Giovan Battista Carpi
olasz
élt 71 évet
Giovan Battista Carpi 1927. november 16-án született Genovában, és 1999. március 8-án hunyt el ugyanott. Egy olasz képregényrajzoló és illusztrátor volt, aki meghatározó szerepet játszott a Disney olaszországi képregényeinek fejlesztésében.
Carpi fiatal korától fogva vonzódott a művészetekhez, és a genovai művészeti akadémián tanult, valamint az olasz festő, Giacomo Picollo műtermében is gyakorolta tudását. 1945-ben debütált képregényrajzolóként, a Faville című hetilapban publikálva, majd olyan gyermekmagazinokkal is együttműködött, mint a Lo Scolaro és a Gazzetta dei Piccoli, ahol több történetet is készített.
1947-ben Milánóba költözött, ahol animációs tapasztalatokat szerzett a Pagot stúdiónál, az első európai színes animációs film, az I Fratelli Dinamite munkálataiban részt véve. 1951-ben megnyerte a „Candido” díjat humoros rajzaiért, majd különböző kiadóknak dolgozott illusztrátorként, például a De Agostini, Corticelli és Messaggerie Musicali számára.
Carpi 1953-ban kezdett dolgozni a Mondadori kiadó Topolino című képregényújságánál, amikor az amerikai Disney-történetek már nem voltak elegendőek a kiadvány igényeinek kielégítéséhez. Első Disney-története, a Paperino e il suo fantasma 1953-ban jelent meg, amit Guido Martina írt, és Giulio Chierchini tintázott. Később saját maga tintázta munkáit, és 1956-ban elkészítette első teljesen önálló Disney-történetét.
Carpi több, ma már klasszikusnak számító paródiát készített a Disney-figurák főszereplésével. Ilyen művei között megtalálható a Paperino e il vento del Sud (1982), a Guerra e Pace (1986), és az Il mistero dei candelabri (1989). Az 1960-as évektől kezdve borítókat is rajzolt olyan kiadványok számára, mint az Albi d'Oro, az Almanacco Topolino, és a Classici di Walt Disney.
A Disney-sikerek mellett Carpi más kiadókkal is dolgozott, például az Edizioni Bianconi számára alkotott karaktereket, mint Geppo, Nonna Abelarda és Soldino. 1969-ben a Disney-től Elisa Penna ötlete alapján Guido Martina szövegíróval közösen megalkotta Paperinik karakterét, aki később az olasz Disney-képregények egyik legismertebb figurája lett.
1988-ban a Disney Italia kérésére létrehozta és vezette az Accademia Disney-t, amely új rajzolók, illusztrátorok és forgatókönyvírók képzésére specializálódott. A 90-es évek elején a „Walt Disney presenta” sorozat számára hiperrealista műveket készített, és kidolgozott egy különleges technikát, amelyet „festett történetek” néven emlegettek.
Carpi élete végéig aktívan dolgozott. Egyik utolsó befejezetlen munkája, Zio Paperone e il mistero della lira celtica, amelynek első oldalait halála után, a Maestri Disney című sorozat 15. számában publikálták.
Giovan Battista Carpi a Disney-rajongók és a képregénykedvelők körében is elismert alkotóként tartják számon, különösen a Disney-paródiák és Paperinik karakterének megalkotásában játszott szerepe miatt. Munkássága mély nyomot hagyott az olasz képregénykultúrában, és máig inspirációként szolgál a fiatal művészek számára.
Carpi fiatal korától fogva vonzódott a művészetekhez, és a genovai művészeti akadémián tanult, valamint az olasz festő, Giacomo Picollo műtermében is gyakorolta tudását. 1945-ben debütált képregényrajzolóként, a Faville című hetilapban publikálva, majd olyan gyermekmagazinokkal is együttműködött, mint a Lo Scolaro és a Gazzetta dei Piccoli, ahol több történetet is készített.
1947-ben Milánóba költözött, ahol animációs tapasztalatokat szerzett a Pagot stúdiónál, az első európai színes animációs film, az I Fratelli Dinamite munkálataiban részt véve. 1951-ben megnyerte a „Candido” díjat humoros rajzaiért, majd különböző kiadóknak dolgozott illusztrátorként, például a De Agostini, Corticelli és Messaggerie Musicali számára.
Carpi 1953-ban kezdett dolgozni a Mondadori kiadó Topolino című képregényújságánál, amikor az amerikai Disney-történetek már nem voltak elegendőek a kiadvány igényeinek kielégítéséhez. Első Disney-története, a Paperino e il suo fantasma 1953-ban jelent meg, amit Guido Martina írt, és Giulio Chierchini tintázott. Később saját maga tintázta munkáit, és 1956-ban elkészítette első teljesen önálló Disney-történetét.
Carpi több, ma már klasszikusnak számító paródiát készített a Disney-figurák főszereplésével. Ilyen művei között megtalálható a Paperino e il vento del Sud (1982), a Guerra e Pace (1986), és az Il mistero dei candelabri (1989). Az 1960-as évektől kezdve borítókat is rajzolt olyan kiadványok számára, mint az Albi d'Oro, az Almanacco Topolino, és a Classici di Walt Disney.
A Disney-sikerek mellett Carpi más kiadókkal is dolgozott, például az Edizioni Bianconi számára alkotott karaktereket, mint Geppo, Nonna Abelarda és Soldino. 1969-ben a Disney-től Elisa Penna ötlete alapján Guido Martina szövegíróval közösen megalkotta Paperinik karakterét, aki később az olasz Disney-képregények egyik legismertebb figurája lett.
1988-ban a Disney Italia kérésére létrehozta és vezette az Accademia Disney-t, amely új rajzolók, illusztrátorok és forgatókönyvírók képzésére specializálódott. A 90-es évek elején a „Walt Disney presenta” sorozat számára hiperrealista műveket készített, és kidolgozott egy különleges technikát, amelyet „festett történetek” néven emlegettek.
Carpi élete végéig aktívan dolgozott. Egyik utolsó befejezetlen munkája, Zio Paperone e il mistero della lira celtica, amelynek első oldalait halála után, a Maestri Disney című sorozat 15. számában publikálták.
Giovan Battista Carpi a Disney-rajongók és a képregénykedvelők körében is elismert alkotóként tartják számon, különösen a Disney-paródiák és Paperinik karakterének megalkotásában játszott szerepe miatt. Munkássága mély nyomot hagyott az olasz képregénykultúrában, és máig inspirációként szolgál a fiatal művészek számára.
Született
1927. november 16.
Genova, Olaszország
Genova, Olaszország
Meghalt
1999. március 8.
Genova, Olaszország
Genova, Olaszország
