Édika
Édouard Karali
egyiptomi
85 éves
Édika Marcel Gotlib mellett a francia, felnőtteknek szóló humoros magazin, a Fluide Glacial egyik meghatározó alkotója. 1945-ben született az egyiptomi Héliopoliszban Édouard Karali néven. Pályafutását illusztrátorként kezdte a reklámiparban, ahol 1976-ig dolgozott. Ezt követően az Éditions Vaillant zsebkönyveiben (Pif Parade Aventure) publikált, majd 1978-ban elkészítette első oldalait a Charlie Mensuel számára.
A következő évben a Fluide Glacial vált állandó otthonává, ahol sajátos, abszurd humorát kibontakoztathatta. Stílusára nagy hatással volt a Mad Magazine és az underground képregények. Történeteiben visszatérő szereplők a félig önéletrajzi ihletésű Bronsky Proko, valamint a zöld, emberszerű macska, Clarke Gaybeul. Munkáira jellemzőek a következő kulcsszavak: scatológia, nagy mellek, La Fontaine mesék, szex, hosszú párbeszédek, improvizáció és metautalások.
Édika további publikációi között szerepelnek megjelenések a Pilote magazinban (1980–1984), valamint a testvére, Paul Carali által szerkesztett Psikopat-ban (1982–1984). A francia humor egyik mestereként több mint 35 albuma jelent meg az Audie/Fluide Glacial gondozásában 1981 óta. Fontosabb kötetei közé tartozik a Débiloff Profondikum (1981), a Pyjama Blouze (1989), a Melon Bago (1993), a Pom-Pom-Pidou-Waah (1996), az Aïe Woze Djonking (2003) és a Mezze Falafel (2015). Művei angol, spanyol, olasz, német, svéd, dán és görög nyelvre is lefordításra kerültek.
Édika számos közös projektben is részt vett. Hozzájárult a Baston Labaffe no. 5: La Ballade des Baffes (Goupil, 1983) című, André Franquin Gaston Lagaffe-jának hivatalos paródiaképregényéhez. 1995-ben tisztelgett Nikita Mandryka előtt a Tronches de Concombre (Dupuis) című közös képregénykötetben. 2005-ben pedig grafikailag is közreműködött a Françaises, Français, Belges, Belges, Lecteur Chéri, Mon Amour (Jungle!) című könyvben, amelyben képregényrajzolók illusztrálták Pierre Desproges humorista rövid történeteit.
A következő évben a Fluide Glacial vált állandó otthonává, ahol sajátos, abszurd humorát kibontakoztathatta. Stílusára nagy hatással volt a Mad Magazine és az underground képregények. Történeteiben visszatérő szereplők a félig önéletrajzi ihletésű Bronsky Proko, valamint a zöld, emberszerű macska, Clarke Gaybeul. Munkáira jellemzőek a következő kulcsszavak: scatológia, nagy mellek, La Fontaine mesék, szex, hosszú párbeszédek, improvizáció és metautalások.
Édika további publikációi között szerepelnek megjelenések a Pilote magazinban (1980–1984), valamint a testvére, Paul Carali által szerkesztett Psikopat-ban (1982–1984). A francia humor egyik mestereként több mint 35 albuma jelent meg az Audie/Fluide Glacial gondozásában 1981 óta. Fontosabb kötetei közé tartozik a Débiloff Profondikum (1981), a Pyjama Blouze (1989), a Melon Bago (1993), a Pom-Pom-Pidou-Waah (1996), az Aïe Woze Djonking (2003) és a Mezze Falafel (2015). Művei angol, spanyol, olasz, német, svéd, dán és görög nyelvre is lefordításra kerültek.
Édika számos közös projektben is részt vett. Hozzájárult a Baston Labaffe no. 5: La Ballade des Baffes (Goupil, 1983) című, André Franquin Gaston Lagaffe-jának hivatalos paródiaképregényéhez. 1995-ben tisztelgett Nikita Mandryka előtt a Tronches de Concombre (Dupuis) című közös képregénykötetben. 2005-ben pedig grafikailag is közreműködött a Françaises, Français, Belges, Belges, Lecteur Chéri, Mon Amour (Jungle!) című könyvben, amelyben képregényrajzolók illusztrálták Pierre Desproges humorista rövid történeteit.
Született
1940. december 17.
Heliopolis, Egyiptom
Heliopolis, Egyiptom
