Tove Jansson
Tove Marika Jansson
finn
élt 86 évet
Helsinkiben, az Orosz Birodalomhoz tartozó Finn Nagyhercegségben született. A finnországi svéd kisebbséghez tartozó családja művészekből állt: apja, Viktor Jansson szobrász, anyja, Signe Hammarsten-Jansson pedig grafikus és illusztrátor volt. Tove testvérei szintén művészi pályát választottak: Per Olov Jansson fotográfus, Lars Jansson pedig író és képregényszerző lett. A nyarakat egy Porvoo melletti szigeten, egy bérelt házikóban töltötték.
Tizennégy éves korában írta és illusztrálta első képeskönyvét Sara och Pelle och näckens bläckfiskar címen,) de ez majd csak 1933-ban jelent meg. Az 1920-as években rajzai jelentek meg különböző magazinokban. 1930 és 1933 között a stockholmi Képzőművészeti, Iparművészeti és Design Kollégiumban, 1933 és 1937 között a Finn Képzőművészeti Akadémián, végül 1938-ban a párizsi L'École d'Adrien Holy-nn és L'École des Beaux-Arts-on tanult. Az 1930-as és 1940-es években művei több kiállításon szerepeltek; az első önálló kiállítására 1943-ban került sor.
Az 1930-as években több utazást tett Európában; elbeszéléseket írt és illusztrált, amelyek magazinokban, időszaki kiadványokban és napilapokban jelentek meg. Ebben az időszakban Jansson számos könyvborítót, reklámot és képeslapot tervezett, és anyja nyomába lépve illusztrációkat rajzolt az antifasiszta, szatirikus Garm című magazinba.
Az 1940-es években rövid ideig Atos Wirtanen jegyese volt, de utóbb tanulmányai során találkozott későbbi élettársával, Tuulikki Pietilä grafikusnővel. A két nő számos munkán és projekten dolgozott együtt, köztük a Múminház modelljén, Pentti Eistolával együtt. A modell jelenleg a tamperei Múmin Múzeumban található.
1945-ben írta és illusztrálta első Múmin-könyvét, Småtrollen och den stora översvämningen (A múminok és a nagy árvíz). Utóbb azt nyilatkozta, hogy depressziós volt, ezért valami naiv és ártatlant akart írni. Az első könyv nem keltett feltűnést, de a következők, a Kometen kommer (1946, magyarul Múminbocs és az üstökös) és a Trollkarlens hatt (1948, magyarul Varázskalap a Múminvölgyben) híressé tették. Később további hat Múmin-könyvet írt, valamint több képeskönyvet és képsorozatot alkotott. Hírneve gyorsan terjedt, és a külföldön legolvasottabb finnországi szerzővé vált. A gyermekirodalomban alkotott maradandó műveiért 1966-ban elnyerte a nemzetközi Hans Christian Andersen Díjat.
Janson hátralevő életében folytatta a festést és írást, de 1970 után már ritkán működött közre a Múmin-sorozatban. Első nem gyermekirodalmi munkája, a részben önéletrajzi jellegű Bildhuggarens dotter (Sculptor's Daughter) 1968-ban jelent meg. Ezt követően további öt regényt írt és öt elbeszéléskötetet. Noha Helsinkiben volt műterme, nyaranta egy Porvoo melletti szigeten lakott. Jansson és Pietilä utazásait és nyarait több órányi film örökíti meg, amelyeket Pietilä vett fel. Ezek alapján több dokumentumfilm készült, legutóbb a Haru, yksinäinen saari (1998) és Tove ja Tooti Euroopassa (2004).
86 éves korában, 2001. június 27-én hunyt el; sírja a helsinki Hietaniemi temetőben található.
forrás: wikipedia.hu
Tizennégy éves korában írta és illusztrálta első képeskönyvét Sara och Pelle och näckens bläckfiskar címen,) de ez majd csak 1933-ban jelent meg. Az 1920-as években rajzai jelentek meg különböző magazinokban. 1930 és 1933 között a stockholmi Képzőművészeti, Iparművészeti és Design Kollégiumban, 1933 és 1937 között a Finn Képzőművészeti Akadémián, végül 1938-ban a párizsi L'École d'Adrien Holy-nn és L'École des Beaux-Arts-on tanult. Az 1930-as és 1940-es években művei több kiállításon szerepeltek; az első önálló kiállítására 1943-ban került sor.
Az 1930-as években több utazást tett Európában; elbeszéléseket írt és illusztrált, amelyek magazinokban, időszaki kiadványokban és napilapokban jelentek meg. Ebben az időszakban Jansson számos könyvborítót, reklámot és képeslapot tervezett, és anyja nyomába lépve illusztrációkat rajzolt az antifasiszta, szatirikus Garm című magazinba.
Az 1940-es években rövid ideig Atos Wirtanen jegyese volt, de utóbb tanulmányai során találkozott későbbi élettársával, Tuulikki Pietilä grafikusnővel. A két nő számos munkán és projekten dolgozott együtt, köztük a Múminház modelljén, Pentti Eistolával együtt. A modell jelenleg a tamperei Múmin Múzeumban található.
1945-ben írta és illusztrálta első Múmin-könyvét, Småtrollen och den stora översvämningen (A múminok és a nagy árvíz). Utóbb azt nyilatkozta, hogy depressziós volt, ezért valami naiv és ártatlant akart írni. Az első könyv nem keltett feltűnést, de a következők, a Kometen kommer (1946, magyarul Múminbocs és az üstökös) és a Trollkarlens hatt (1948, magyarul Varázskalap a Múminvölgyben) híressé tették. Később további hat Múmin-könyvet írt, valamint több képeskönyvet és képsorozatot alkotott. Hírneve gyorsan terjedt, és a külföldön legolvasottabb finnországi szerzővé vált. A gyermekirodalomban alkotott maradandó műveiért 1966-ban elnyerte a nemzetközi Hans Christian Andersen Díjat.
Janson hátralevő életében folytatta a festést és írást, de 1970 után már ritkán működött közre a Múmin-sorozatban. Első nem gyermekirodalmi munkája, a részben önéletrajzi jellegű Bildhuggarens dotter (Sculptor's Daughter) 1968-ban jelent meg. Ezt követően további öt regényt írt és öt elbeszéléskötetet. Noha Helsinkiben volt műterme, nyaranta egy Porvoo melletti szigeten lakott. Jansson és Pietilä utazásait és nyarait több órányi film örökíti meg, amelyeket Pietilä vett fel. Ezek alapján több dokumentumfilm készült, legutóbb a Haru, yksinäinen saari (1998) és Tove ja Tooti Euroopassa (2004).
86 éves korában, 2001. június 27-én hunyt el; sírja a helsinki Hietaniemi temetőben található.
forrás: wikipedia.hu
Született
1914. augusztus 9.
Helsinki, Finnország
Helsinki, Finnország
Meghalt
2001. június 27.
Helsinki, Finnország
Helsinki, Finnország
