nemzetközi Képregényfesztivál Nagydíját teljes életművéért.
1996-ban elnyerte a Yellow Kid-díjat a Lucca Comics Games rendezvényen Olaszországban.
1998-ban Font a Sergio Bonelli Editore kiadó számára készített egy különleges Tex Willer kötetet (#12, 1998). Négy évvel később a Tex folyóirat állandó munkatársa lett; 2012-ben pedig egy rövid történetet készített a Dylan Dog sorozathoz is.[5]
1999-ben Ewald Fehlau íróval közösen adaptálta Jason Dark szellemvadászát a német Bastei Verlag kiadó számára. 2004-ben részt vett a Pif Gadget magazin újraindításában, ahol Richard Marazano íróval közösen dolgozott a kalóztémájú Les Aventures de Trelawney (Trelawney kalandjai) képregényen. 2010-ben középkori történelmi sorozatot illusztrált Héloïse de Montfort címmel, szintén Marazano forgatókönyve alapján.
2003-tól kezdve számos klasszikus történetét újranyomták Spanyolországban, például a Historias negras (Sötét történetek, 2003), El as negro (A fekete ász, 2004), Barcelona al alba (Barcelona hajnalban, 2004), Federico Mendelssohn Bartholdy (2007), Jon Rohner, marino (Jon Rohner, tengerész, 2008), Historias negras (Sötét történetek, 2017), Taxi (2018), La flor del nuevo mundo (Az új világ virága, eredetileg The Epos of Chile címmel, 2018).
Még mindig aktív, legutóbbi albuma, az Aloma: The Treasure of the Temerario Németországban jelent meg 2018-ban.
Született
1946. augusztus 28.
Barcelona, Spanyolország
Barcelona, Spanyolország
