Jean-Pierre Dionnet
francia
78 éves
Jean-Pierre Dionnet 1947. november 25-én született Párizsban. Tíz évnyi internátusi nevelés után az oratoriánusoknál (ahol sokat olvasott), egyetemi tanulmányai mellett bolhapiaci árusként, majd könyvesbolti eladóként dolgozott a Futuropolis első változatában.
1968-ban Philippe Druillet javaslatára csatlakozott a Pilote magazinhoz, ahol forgatókönyveket írt Solé, Got, Druillet, Moebius, Goetzinger, Bilal és más művészek számára. 1971-ben Nikita Mandryka helyettes igazgatójaként részt vett L’Écho des Savanes első kiadásában, ahol új tehetségeket mutatott be, például Masse-t, Petillont és Wallace Woodot.
1975-ben Moebiusszal és Druillettel együtt megalapította a Métal Hurlant magazint és a Les Humanoïdes Associés kiadót. Ezzel nemcsak a már említett alkotókat publikálta, hanem a modern képregény számos új sztárját is, köztük Corbent, Schuitent, Margerint, valamint Dupuyt és Berbériant. Olyan alkotókat támogatott, mint Caro és Luc Besson, még mielőtt filmes karriert futottak volna be. Emellett Alejandro Jodorowskyt is képregényíróvá formálta.
Ő volt az első, aki Franciaországban kiadta Charles Bukowskit, és olyan jelentős szerzőket mutatott be vagy segített újra felfedezni, mint Hunter S. Thompson, Hubert Selby Jr. vagy Eric Ambler. Egy időben a Métal Hurlant 17 országban jelent meg, és amerikai változata, a Heavy Metal, mind a mai napig létezik. Az 1970-es években a Heavy Metal című animációs film készült belőle, amely Franciaországban Métal Hurlant, la Machine à rêver címen futott.
1980-ban az Antenne 2 csatornán közreműködött a Les Enfants du Rock című televíziós műsor létrehozásában, és Philippe Manœuvre-rel együtt megnyerte a Sex Machine című műsorral az első valaha kiosztott 7 d’Or televíziós díjat.
Élete során folyamatosan írt képregényeket, többek között Gal, Bilal, Margerin, Denis Sire, Pirus, Poïvet, Laurent Theureau és Beb Deum számára. Az 1980-as évek végétől 2007 decemberéig a CANAL+ csatornán vezette a Cinéma de Quartier című műsort, amelyben az 1960-as évek európai populáris filmjeit mutatta be újra, többek között Bava, Argento és Terence Fisher munkáit.
Az 1990-es évek végén megalapította a Des Films produkciós céget, amely először a Studio Canal és az Asian Classics gyűjteménnyel, majd a Pathé Asian Star kollekciójával segített világszerte megismertetni olyan ázsiai rendezőket, mint Takeshi Kitano, Hayao Miyazaki, Johnnie To, Tsui Hark, Kim Ki-duk, Lee Chang-dong és Takashi Miike. Már több filmet is (társ)producált, köztük Fruit Chan Durian Durian című alkotását, valamint Olivier Dahan Le Petit Poucet és La Vie promise filmjeit.
Jelenleg több filmes projektje van fejlesztés alatt, köztük Max, amely Howard Fast regényéből készül Manuel Munz közreműködésével, Mr Clubb Mr Cuff, Peter Straub novellája alapján, Kyle Cooper rendezésében, valamint a Dragon Fin’s Soup, amely Somtow Sucharitkul thaiföldi író művére épül.
Hatvanévesen úgy döntött, hogy újra feltalálja magát, és ideiglenesen felhagyott a televíziózással és a filmforgalmazással, hogy teljes mértékben a képregényírásra koncentráljon. Folytatta az Exterminateur 17 sorozatot Bilallal a Castermannál (Igor Barenko közreműködésével), és egy nagyszabású, kollektív történelmi sorozaton dolgozik, amely az Egyesült Államok 1929 és 2147 közötti történelmét meséli el egy párhuzamos világban, ahol az istenek az emberek helyébe lépnek (Des Dieux et des Hommes). Ebben Laurent Theureau, Roberto Baldazzini és Moebius is közreműködik.
Emellett saját blogján, az L’Ange du Bizarre oldalán (://www.humano.com/blog/l-ange-du-bizarre/1) naponta ír kulturális és egyéb témákról.
