Marék Veronika
magyar
89 éves
1937 december 19-én születtem, Budapesten. Apám orvos volt, aki sikeresen indult az írói pályán is. Anyám fogorvosként, majd később iskolaorvosként dolgozott.
Négy évvel idősebb bátyám, Dr. Marek Péter szintén az orvosi pályát választotta: népszerű szemész-professzor lett belőle.
Én kicsi koromtól fogva szerettem a meséket, a történeteket, ezért hamar megtanultam olvasni. Később rátaláltam a rajzolás örömére is. Középiskolás koromban mágnesként vonzott a színház, és a bábuk varázslatos világa.
Tizenhét éves koromban rajzoltam meg első meseköny-vemet, amelyik 1956-ban meg is jelent.
A Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségiztem, kitűnően, de nem tudtam eldönteni, hogy mi legyek. Voltam kirakatrendező tanuló, egy évig jártam az Iparművészeti Főiskolára - bábtervező szerettem volna lenni - de kirostáltak. Egy évig karácsonyfa-díszeket festettem, aztán bekerültem az Állami Bábszínházba.
Az itt töltött négy év alatt bábszínészi diplomát szereztem, és végre belekóstoltam a színház világába. Közben levelező tagozaton végeztem az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar irodalmi szakán.
1963 a nagy döntések éve volt: szabadfoglalkozású író és grafikus lettem, s férjhez mentem Kaunitz Ervin díszlettervezőhöz.
Két fiunk született, Tamás és Miklós.
Akkor már sorra jelentek meg a képeskönyveim a Móra Kiadónál, és a Corvina Kiadó gondozásában számos idegen nyelven is. 1965-ben jelent meg Japánban a Laci és az oroszlán, s mind a mai napig új meg új kiadásban kapható.
Külső munkatársa lettem két gyerekújságnak, a Dörmögő Dömötörnek és a Kisdobosnak. Írtam rádiójátékokat, sok-sok bábjátékot, és forgatókönyveket a Magyar Televízió gyermekműsorainak.
Ebben az időben (1974-76) írtam meg a Magyar Televízió megrendelésére A kockásfülű nyúl című rajzfimsorozat 26 epizódjának forgatókönyét, amelyet a Pannónia filmgyár megfilmesített Richly Zsolt rajzaival és az ő kiváló rendezésében. Ez a sorozat a mai napig népszerű a gyerekek és a felnőttek körében is.
Életem része volt az utazás is. Sok-sok meghívás érkezett az ország különböző részeiről gyermekkönyvtárakból, iskolákból, író-olvasó találkozókra. Meséltem, rajzoltam, báboztam a gyerekeknek.
A képeskönyvek és mesék mellett készítettem képregénye-ket, rajzos rörténeteket, rejtvényeket, játékokat. Megjelentek társasjátékaim is.
1976-ban elváltam, második férjem Heinrich Ferenc építész lett. Az ő építészi sikerei lehetővé tették, hogy megalapítsuk saját könyvkiadónkat, a Ceruzát.
Férjemmel nagyszerű utazásokat teszünk együtt Európában és már többedszer Japánban.
Fiaim, Kaunitz Tamás és Miklós fotósok lettek, férjem lánya pszichiáter. Négy unokánk van: Kaunitz Milán és Lili, Vasadi Eszter és Noémi.
A könyvek sora folytatódik Boribon és Annipanni, valamint a Kippkopp sorozat könyveivel, vadonatúj alkotásokkal, valamint a régi könyvek új kiadásaival.
Könyveim a következő nyelveken jelentek meg: német, angol, spanyol, lengyel, román, szerb, koreai, japán. Japán szinte a második hazám lett: már 21 könyvem jelent meg Tókióban, a Laci és az oroszlán című könyv példányszáma pedig félmillió felé közelít.
1983-ban Ifjúsági Díjat, 2006-ban Janikovszky Éva díjat, 2010-ben József Attila díjat kaptam.
