Hugo Pratt
Ugo Eugenio Pratt
olasz
élt 66 évet
Ugo Eugenio Prat (1927. június 15. – 1995. augusztus 20.), ismertebb nevén Hugo Pratt, egy olasz képregényalkotó volt, aki a mély történetmesélést és a történelmi kutatásokon alapuló műveket ötvözte, például a Corto Maltese-sorozatban. 2005-ben bekerült a Will Eisner Award Hall of Fame-be, és elnyerte az Angoulême-i fesztivál 15. évfordulós Grand Prix de la ville d'Angoulême díját. 1946-ban Pratt csatlakozott a velencei csoporthoz, amelynek tagjai voltak Fernando Carcupino, Dino Battaglia és Damiano Damiani.
Pratt Rimini városában született, és édesapja, Rolando Prat, valamint édesanyja, Evelina (Genero) Prat révén kozmopolita családi környezetben nőtt fel Velencében. Apai nagyapja angol és provanszi származású katolikus volt, míg anyai nagyapja rejtett zsidó származású, nagyanyja pedig török származású. 1937-ben Pratt édesanyjával Etiópiába költözött, hogy csatlakozzanak édesapjához, aki az országot elfoglaló olasz csapatok miatt telepedett le ott. Pratt édesapját 1941-ben a brit csapatok foglyul ejtették, és 1942 végén, hadifogolyként, betegségben elhunyt. Még ugyanebben az évben Pratt és édesanyja fogolytáborba került Dirédaoua városában, ahol őrségüktől vásárolt képregényeket, majd később a Vöröskereszt visszaküldte őket Olaszországba.
A háború után Pratt visszatért Velencébe, ahol szórakoztató programokat szervezett a szövetséges csapatok számára. Később csatlakozott a velencei csoporthoz más olasz képregényrajzolókkal, például Alberto Ongaro, Gian Carlo Guarda és Mario Faustinelli társaságában. Az 1945-ben indult Asso di Picche című magazinjuk, amely Albo Uragano néven jelent meg, kalandos képregényekre összpontosított. A magazin sikert aratott, és fiatal tehetségeket is publikált, például Dino Battagliát. Az Asso di Picche karaktere különösen népszerűvé vált Argentínában, ahol Prattot 1949-ben meghívták.
Az 1940-es évek végén Pratt Buenos Airesbe költözött, ahol az argentin Editorial Abril kiadónak dolgozott, és megismerkedett olyan argentin képregényművészekkel, mint Alberto Breccia és Solano López. A Frontera kiadóhoz való átigazolása révén számos fontos korai sorozata jelent meg, köztük a Sergeant Kirk és az Ernie Pike, amelyeket Héctor Germán Oesterheld írt.
Pratt rajzoktatóként is tevékenykedett az Enrique Lipszyc vezette Escuela Panamericana de Arte iskolában. Gyakran utazott dél-amerikai helyszínekre, például az Amazonashoz és Mato Grossóba. Ebben az időszakban készült első képregénye, amelyet teljes egészében maga írt és illusztrált, az Anna della jungla (Dzsungelbéli Anna), amelyet hasonló témájú történetek, mint a Capitan Cormorant és a Wheeling követtek. Az utóbbit már Olaszországba való visszatérése után fejezte be.
1959 nyarától 1960 nyaráig Pratt Londonban élt, ahol háborús képregényeket rajzolt a Fleetway Publications számára brit forgatókönyvírókkal. Később visszatért Argentínába, bár a gazdasági helyzet ott igen nehéz volt. Innen 1962-ben visszaköltözött Olaszországba, és együttműködést kezdett a Corriere dei Piccoli gyermek képregénymagazinnal, amely számára több kalandirodalmi klasszikust is adaptált, köztük Robert Louis Stevenson A kincses szigetét és a Rablók, elrabolva című művét.
