Carmine Infantino
Carmine Michael Infantino
amerikai
élt 87 évet
Carmine Infantino bába segítségével született meg családja brooklyni lakásában, New Yorkban. Apja, Pasquale "Patrick" Infantino, aki maga is New Yorkban született, eredetileg zenész volt – szaxofonon, klarinéton és hegedűn játszott, és egy zenekart is vezetett a zeneszerző Harry Warrennel. A nagy gazdasági világválság idején vízvezeték-szerelőként kezdett dolgozni. Infantino édesanyja, Angela Rosa DellaBadia, az olaszországi Calitriból, Nápolytól északkeletre fekvő hegyi városkából emigrált.
Infantino a brooklyni 75-ös és 85-ös számú állami iskolákba járt, majd Manhattanben a School of Industrial Art iskolában (későbbi nevén High School of Art and Design) folytatta tanulmányait. Már középiskolás elsőévesként elkezdett dolgozni Harry "A" Cheslernek, akinek stúdiója a kevés képregény-összeállító egyike volt, akik teljes képregényeket készítettek a frissen belépő kiadóknak az 1930–40-es évek képregényaranykorában. Ahogy Infantino visszaemlékezett:
„Fiatalként cégeknél kopogtattam, próbáltam találkozni emberekkel – soha semmi nem történt. Egy nap elmentem erre a helyre a 23. utcában, egy régi, lepusztult raktárépületbe, és ott találkoztam Harry Cheslerrel. Azt mondták róla, hogy kemény fickó, kihasználja a művészeket. De velem nagyon kedves volt. Azt mondta: 'Figyelj, kölyök. Gyere ide, kapsz egy dollárt naponta, tanulj művészetet, fejlődj.' Ez szerintem nagyon rendes volt tőle. Egy egész nyáron át csinálta ezt nekem.”
Infantino zenész unokabátyja Jim Infantino volt, akinek 2003-as albumán, a They're Everywhere-en szerepel a „The Ballad of Barry Allen” című dal, melyhez Carmine készítette a borítót.
Frank Giacoia ceruzarajzai alapján Infantino tintázta a „Jack Frost” történetet az USA Comics #3-ban (1942 január), a Timely Comics gondozásában – ez a Marvel Comics elődje volt. Infantino önéletrajzában ezt írta:
„…Frank Giacoia és én folyamatos kapcsolatban voltunk. Egy nap, 1940-ben úgy döntöttünk, hogy felkeressük a Timely Comicst, hátha kapunk munkát. Kaptunk egy 'Jack Frost' című forgatókönyvet, ez lett az első megjelent munkánk. Frank készítette a ceruzarajzokat, én pedig a tintázást. Joe Simon volt a szerkesztő, és mindkettőnknek felajánlott egy állást. Frank otthagyta az iskolát és elfogadta. Én is nagyon akartam, de apám azt mondta: 'Szó sem lehet róla! Be kell fejezned az iskolát.' Borzalmas helyzet volt, nagyon kellett a pénz, de nem engedte, hogy ott hagyjam az iskolát. Azt mondta: 'Az iskola az első. Ha tényleg ilyen jó vagy, később is ott lesz az a munka.' Nem tudom eléggé szeretni ezért az emberért. Szóval Frank elfogadta a munkát, én nem. 15-16 éves voltam, és a '40-es évek elején tovább kerestem szabadúszó munkát, miközben tanultam.”
Infantino több kiadónál is dolgozott a '40-es években: Timelynél a Human Torch és Angel történeteken, Hillman Periodicalsnél az Airboy és Heap történeteken, Jack Binder csapatánál (Fawcett Comics számára), rövid ideig a Holyoke Publishingnél, majd a DC Comicsnál. Első DC-s munkája a „The Black Canary” volt, egy hatoldalas Johnny Thunder történet a Flash Comics #86-ban (1947 augusztus), amely bemutatta a Fekete Kanári szuperhősnőt. A Flash-mítoszhoz való kötődése a „The Secret City” című történettel kezdődött az All-Flash #31-ben (1947 október–november).