Elmúltam 70 éves, de hála Istennek még dolgozom, és egy képes családregény megírását is tervezem. Remélem, sikerül elkészíteni - bár tudom, hogy ilyenkor már minden nap ajándék.
forrás: marekveronika.hu
Négy évvel idősebb bátyám, Dr. Marek Péter szintén az orvosi pályát választotta: népszerű szemész-professzor lett belőle.
Én kicsi koromtól fogva szerettem a meséket, a történeteket, ezért hamar megtanultam olvasni. Később rátaláltam a rajzolás örömére is. Középiskolás koromban mágnesként vonzott a színház, és a bábuk varázslatos világa.
Tizenhét éves koromban rajzoltam meg első meseköny-vemet, amelyik 1956-ban meg is jelent.
A Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségiztem, kitűnően, de nem tudtam eldönteni, hogy mi legyek. Voltam kirakatrendező tanuló, egy évig jártam az Iparművészeti Főiskolára - bábtervező szerettem volna lenni - de kirostáltak. Egy évig karácsonyfa-díszeket festettem, aztán bekerültem az Állami Bábszínházba.
Az itt töltött négy év alatt bábszínészi diplomát szereztem, és végre belekóstoltam a színház világába. Közben levelező tagozaton végeztem az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar irodalmi szakán.
1963 a nagy döntések éve volt: szabadfoglalkozású író és grafikus lettem, s férjhez mentem Kaunitz Ervin díszlettervezőhöz.
Két fiunk született, Tamás és Miklós.
Akkor már sorra jelentek meg a képeskönyveim a Móra Kiadónál, és a Corvina Kiadó gondozásában számos idegen nyelven is. 1965-ben jelent meg Japánban a Laci és az oroszlán, s mind a mai napig új meg új kiadásban kapható.
Külső munkatársa lettem két gyerekújságnak, a Dörmögő Dömötörnek és a Kisdobosnak. Írtam rádiójátékokat, sok-sok bábjátékot, és forgatókönyveket a Magyar Televízió gyermekműsorainak.
Ebben az időben (1974-76) írtam meg a Magyar Televízió megrendelésére A kockásfülű nyúl című rajzfimsorozat 26 epizódjának forgatókönyét, amelyet a Pannónia filmgyár megfilmesített Richly Zsolt rajzaival és az ő kiváló rendezésében. Ez a sorozat a mai napig népszerű a gyerekek és a felnőttek körében is.
Életem része volt az utazás is. Sok-sok meghívás érkezett az ország különböző részeiről gyermekkönyvtárakból, iskolákból, író-olvasó találkozókra. Meséltem, rajzoltam, báboztam a gyerekeknek.
A képeskönyvek és mesék mellett készítettem képregénye-ket, rajzos rörténeteket, rejtvényeket, játékokat. Megjelentek társasjátékaim is.
1976-ban elváltam, második férjem Heinrich Ferenc építész lett. Az ő építészi sikerei lehetővé tették, hogy megalapítsuk saját könyvkiadónkat, a Ceruzát.
Férjemmel nagyszerű utazásokat teszünk együtt Európában és már többedszer Japánban.
Fiaim, Kaunitz Tamás és Miklós fotósok lettek, férjem lánya pszichiáter. Négy unokánk van: Kaunitz Milán és Lili, Vasadi Eszter és Noémi.
A könyvek sora folytatódik Boribon és Annipanni, valamint a Kippkopp sorozat könyveivel, vadonatúj alkotásokkal, valamint a régi könyvek új kiadásaival.
Könyveim a következő nyelveken jelentek meg: német, angol, spanyol, lengyel, román, szerb, koreai, japán. Japán szinte a második hazám lett: már 21 könyvem jelent meg Tókióban, a Laci és az oroszlán című könyv példányszáma pedig félmillió felé közelít.
1983-ban Ifjúsági Díjat, 2006-ban Janikovszky Éva díjat, 2010-ben József Attila díjat kaptam.
Elmúltam 70 éves, de hála Istennek még dolgozom, és egy képes családregény megírását is tervezem. Remélem, sikerül elkészíteni - bár tudom, hogy ilyenkor már minden nap ajándék.
forrás: marekveronika.hu
Született
1937. december 19.
Budapest, Magyarország
Budapest, Magyarország
