Fujkin István
magyar
71 éves
Fujkin István a volt Jugoszláviában született, és 1974 óta dolgozik képzőművészként. Autodidakta művész, látomásos, egyedi techno-szürrealista stílust képvisel, amelyet "Fujkin zenei víziójának" nevez, és a festészetet ötvözi a zenével.
Fujkin István művészi stílusa számos létező irányzatra épít, de egyediségét a képi világ adja, amely a zenei világ techno-szürrealista metamorfózisát nyújtja a képzőművészetben. Festményei metaforikus kifejezéseket nyújtanak a zenének, melyeket ismert dallamok és a művész belső lelki rezonanciái inspiráltak. Fujkin művészete mély érzelmeket szabadít fel, és eléri a tudatalatti szintet, ami a mai művészeti világban gyakran háttérbe szorul. Stílusa és technikája lehetővé teszi számára, hogy felfedezze a meg nem járt területeket, és túllépjen az idő és tér korlátain. Az a képessége, hogy a zenét vizuális képekké alakítja át, valamint a "high-tech" megjelenés megteremtése technikai eszközök nélkül, pusztán egy ecsettel, önmagában is művészet.
Inspirációval teli műveit „Fujkin zenei víziója” égisze alatt alkotja meg, és számos alkotása zenei eseményeken kerül kiállításra, mivel képesek egyesíteni a zene és a képzőművészet világát.
Fujkin István 2003 óta a Metronome Canada kreatív csapatának tagja.
Az, hogy csatlakozhatott a Metronome Music Museum előzetes tervein dolgozó kreatív csapathoz, új fejezetet nyitott Fujkin karrierjében. Művészi tehetségével hozzájárult a jövőbeli Metronome Canada, egy egyedülálló „zeneváros” terveihez, amely nemzeti zenei oktatási központot és múzeumot foglal magában, kulturális mérföldkövet a kanadai zene számára, és egy nemzetközi látványosságot, amely Kanadát és zenei világban betöltött szerepét képviseli.
A Metronome Canada kreatív csapatának tagjaként Fujkin számos dizájn kidolgozásában vett részt a Metronome Canada projekt számára. Ide tartozik például a Serendipity Zenei Szoborpark kialakítása, a Musicland Játszótér és a „Rhapsody” tetőtéri étterem és bár belsőépítészeti tervei.
Ez a projekt lehetőséget ad neki, hogy megossza a „Kék Bagoly” projektjét a világgal. A „Kék Bagoly” projekt műalkotásai kapcsolatot teremtenek a képzőművészet és a kortárs zene között, amelyet az Első Nemzetek zenei hagyományai ihlettek. A Metronome Canada eredeti részeként a „Kék Bagoly” projekt festményei és zenetémájú szobrai egy állandó Első Nemzetek zenei kiállítás központi elemeivé válnak, és Fujkin számára tisztelgést jelentenek Robbie Robertson zenész és zeneszerző előtt, akinek dalai művészetének fő inspirációs forrását jelentették.
A magyar képzőművész, Fujkin István 1997-ben költözött Torontóba. Mielőtt Kanadába telepedett volna, művészete főként Magyarországon volt ismert, ahol egyedi stílusa jól megkülönböztethető volt a képzőművészeti színtéren és a kortárs magyar zenei életben.
1990-ben csatlakozott a budapesti "Lézer Színházhoz", amely Európa egyetlen állandó lézer színháza. Ez a színház a fény és zene kölcsönhatásait és a legfejlettebb audió-vizuális technológiákat alkalmazza. Fujkin jelentősen hozzájárult a színház sikeréhez, művészi módon ötvözve a fény és hang kifejezési formáit, valamint egy új, többlátásos panorámaprojekciós módszer kifejlesztésével.
Mivel Fujkin munkáit zenei élmények inspirálják, Magyarország számos kiemelkedő rockzenésze és rockegyüttese felkérte őt új albumaik borítóinak és illusztrációinak megtervezésére. Kreatív sikerei mellett a képzőművészet és a zene összefonásában Fujkin számos könyvborítót és presztízs magazin címlapját is megtervezte.
Egy másik fontos aspektusa munkásságának Magyarországon a „vizuális regény” koncepciójának kidolgozása és továbbfejlesztése, valamint illusztrációk készítése volt. A „vizuális regény” általában egy oldalon fejti ki üzenetét, nyelvi eszközök használata nélkül. Ennek a kifejezési formának a fejlődését Magyarországon nagyban befolyásolta Fujkin újítása. Ez az újítás 1985-re nyúlik vissza, amikor először vizuálisan ábrázolt népszerű dalokat egy havonta megjelenő rockmagazinban Jugoszláviában. Később, 1990-ben Magyarországra költözése után is folytatta ezt a gyakorlatot, amely végül 1993-ban a „Vizualis regény művésze az évben” címet hozta neki.
Miután 1997-ben Torontóba költözött, 2001-ig társ-karaktertervezőként dolgozott a „Super Fly Films” stúdióban, amelyet az Oscar-díjas animációs rendező, Rófusz Ferenc vezetett. Emellett Fujkin rendszeresen vezette a „Képregény Sarok” rovatot a torontói „Magyar Élet” hetilapban. A torontói „Pythagoras Notebooks” magyar irodalmi folyóirat művészeti vezetője és illusztrátora is volt.
