Isten népének története #12

Milyen vonzó egyéniség ez a Dávid! Istenbe vetett hitében mindenkinek példaképe lehet. Még fiatal korában megmondta, kinek a nevében cselekszik: „Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael Istenének nevében közeledem feléd. Szenvedélyesen szereti Istenét. Amikor király lett, a Magasságbelihez méltó házat akar építeni a Szövetség Ládájának. Nézzük csak, hogyan táncol a Szövetség Ládája előtt. Felesége, Michál, szemére veti, hogy királyhoz nem méltó módon viselkedett. Dávidnak azonban csak a szeretet fontos. Ez a jó példa nekünk is. Milyen az a liturgia, amely a szertartásokra korlátozódik, amely nem engedi, hogy a bennünk éltető szeretet megnyilvánuljon, és így nem fejleszti az Isten és felebarátaink irántiszeretetünket. Ez a heves, rettenthetetlen ember oly közel áll hozzánk hibáinkban. Dávidnak, a királynak is vannak sebezhető pontjai. Szenvedélye kizökkenti a kerékvágásból. Batseba iránti szerelme teljesen elvakítja. Nem látja tettének aljasságát. Megöleti hű katonáját, Uriját, hogy elvehesse feleségét. Eljön Nátán. Dávid magánkívül van dühében, amikor megtudta, hogy egy gazdag ember föláldozza a szegény egyetlen bárányát, hogy vendégeinek ebédet adjon. A próféta szava ostorként csap le: „Magad vagy az az ember!”… Mit csinál Dávid? Könnyen fejét vehette volna a prófétának, mint ahogy azt Heródes tette. Ő azonban megalázkodik. Isten szava szíven találja. Dávid megtörik vétke súlya alatt. Megbánja vétkét. Bocsánatért könyörög: „Könyörülj rajtam Istenem, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!” Még jobban össze fog roskadni, amikor a hatalomról megrészegedve megszámláltatja királyságának harcosait és törzseit. Kísértés, hogy hatalmával ámítsa magát. A kelyhet fenékig ürítette, amikor fiai kétségbe vonták tekintélyét. Ez a kevélység ára: az az ember, aki magát „középpontnak” véli, összeroskad. A folyó, mely el akar szakadni forrásától, kiszárad és eltűnik. Dávid vezekel: alázatosan hagyja, hogy Saul utódja, Simi elátkozza. És nem vág vissza: „hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki.” Dávid szenvedélyesen szereti Istent. A bűnös, akinek megbocsátottak, és aki maga is megbocsát, nekünk is példaképünk lehet. Ő hirdeti azt, Akinek el kellett jönnie. Családjából származik a Messiás, a népek világossága: Krisztus Dávid fia.