Az '50-es években Infantino szabadúszóként dolgozott Joe Simon és Jack Kirby cégénél (Prize Comics), ahol a Charlie Chan sorozatot rajzolta. A DC-nél a szuperhősök népszerűségének visszaesése alatt western, krimi és sci-fi képregényeket rajzolt.
1956-ban Julius Schwartz DC szerkesztő Infantinót és Robert Kanighert bízta meg a Flash modernizált változatának megalkotásával, amely a Showcase antológia #4. számában (1956 október) jelent meg. Infantino tervezte a klasszikus vörös-sárga ruhát, és egyedi vizuális nyelvet alakított ki a Flash sebességének ábrázolásához. A Flash sikere hozta el a szuperhősök újjáéledését és a képregények ezüstkorát.
1961-ben Infantino rajzolta a „Flash of Two Worlds” című mérföldkő történetet (The Flash #123), amely bevezette a DC Multiverzumot. Ő volt az „Adam Strange” és más címek rendszeres rajzolója, és 1964-ben új irányt adott a Batman-sorozatnak John Broome íróval. Később közösen alkották meg többek között Batgirl (Barbara Gordon), Blockbuster és Deadman karaktereit is.
1966 végén Irwin Donenfeld az egész DC képregényvonal borítóinak megtervezésével bízta meg Infantinót. Stan Lee próbálta őt Marvelhez csábítani, de a DC-nél végül művészeti igazgató lett, majd szerkesztői igazgató. Számos tehetséget hozott a céghez, köztük Neal Adamsot és Dennis O’Neilt, akik új életet leheltek több klasszikus karakterbe, mint Wonder Woman, Batman vagy Superman.
1970-ben Carmine Infantino szerződtette Jack Kirbyt a DC-hez, aki megalkotta a Fourth World történetszálat. Infantino 1971-ben a DC kiadójává vált. Próbálta növelni a bevételeket, például azzal, hogy a képregények árát 15-ről 25 centre emelte – de ez visszaesést okozott az eladásokban.
Később olyan sorozatokban dolgozott, mint a Human Target, és közreműködött a Superman vs. The Amazing Spider-Man című kiadványban is. 1976-ban visszatért a szabadúszáshoz, és dolgozott a Marvelnek is, például a Star Wars sorozaton, amely a legnépszerűbb címek közé tartozott.
1981-ben visszatért a DC-hez, újraindította a Dial H for Hero-t, és újra rajzolta a Flash sorozatot egészen annak 1985-ös megszűnéséig. Rajzolt Justice League of America, Supergirl, Red Tornado, és a V című sorozathoz kapcsolódó képregényeket is.
1990-ben ő rajzolta a Batman újságcsíkot annak megszűnéséig. A '90-es években tanított is a School of Visual Arts iskolában. Bár hivatalosan visszavonult, a 2000-es években még megjelent képregényes rendezvényeken.
2004-ben beperelte a DC-t néhány karakter szerzői jogaiért, akiket állítása szerint ő alkotott szabadúszóként – köztük Wally West, Iris West, Captain Cold, Mirror Master, Batgirl – de a pert elutasították.
Utolsó munkái közé tartozik a DC Comics Presents: Batman #1 (2004 szeptember), amely Julius Schwartz előtt tisztelgett.
Nick Cardy, egy másik neves művész egy népszerű, de kitalált anekdotára reagált, amit Julius Schwartz mesélt arról, hogy Infantino kirúgta őt egy rosszul követett borítóterv miatt, majd újra felvette:
„Egy rendezvényen azt mondtam Carminénak: ‘Tudod, Julie Schwartz írt valamit az önéletrajzában, amire egyáltalán nem emlékszem, és egyáltalán nem rád vall.’ Elmondtam neki az esetet, ő meg csak ennyit mondott: ‘Ez őrültség. Mindig is szerettem a munkád. Az egyik legjobb művész voltál az üzletben. Az a fickó őrült.’ Aztán odamentünk Julie asztalához, és elmondtuk neki is. Julie meg csak annyit mondott: ‘Na és? Jó sztori volt!’ [nevet] És ennyi volt. Egyszerűen kitalálta.”
