Curd Ridel
francia
62 éves
Curd Ridel Afrikában született, de 1979-ben Párizsban telepedett le. Első képregényeit a Les Vacheries de Corinne Jeannot és a Footy című sorozatokban mutatta be. 1983-ban Pierre-Yves Gabrion forgatókönyvei alapján megalkotta a Tahoré, le Petit Tahitien című képregényt a Fripounet magazinban. Egy ideig a Pif magazinnál dolgozott, ahol több epizódot is rajzolt a címadó képregényhez, valamint a Jacques Lelièvre szövegével készült Radio Kids sorozathoz.
Az 1990-es években Ridel több új projektbe kezdett, például 1992 és 1995 között a Lombard kiadónál megjelent, Scotch Arlestonnal közösen készített Tandori, a tanonc fakír kalandjai című sorozatba. Ezt követte a Rigoletto Loustic Téhy írásaival (Casterman, 1994-95), majd a hosszúra nyúlt, saját alkotása, az Angèle et René (Lombard, 1997-2005). Emellett átvette a Le Gowap sorozatot Midamtól a Hello Bédé magazinban, melyből hét könyvet készített Mythic szövegeivel a Le Lombard kiadónak 1996 és 2005 között.
Ridel továbbá rövid történeteket és illusztrációkat készített olyan magazinoknak, mint a Spirou, Le Journal de Mickey, Bambi, Chut! és a Rik et Rok, az Auchan áruházak ingyenes magazinja. Emellett megtervezett körülbelül 70 „Malabarbouilles” címkét a Malabar rágógumi márka számára.
Saját történetei rajzolása mellett Ridel más művészek számára is írt képregényeket, például a Django Renard-ot Dav számára (Bamboo, 2002) és a Tuff et Koala-t Philippe Fenech számára (Soleil, 2004-06). A humor mellett az elismert művész fél-realisztikus képregények rajzolásában is jeleskedett, például az Ushuaia, Les Aventures de Nicolas Hulot című sorozatban, melyet Pascal Bressonnal közösen készít a Glénat kiadónak 2010 óta. Mindemellett továbbra is készít humoros képregényeket az Éditions Bamboo számára, mint például a Les Pétanqueurs Christophe Cazenove-val, a gyerekeknek szóló Le Vilain Petit Canard és a Si j’Étais Grande, Je Serais... sorozat.
Az 1990-es években Ridel több új projektbe kezdett, például 1992 és 1995 között a Lombard kiadónál megjelent, Scotch Arlestonnal közösen készített Tandori, a tanonc fakír kalandjai című sorozatba. Ezt követte a Rigoletto Loustic Téhy írásaival (Casterman, 1994-95), majd a hosszúra nyúlt, saját alkotása, az Angèle et René (Lombard, 1997-2005). Emellett átvette a Le Gowap sorozatot Midamtól a Hello Bédé magazinban, melyből hét könyvet készített Mythic szövegeivel a Le Lombard kiadónak 1996 és 2005 között.
Ridel továbbá rövid történeteket és illusztrációkat készített olyan magazinoknak, mint a Spirou, Le Journal de Mickey, Bambi, Chut! és a Rik et Rok, az Auchan áruházak ingyenes magazinja. Emellett megtervezett körülbelül 70 „Malabarbouilles” címkét a Malabar rágógumi márka számára.
Saját történetei rajzolása mellett Ridel más művészek számára is írt képregényeket, például a Django Renard-ot Dav számára (Bamboo, 2002) és a Tuff et Koala-t Philippe Fenech számára (Soleil, 2004-06). A humor mellett az elismert művész fél-realisztikus képregények rajzolásában is jeleskedett, például az Ushuaia, Les Aventures de Nicolas Hulot című sorozatban, melyet Pascal Bressonnal közösen készít a Glénat kiadónak 2010 óta. Mindemellett továbbra is készít humoros képregényeket az Éditions Bamboo számára, mint például a Les Pétanqueurs Christophe Cazenove-val, a gyerekeknek szóló Le Vilain Petit Canard és a Si j’Étais Grande, Je Serais... sorozat.
Született
1963. január 11.
Pointe-Noire, Kongó
Pointe-Noire, Kongó