1967-ben Pratt találkozott Florenzo Ivaldival; ketten elindítottak egy képregénymagazint, amelyet Pratt korábbi karaktere, Sergeant Kirk után neveztek el, a Héctor Oesterheld által megírt hős után. Pratt legismertebb története, az Una ballata del mare salato (Egy sós tengeri ballada) az első számban jelent meg, és bemutatta legismertebb karakterét, Corto Maltesét.
Corto sorozata három évvel később a francia Pif Gadget magazinban folytatódott. Pratt vegyes származása miatt betekintést nyert különféle kultúrákba, például a kabalizmusba, valamint számos történelmi eseménybe. Történetei gyakran valós történelmi korszakokban játszódnak, és valós eseményeket dolgoznak fel, mint például az 1755-ös háborút a francia és brit gyarmatosítók között Ticonderogánál, a gyarmati háborúkat Afrikában, valamint az első és második világháborút. Pratt alapos kutatómunkát végzett a tények és a vizuális részletek tekintetében, és egyes karakterek valós történelmi személyek vagy azokon alapulnak, például Corto fő barátja/ellensége, Raszputyin. Számos mellékszereplő átfedésben van más történetekkel, így Pratt összes története ugyanabban a folytonosságban helyezkedik el.
Pratt pályafutása második felének fő sorozatai közé tartozik a Gli scorpioni del deserto (öt történet) és a Jesuit Joe. Barátja és tanítványa, Milo Manara számára is írt történeteket, például a Tutto ricominciò con un'estate indiana és az El Gaucho címűeket.
1970 és 1984 között Pratt főként Franciaországban élt, ahol főhőse, Corto Maltese - aki egy pszichológiailag igen összetett karakter, és Pratt utazási élményeiből, valamint végtelen képzelőerejéből született - a képregénysorozat központi alakjává vált. A karakter először 1970 és 1973 között a Pif Gadget magazinban jelent meg, és hamar népszerűségre, valamint kritikai elismerésre tett szert. Később album formában is kiadták a sorozatot, amely végül tizenöt nyelvre lefordítva vált nemzetközileg ismertté. 1984 és 1995 között Pratt Svájcban élt, ahol a Corto Maltese által kiváltott nemzetközi siker tovább nőtt. Franciaországban több előző munkáját kiadták különböző albumformátumokban olyan kiadók, mint a Casterman, Dargaud és Les Humanoïdes Associés. Pratt, aki természete szerint is vándorló lélek volt, tovább utazott Kanadától Patagóniáig, Afrikától a Csendes-óceán térségéig. 1995. augusztus 20-án bélrákban hunyt el.
Pratt olyan szerzőket jelölt meg inspirációiként, mint Robert Louis Stevenson, James Oliver Curwood, Zane Grey, Kenneth Roberts, Henry De Vere Stacpoole, Joseph Conrad, Fenimore Cooper, Herman Melville és Jack London, valamint olyan képregényalkotókat, mint Lyman Young, Will Eisner és különösen Milton Caniff.
2005. július 15-én, a San Diego Comic-Con 17. éves Will Eisner Comic Industry Awards rendezvényén a Comic Book Hall of Fame tagjává avatták.
Pratt egyik sorozatát, az angolul The Scorpions of the Desert címen ismert A sivatag skorpiói-t halála után folytatták. 2005-ben jelent meg ennek hatodik kötete, amelyet Pierre Wazeem rajzolt, és Le chemin de fièvre címet viseli. A hetedik kötetet a francia Casterman kiadó 2008 márciusában tervezte megjelentetni. A Casterman több alkalommal is utalt egy újabb Corto Maltese-epizód jövőbeni megjelenésének lehetőségére.
2015-ben az IDW Publishing EuroComics kiadói sorozatán belül elindította a Corto Maltese végleges angol nyelvű kiadását, amely Pratt eredeti olasz szövegeiből készített új fordításokat tartalmaz.
