Angus McKie
angol
74 éves
Angus McKie (született 1951 júliusában Newcastle upon Tyne-ban) brit képregénykészítő, aki művészként, kihúzóként, íróként és színezőként is tevékenykedett. McKie a számítógéppel generált művészet korai alkalmazói közé tartozott. Gyakran dolgozott együtt más brit alkotókkal, például Dave Gibbons-szal és Bryan Talbot-tal.
Leginkább mint sci-fi illusztrátorként ismert, akinek munkái számos tudományos-fantasztikus zsebkönyv borítóján megjelentek az 1970-es évek közepén és az 1980-as években, valamint Stewart Cowley Terran Trade Authority sorozatának illusztrált könyveiben. McKie illusztrációi gyakran mutatnak részletgazdag űrhajókat élénk színű hátterek és magas technológiai építmények előtt. Példák erre: So Beautiful and So Dangerous (1979) és The Dome: Ground Zero (1998), valamint a Vangelis 1978-as Hypothesis című albumának borítója.
Hasonlóan Peter Elsonhoz, Tony Robertshoz, Chris Fosshoz és más kortárs művészekhez, McKie egy teljes generációnyi sci-fi illusztrátorra és koncepcióművészre gyakorolt hatást. Ez a hatás például a Homeworld videojáték látványvilágában is tetten érhető.
McKie első professzionális képregényei az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején jelentek meg brit antológiákban, mint például a Brainstorm Comix, a House of Hammer és a Pssst!.
McKie 64 oldalas grafikus regénye, a So Beautiful and So Dangerous (Heavy Metal/Simon Schuster, 1979) szürreális és játékos kalandokat mutat be különböző karakterekkel, például egy Sziszifusz nevű zöld idegennel, egy Titan nevű robottal és egy Woody Allenre emlékeztető figurával, amint egy furcsa civilizációkkal és filozófiai elmélkedésekkel teli univerzumban navigálnak. A történet humort és egzisztenciális reflexiókat vegyít, feltárva a létezés természetét és az emberiség helyét a kozmoszban. A történet kulcsfontosságú elemei később adaptálásra kerültek az 1981-es Heavy Metal film egyik szegmensében. (Egy francia képregényművész, Jean-Claude Mézières panaszát követően McKie később elismerte, hogy a So Beautiful and So Dangerous több panelje Mézières Ambassador of the Shadows című művéből, a Valérian és Laureline sorozatból lett másolva.)
1993-ban McKie írta és rajzolta (számítógépes generálással) a The Blue Lily című sci-fi képregény első két részét, amely Dave Weir rövid története alapján készült. Ez egy "robot magánnyomozóról" szól, aki elmélkedik az emberi és robot létállapoton." Az #1-2 számokat a Dark Horse Comics adta ki. 2011-ben úgy hírlik, hogy McKie szabadidejében az utolsó két részen dolgozott (de 2024-ig ezek nem jelentek meg nyomtatásban).
McKie úttörő munkája a The Dome: Ground Zero (Helix/DC Comics, 1998) című művön olyan illusztrációs technikákat alkalmazott, amelyeket akkoriban újdonságnak tartottak, teljes mértékben számítógépes eljárással készült. Miután Dave Gibbons elkészítette a forgatókönyvet, az oldalelrendezéseket Adobe Photoshop segítségével hozta létre, majd ezeket átadta McKie-nek, aki Macromedia FreeHand segítségével illesztette hozzájuk a szövegeket és a panelkereteket. A festett 3D képeket renderelték, majd Photoshopban továbbdolgozták, végül a szövegekhez és keretekhez illesztették. Az eredmény olyan számítógéppel generált karakterek lettek, amelyek (akkoriban) élethűbbnek számítottak, miközben megőrizték az emberi anatómia biomechanikai attribútumait anélkül, hogy vesztettek volna textúrájukból és részletességükből.
Leginkább mint sci-fi illusztrátorként ismert, akinek munkái számos tudományos-fantasztikus zsebkönyv borítóján megjelentek az 1970-es évek közepén és az 1980-as években, valamint Stewart Cowley Terran Trade Authority sorozatának illusztrált könyveiben. McKie illusztrációi gyakran mutatnak részletgazdag űrhajókat élénk színű hátterek és magas technológiai építmények előtt. Példák erre: So Beautiful and So Dangerous (1979) és The Dome: Ground Zero (1998), valamint a Vangelis 1978-as Hypothesis című albumának borítója.
Hasonlóan Peter Elsonhoz, Tony Robertshoz, Chris Fosshoz és más kortárs művészekhez, McKie egy teljes generációnyi sci-fi illusztrátorra és koncepcióművészre gyakorolt hatást. Ez a hatás például a Homeworld videojáték látványvilágában is tetten érhető.
McKie első professzionális képregényei az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején jelentek meg brit antológiákban, mint például a Brainstorm Comix, a House of Hammer és a Pssst!.
McKie 64 oldalas grafikus regénye, a So Beautiful and So Dangerous (Heavy Metal/Simon Schuster, 1979) szürreális és játékos kalandokat mutat be különböző karakterekkel, például egy Sziszifusz nevű zöld idegennel, egy Titan nevű robottal és egy Woody Allenre emlékeztető figurával, amint egy furcsa civilizációkkal és filozófiai elmélkedésekkel teli univerzumban navigálnak. A történet humort és egzisztenciális reflexiókat vegyít, feltárva a létezés természetét és az emberiség helyét a kozmoszban. A történet kulcsfontosságú elemei később adaptálásra kerültek az 1981-es Heavy Metal film egyik szegmensében. (Egy francia képregényművész, Jean-Claude Mézières panaszát követően McKie később elismerte, hogy a So Beautiful and So Dangerous több panelje Mézières Ambassador of the Shadows című művéből, a Valérian és Laureline sorozatból lett másolva.)
1993-ban McKie írta és rajzolta (számítógépes generálással) a The Blue Lily című sci-fi képregény első két részét, amely Dave Weir rövid története alapján készült. Ez egy "robot magánnyomozóról" szól, aki elmélkedik az emberi és robot létállapoton." Az #1-2 számokat a Dark Horse Comics adta ki. 2011-ben úgy hírlik, hogy McKie szabadidejében az utolsó két részen dolgozott (de 2024-ig ezek nem jelentek meg nyomtatásban).
McKie úttörő munkája a The Dome: Ground Zero (Helix/DC Comics, 1998) című művön olyan illusztrációs technikákat alkalmazott, amelyeket akkoriban újdonságnak tartottak, teljes mértékben számítógépes eljárással készült. Miután Dave Gibbons elkészítette a forgatókönyvet, az oldalelrendezéseket Adobe Photoshop segítségével hozta létre, majd ezeket átadta McKie-nek, aki Macromedia FreeHand segítségével illesztette hozzájuk a szövegeket és a panelkereteket. A festett 3D képeket renderelték, majd Photoshopban továbbdolgozták, végül a szövegekhez és keretekhez illesztették. Az eredmény olyan számítógéppel generált karakterek lettek, amelyek (akkoriban) élethűbbnek számítottak, miközben megőrizték az emberi anatómia biomechanikai attribútumait anélkül, hogy vesztettek volna textúrájukból és részletességükből.
Született
1951.
Newcastle upon Tyne, Anglia
Newcastle upon Tyne, Anglia