Infantino a brooklyni 75-ös és 85-ös számú állami iskolákba járt, majd Manhattanben a School of Industrial Art iskolában (későbbi nevén High School of Art and Design) folytatta tanulmányait. Már középiskolás elsőévesként elkezdett dolgozni Harry "A" Cheslernek, akinek stúdiója a kevés képregény-összeállító egyike volt, akik teljes képregényeket készítettek a frissen belépő kiadóknak az 1930–40-es évek képregényaranykorában. Ahogy Infantino visszaemlékezett:
„Fiatalként cégeknél kopogtattam, próbáltam találkozni emberekkel – soha semmi nem történt. Egy nap elmentem erre a helyre a 23. utcában, egy régi, lepusztult raktárépületbe, és ott találkoztam Harry Cheslerrel. Azt mondták róla, hogy kemény fickó, kihasználja a művészeket. De velem nagyon kedves volt. Azt mondta: 'Figyelj, kölyök. Gyere ide, kapsz egy dollárt naponta, tanulj művészetet, fejlődj.' Ez szerintem nagyon rendes volt tőle. Egy egész nyáron át csinálta ezt nekem.”
Infantino zenész unokabátyja Jim Infantino volt, akinek 2003-as albumán, a They're Everywhere-en szerepel a „The Ballad of Barry Allen” című dal, melyhez Carmine készítette a borítót.
Frank Giacoia ceruzarajzai alapján Infantino tintázta a „Jack Frost” történetet az USA Comics #3-ban (1942 január), a Timely Comics gondozásában – ez a Marvel Comics elődje volt. Infantino önéletrajzában ezt írta:
„…Frank Giacoia és én folyamatos kapcsolatban voltunk. Egy nap, 1940-ben úgy döntöttünk, hogy felkeressük a Timely Comicst, hátha kapunk munkát. Kaptunk egy 'Jack Frost' című forgatókönyvet, ez lett az első megjelent munkánk. Frank készítette a ceruzarajzokat, én pedig a tintázást. Joe Simon volt a szerkesztő, és mindkettőnknek felajánlott egy állást. Frank otthagyta az iskolát és elfogadta. Én is nagyon akartam, de apám azt mondta: 'Szó sem lehet róla! Be kell fejezned az iskolát.' Borzalmas helyzet volt, nagyon kellett a pénz, de nem engedte, hogy ott hagyjam az iskolát. Azt mondta: 'Az iskola az első. Ha tényleg ilyen jó vagy, később is ott lesz az a munka.' Nem tudom eléggé szeretni ezért az emberért. Szóval Frank elfogadta a munkát, én nem. 15-16 éves voltam, és a '40-es évek elején tovább kerestem szabadúszó munkát, miközben tanultam.”
Infantino több kiadónál is dolgozott a '40-es években: Timelynél a Human Torch és Angel történeteken, Hillman Periodicalsnél az Airboy és Heap történeteken, Jack Binder csapatánál (Fawcett Comics számára), rövid ideig a Holyoke Publishingnél, majd a DC Comicsnál. Első DC-s munkája a „The Black Canary” volt, egy hatoldalas Johnny Thunder történet a Flash Comics #86-ban (1947 augusztus), amely bemutatta a Fekete Kanári szuperhősnőt. A Flash-mítoszhoz való kötődése a „The Secret City” című történettel kezdődött az All-Flash #31-ben (1947 október–november).
Az '50-es években Infantino szabadúszóként dolgozott Joe Simon és Jack Kirby cégénél (Prize Comics), ahol a Charlie Chan sorozatot rajzolta. A DC-nél a szuperhősök népszerűségének visszaesése alatt western, krimi és sci-fi képregényeket rajzolt.