A svájci rendező, Stefano Knuchel egy dokumentumfilm-trilógiát indított Pratt életéről, amelynek első része, a Hugo en Afrique, 2009-ben, második része, a Hugo in Argentina, 2021-ben jelent meg. Knuchel 2022-ben bejelentette, hogy a trilógia harmadik része, a Hugo in Venice, készülőben van.
Pratt Rimini városában született, és édesapja, Rolando Prat, valamint édesanyja, Evelina (Genero) Prat révén kozmopolita családi környezetben nőtt fel Velencében. Apai nagyapja angol és provanszi származású katolikus volt, míg anyai nagyapja rejtett zsidó származású, nagyanyja pedig török származású. 1937-ben Pratt édesanyjával Etiópiába költözött, hogy csatlakozzanak édesapjához, aki az országot elfoglaló olasz csapatok miatt telepedett le ott. Pratt édesapját 1941-ben a brit csapatok foglyul ejtették, és 1942 végén, hadifogolyként, betegségben elhunyt. Még ugyanebben az évben Pratt és édesanyja fogolytáborba került Dirédaoua városában, ahol őrségüktől vásárolt képregényeket, majd később a Vöröskereszt visszaküldte őket Olaszországba.
A háború után Pratt visszatért Velencébe, ahol szórakoztató programokat szervezett a szövetséges csapatok számára. Később csatlakozott a velencei csoporthoz más olasz képregényrajzolókkal, például Alberto Ongaro, Gian Carlo Guarda és Mario Faustinelli társaságában. Az 1945-ben indult Asso di Picche című magazinjuk, amely Albo Uragano néven jelent meg, kalandos képregényekre összpontosított. A magazin sikert aratott, és fiatal tehetségeket is publikált, például Dino Battagliát. Az Asso di Picche karaktere különösen népszerűvé vált Argentínában, ahol Prattot 1949-ben meghívták.
Az 1940-es évek végén Pratt Buenos Airesbe költözött, ahol az argentin Editorial Abril kiadónak dolgozott, és megismerkedett olyan argentin képregényművészekkel, mint Alberto Breccia és Solano López. A Frontera kiadóhoz való átigazolása révén számos fontos korai sorozata jelent meg, köztük a Sergeant Kirk és az Ernie Pike, amelyeket Héctor Germán Oesterheld írt.
Pratt rajzoktatóként is tevékenykedett az Enrique Lipszyc vezette Escuela Panamericana de Arte iskolában. Gyakran utazott dél-amerikai helyszínekre, például az Amazonashoz és Mato Grossóba. Ebben az időszakban készült első képregénye, amelyet teljes egészében maga írt és illusztrált, az Anna della jungla (Dzsungelbéli Anna), amelyet hasonló témájú történetek, mint a Capitan Cormorant és a Wheeling követtek. Az utóbbit már Olaszországba való visszatérése után fejezte be.
1959 nyarától 1960 nyaráig Pratt Londonban élt, ahol háborús képregényeket rajzolt a Fleetway Publications számára brit forgatókönyvírókkal. Később visszatért Argentínába, bár a gazdasági helyzet ott igen nehéz volt. Innen 1962-ben visszaköltözött Olaszországba, és együttműködést kezdett a Corriere dei Piccoli gyermek képregénymagazinnal, amely számára több kalandirodalmi klasszikust is adaptált, köztük Robert Louis Stevenson A kincses szigetét és a Rablók, elrabolva című művét.
1967-ben Pratt találkozott Florenzo Ivaldival; ketten elindítottak egy képregénymagazint, amelyet Pratt korábbi karaktere, Sergeant Kirk után neveztek el, a Héctor Oesterheld által megírt hős után. Pratt legismertebb története, az Una ballata del mare salato (Egy sós tengeri ballada) az első számban jelent meg, és bemutatta legismertebb karakterét, Corto Maltesét.