Jean-Pierre Dionnet a Grand Prix de l’Imaginaire (GPI) állandó zsűritagja.
1968-ban Philippe Druillet javaslatára csatlakozott a Pilote magazinhoz, ahol forgatókönyveket írt Solé, Got, Druillet, Moebius, Goetzinger, Bilal és más művészek számára. 1971-ben Nikita Mandryka helyettes igazgatójaként részt vett L’Écho des Savanes első kiadásában, ahol új tehetségeket mutatott be, például Masse-t, Petillont és Wallace Woodot.
1975-ben Moebiusszal és Druillettel együtt megalapította a Métal Hurlant magazint és a Les Humanoïdes Associés kiadót. Ezzel nemcsak a már említett alkotókat publikálta, hanem a modern képregény számos új sztárját is, köztük Corbent, Schuitent, Margerint, valamint Dupuyt és Berbériant. Olyan alkotókat támogatott, mint Caro és Luc Besson, még mielőtt filmes karriert futottak volna be. Emellett Alejandro Jodorowskyt is képregényíróvá formálta.
Ő volt az első, aki Franciaországban kiadta Charles Bukowskit, és olyan jelentős szerzőket mutatott be vagy segített újra felfedezni, mint Hunter S. Thompson, Hubert Selby Jr. vagy Eric Ambler. Egy időben a Métal Hurlant 17 országban jelent meg, és amerikai változata, a Heavy Metal, mind a mai napig létezik. Az 1970-es években a Heavy Metal című animációs film készült belőle, amely Franciaországban Métal Hurlant, la Machine à rêver címen futott.
1980-ban az Antenne 2 csatornán közreműködött a Les Enfants du Rock című televíziós műsor létrehozásában, és Philippe Manœuvre-rel együtt megnyerte a Sex Machine című műsorral az első valaha kiosztott 7 d’Or televíziós díjat.
Élete során folyamatosan írt képregényeket, többek között Gal, Bilal, Margerin, Denis Sire, Pirus, Poïvet, Laurent Theureau és Beb Deum számára. Az 1980-as évek végétől 2007 decemberéig a CANAL+ csatornán vezette a Cinéma de Quartier című műsort, amelyben az 1960-as évek európai populáris filmjeit mutatta be újra, többek között Bava, Argento és Terence Fisher munkáit.
Az 1990-es évek végén megalapította a Des Films produkciós céget, amely először a Studio Canal és az Asian Classics gyűjteménnyel, majd a Pathé Asian Star kollekciójával segített világszerte megismertetni olyan ázsiai rendezőket, mint Takeshi Kitano, Hayao Miyazaki, Johnnie To, Tsui Hark, Kim Ki-duk, Lee Chang-dong és Takashi Miike. Már több filmet is (társ)producált, köztük Fruit Chan Durian Durian című alkotását, valamint Olivier Dahan Le Petit Poucet és La Vie promise filmjeit.
Jelenleg több filmes projektje van fejlesztés alatt, köztük Max, amely Howard Fast regényéből készül Manuel Munz közreműködésével, Mr Clubb Mr Cuff, Peter Straub novellája alapján, Kyle Cooper rendezésében, valamint a Dragon Fin’s Soup, amely Somtow Sucharitkul thaiföldi író művére épül.
Hatvanévesen úgy döntött, hogy újra feltalálja magát, és ideiglenesen felhagyott a televíziózással és a filmforgalmazással, hogy teljes mértékben a képregényírásra koncentráljon. Folytatta az Exterminateur 17 sorozatot Bilallal a Castermannál (Igor Barenko közreműködésével), és egy nagyszabású, kollektív történelmi sorozaton dolgozik, amely az Egyesült Államok 1929 és 2147 közötti történelmét meséli el egy párhuzamos világban, ahol az istenek az emberek helyébe lépnek (Des Dieux et des Hommes). Ebben Laurent Theureau, Roberto Baldazzini és Moebius is közreműködik.
Emellett saját blogján, az L’Ange du Bizarre oldalán (://www.humano.com/blog/l-ange-du-bizarre/1) naponta ír kulturális és egyéb témákról.
Jean-Pierre Dionnet a Grand Prix de l’Imaginaire (GPI) állandó zsűritagja.
Született
1947. november 25.
Párizs, Franciaország
Párizs, Franciaország