1956-ban Julius Schwartz DC szerkesztő Infantinót és Robert Kanighert bízta meg a Flash modernizált változatának megalkotásával, amely a Showcase antológia #4. számában (1956 október) jelent meg. Infantino tervezte a klasszikus vörös-sárga ruhát, és egyedi vizuális nyelvet alakított ki a Flash sebességének ábrázolásához. A Flash sikere hozta el a szuperhősök újjáéledését és a képregények ezüstkorát.
1961-ben Infantino rajzolta a „Flash of Two Worlds” című mérföldkő történetet (The Flash #123), amely bevezette a DC Multiverzumot. Ő volt az „Adam Strange” és más címek rendszeres rajzolója, és 1964-ben új irányt adott a Batman-sorozatnak John Broome íróval. Később közösen alkották meg többek között Batgirl (Barbara Gordon), Blockbuster és Deadman karaktereit is.
1966 végén Irwin Donenfeld az egész DC képregényvonal borítóinak megtervezésével bízta meg Infantinót. Stan Lee próbálta őt Marvelhez csábítani, de a DC-nél végül művészeti igazgató lett, majd szerkesztői igazgató. Számos tehetséget hozott a céghez, köztük Neal Adamsot és Dennis O’Neilt, akik új életet leheltek több klasszikus karakterbe, mint Wonder Woman, Batman vagy Superman.
1970-ben Carmine Infantino szerződtette Jack Kirbyt a DC-hez, aki megalkotta a Fourth World történetszálat. Infantino 1971-ben a DC kiadójává vált. Próbálta növelni a bevételeket, például azzal, hogy a képregények árát 15-ről 25 centre emelte – de ez visszaesést okozott az eladásokban.
Később olyan sorozatokban dolgozott, mint a Human Target, és közreműködött a Superman vs. The Amazing Spider-Man című kiadványban is. 1976-ban visszatért a szabadúszáshoz, és dolgozott a Marvelnek is, például a Star Wars sorozaton, amely a legnépszerűbb címek közé tartozott.
1981-ben visszatért a DC-hez, újraindította a Dial H for Hero-t, és újra rajzolta a Flash sorozatot egészen annak 1985-ös megszűnéséig. Rajzolt Justice League of America, Supergirl, Red Tornado, és a V című sorozathoz kapcsolódó képregényeket is.
1990-ben ő rajzolta a Batman újságcsíkot annak megszűnéséig. A '90-es években tanított is a School of Visual Arts iskolában. Bár hivatalosan visszavonult, a 2000-es években még megjelent képregényes rendezvényeken.
2004-ben beperelte a DC-t néhány karakter szerzői jogaiért, akiket állítása szerint ő alkotott szabadúszóként – köztük Wally West, Iris West, Captain Cold, Mirror Master, Batgirl – de a pert elutasították.
Utolsó munkái közé tartozik a DC Comics Presents: Batman #1 (2004 szeptember), amely Julius Schwartz előtt tisztelgett.
Nick Cardy, egy másik neves művész egy népszerű, de kitalált anekdotára reagált, amit Julius Schwartz mesélt arról, hogy Infantino kirúgta őt egy rosszul követett borítóterv miatt, majd újra felvette:
„Egy rendezvényen azt mondtam Carminénak: ‘Tudod, Julie Schwartz írt valamit az önéletrajzában, amire egyáltalán nem emlékszem, és egyáltalán nem rád vall.’ Elmondtam neki az esetet, ő meg csak ennyit mondott: ‘Ez őrültség. Mindig is szerettem a munkád. Az egyik legjobb művész voltál az üzletben. Az a fickó őrült.’ Aztán odamentünk Julie asztalához, és elmondtuk neki is. Julie meg csak annyit mondott: ‘Na és? Jó sztori volt!’ [nevet] És ennyi volt. Egyszerűen kitalálta.”
Született
1925. május 24.
New York, Amerikai Egyesült Államok
New York, Amerikai Egyesült Államok
Meghalt
2013. április 4.
New York, Amerikai Egyesült Államok
New York, Amerikai Egyesült Államok