Corto sorozata három évvel később a francia Pif Gadget magazinban folytatódott. Pratt vegyes származása miatt betekintést nyert különféle kultúrákba, például a kabalizmusba, valamint számos történelmi eseménybe. Történetei gyakran valós történelmi korszakokban játszódnak, és valós eseményeket dolgoznak fel, mint például az 1755-ös háborút a francia és brit gyarmatosítók között Ticonderogánál, a gyarmati háborúkat Afrikában, valamint az első és második világháborút. Pratt alapos kutatómunkát végzett a tények és a vizuális részletek tekintetében, és egyes karakterek valós történelmi személyek vagy azokon alapulnak, például Corto fő barátja/ellensége, Raszputyin. Számos mellékszereplő átfedésben van más történetekkel, így Pratt összes története ugyanabban a folytonosságban helyezkedik el.
Pratt pályafutása második felének fő sorozatai közé tartozik a Gli scorpioni del deserto (öt történet) és a Jesuit Joe. Barátja és tanítványa, Milo Manara számára is írt történeteket, például a Tutto ricominciò con un'estate indiana és az El Gaucho címűeket.
1970 és 1984 között Pratt főként Franciaországban élt, ahol főhőse, Corto Maltese - aki egy pszichológiailag igen összetett karakter, és Pratt utazási élményeiből, valamint végtelen képzelőerejéből született - a képregénysorozat központi alakjává vált. A karakter először 1970 és 1973 között a Pif Gadget magazinban jelent meg, és hamar népszerűségre, valamint kritikai elismerésre tett szert. Később album formában is kiadták a sorozatot, amely végül tizenöt nyelvre lefordítva vált nemzetközileg ismertté. 1984 és 1995 között Pratt Svájcban élt, ahol a Corto Maltese által kiváltott nemzetközi siker tovább nőtt. Franciaországban több előző munkáját kiadták különböző albumformátumokban olyan kiadók, mint a Casterman, Dargaud és Les Humanoïdes Associés. Pratt, aki természete szerint is vándorló lélek volt, tovább utazott Kanadától Patagóniáig, Afrikától a Csendes-óceán térségéig. 1995. augusztus 20-án bélrákban hunyt el.
Pratt olyan szerzőket jelölt meg inspirációiként, mint Robert Louis Stevenson, James Oliver Curwood, Zane Grey, Kenneth Roberts, Henry De Vere Stacpoole, Joseph Conrad, Fenimore Cooper, Herman Melville és Jack London, valamint olyan képregényalkotókat, mint Lyman Young, Will Eisner és különösen Milton Caniff.
2005. július 15-én, a San Diego Comic-Con 17. éves Will Eisner Comic Industry Awards rendezvényén a Comic Book Hall of Fame tagjává avatták.
Pratt egyik sorozatát, az angolul The Scorpions of the Desert címen ismert A sivatag skorpiói-t halála után folytatták. 2005-ben jelent meg ennek hatodik kötete, amelyet Pierre Wazeem rajzolt, és Le chemin de fièvre címet viseli. A hetedik kötetet a francia Casterman kiadó 2008 márciusában tervezte megjelentetni. A Casterman több alkalommal is utalt egy újabb Corto Maltese-epizód jövőbeni megjelenésének lehetőségére.
2015-ben az IDW Publishing EuroComics kiadói sorozatán belül elindította a Corto Maltese végleges angol nyelvű kiadását, amely Pratt eredeti olasz szövegeiből készített új fordításokat tartalmaz.
A svájci rendező, Stefano Knuchel egy dokumentumfilm-trilógiát indított Pratt életéről, amelynek első része, a Hugo en Afrique, 2009-ben, második része, a Hugo in Argentina, 2021-ben jelent meg. Knuchel 2022-ben bejelentette, hogy a trilógia harmadik része, a Hugo in Venice, készülőben van.
Született
1929. június 15.
Rimini, Olaszország
Rimini, Olaszország
Meghalt
1995. augusztus 20.
Grandvaux, Svájc
Grandvaux, Svájc