2002 óta teljes idejét és tehetségét kizárólag a „Kék Bagoly” projektjének és a Metronome Canada megvalósításának szenteli.
Fujkin István művészi stílusa számos létező irányzatra épít, de egyediségét a képi világ adja, amely a zenei világ techno-szürrealista metamorfózisát nyújtja a képzőművészetben. Festményei metaforikus kifejezéseket nyújtanak a zenének, melyeket ismert dallamok és a művész belső lelki rezonanciái inspiráltak. Fujkin művészete mély érzelmeket szabadít fel, és eléri a tudatalatti szintet, ami a mai művészeti világban gyakran háttérbe szorul. Stílusa és technikája lehetővé teszi számára, hogy felfedezze a meg nem járt területeket, és túllépjen az idő és tér korlátain. Az a képessége, hogy a zenét vizuális képekké alakítja át, valamint a "high-tech" megjelenés megteremtése technikai eszközök nélkül, pusztán egy ecsettel, önmagában is művészet.
Inspirációval teli műveit „Fujkin zenei víziója” égisze alatt alkotja meg, és számos alkotása zenei eseményeken kerül kiállításra, mivel képesek egyesíteni a zene és a képzőművészet világát.
Fujkin István 2003 óta a Metronome Canada kreatív csapatának tagja.
Az, hogy csatlakozhatott a Metronome Music Museum előzetes tervein dolgozó kreatív csapathoz, új fejezetet nyitott Fujkin karrierjében. Művészi tehetségével hozzájárult a jövőbeli Metronome Canada, egy egyedülálló „zeneváros” terveihez, amely nemzeti zenei oktatási központot és múzeumot foglal magában, kulturális mérföldkövet a kanadai zene számára, és egy nemzetközi látványosságot, amely Kanadát és zenei világban betöltött szerepét képviseli.
A Metronome Canada kreatív csapatának tagjaként Fujkin számos dizájn kidolgozásában vett részt a Metronome Canada projekt számára. Ide tartozik például a Serendipity Zenei Szoborpark kialakítása, a Musicland Játszótér és a „Rhapsody” tetőtéri étterem és bár belsőépítészeti tervei.
Ez a projekt lehetőséget ad neki, hogy megossza a „Kék Bagoly” projektjét a világgal. A „Kék Bagoly” projekt műalkotásai kapcsolatot teremtenek a képzőművészet és a kortárs zene között, amelyet az Első Nemzetek zenei hagyományai ihlettek. A Metronome Canada eredeti részeként a „Kék Bagoly” projekt festményei és zenetémájú szobrai egy állandó Első Nemzetek zenei kiállítás központi elemeivé válnak, és Fujkin számára tisztelgést jelentenek Robbie Robertson zenész és zeneszerző előtt, akinek dalai művészetének fő inspirációs forrását jelentették.
A magyar képzőművész, Fujkin István 1997-ben költözött Torontóba. Mielőtt Kanadába telepedett volna, művészete főként Magyarországon volt ismert, ahol egyedi stílusa jól megkülönböztethető volt a képzőművészeti színtéren és a kortárs magyar zenei életben.
1990-ben csatlakozott a budapesti "Lézer Színházhoz", amely Európa egyetlen állandó lézer színháza. Ez a színház a fény és zene kölcsönhatásait és a legfejlettebb audió-vizuális technológiákat alkalmazza. Fujkin jelentősen hozzájárult a színház sikeréhez, művészi módon ötvözve a fény és hang kifejezési formáit, valamint egy új, többlátásos panorámaprojekciós módszer kifejlesztésével.
Mivel Fujkin munkáit zenei élmények inspirálják, Magyarország számos kiemelkedő rockzenésze és rockegyüttese felkérte őt új albumaik borítóinak és illusztrációinak megtervezésére. Kreatív sikerei mellett a képzőművészet és a zene összefonásában Fujkin számos könyvborítót és presztízs magazin címlapját is megtervezte.
Egy másik fontos aspektusa munkásságának Magyarországon a „vizuális regény” koncepciójának kidolgozása és továbbfejlesztése, valamint illusztrációk készítése volt. A „vizuális regény” általában egy oldalon fejti ki üzenetét, nyelvi eszközök használata nélkül. Ennek a kifejezési formának a fejlődését Magyarországon nagyban befolyásolta Fujkin újítása. Ez az újítás 1985-re nyúlik vissza, amikor először vizuálisan ábrázolt népszerű dalokat egy havonta megjelenő rockmagazinban Jugoszláviában. Később, 1990-ben Magyarországra költözése után is folytatta ezt a gyakorlatot, amely végül 1993-ban a „Vizualis regény művésze az évben” címet hozta neki.
Miután 1997-ben Torontóba költözött, 2001-ig társ-karaktertervezőként dolgozott a „Super Fly Films” stúdióban, amelyet az Oscar-díjas animációs rendező, Rófusz Ferenc vezetett. Emellett Fujkin rendszeresen vezette a „Képregény Sarok” rovatot a torontói „Magyar Élet” hetilapban. A torontói „Pythagoras Notebooks” magyar irodalmi folyóirat művészeti vezetője és illusztrátora is volt.
2002 óta teljes idejét és tehetségét kizárólag a „Kék Bagoly” projektjének és a Metronome Canada megvalósításának szenteli.
Született
1953.
