Isten népének története #17 - Ezekiel

P. Pierre Thivollier

Xavier Musquera

Sóti György

Nemeshalmi István; Nemeshalmi Klára

vallás

Miután Kr. e. 598-ban a babiloni hadsereg elfoglalta Jeruzsálemet, a győztesek száműzetésbe hurcolták Jojachint, Juda királyát és vele együtt mintegy 10.000 főembert. A száműzöttek között volt Jeremiás próféta ifjú kortársa, Ezekiel is, aki arra készült, hogy jeruzsálemi Templomban teljesítsen papi szolgálatot. A szent város bukása és deportálás eleinte szertefoszlatta minden reményét. Istennek mégis volt terve a fiatal pappal: megjelent neki Mezopotámiában, és prófétai elhivatottságot bízott rá. A prófétai meghívást egyedülálló látomás kísérte: Ezekiel látta a mindenható Isten hatalmát és dicsőségét, de látta a nép súlyos bűneit és az ítélet elkerülhetetlenségét is. Kezdetben az eljövendő ítélet vészjósló prófétája volt. Munkásságának következő szakasza Jeruzsálem Kr. e. 587-ben bekövetkezett lerombolásával és sérthetetlennek vélt Templom elpusztításával vette kezdetét. Ekkor már nem annyira a közelgő ítéletet, hanem az eljövendő szabadulást hirdette honfitársainak. Beszédeiben és írásiban kinyilatkoztatta, Isten helyre akarja állítani Izraelt. Megjövendölte, hogy a mindenható Úr hamarosan haza fogja vezetni a „maradékot”, és újra tündökölni fog Jeruzsálem, valamint a Templom dicsősége. Vallástörténeti szempontból Ezekiel jelentősége abban jut leginkább kifejezésre, hogy hatására a száműzött zsidók egyre inkább az Istennel való személyes jellegű kapcsolatokra kezdték fordítani figyelmüket. Mivel Jeruzsálem romokban állt, nem bízhattak többé olyan vakon vallási intézményeik mindenhatóságában és a Templom örökkévalóságában. Meg tanulták idegenben is imádni Istent, és rádöbbentek, hogy a szív áhítata többet jelent a külső vallási szertartásoknál. Ebben az összefüggésben Ezekiel prófétai üzenete sohasem veszített időszerűségéből. Minket, a XX. század keresztényeit, is arra hív fel, hogy mindenekelőtt a bennünk láthatatlanul jelenlévő Istennel keressük a személyes kapcsolatot. Sorozatunk jelenlegi füzetében a szerzők Ezekiel próféta munkássága mellett bemutatják még Babilonban száműzött zsidók életét, a száműzetés végét és a választott nép maradékának visszatérését Palesztinába. A perzsa Cirusz Kr. e. 539-ben foglalta el Babilont. A világ ura és utódai toleráns vallási politikát folytattak. A babiloniak által leigázott és deportált népeket visszaengedték hazájukba, visszakapták bálványaikat, kegytárgyaikat, s lehetővé tették számukra, hogy ismét szabadon gyakorolhassák vallásukat. Ez történt a zsidókkal is, akik nem sokkal Cirusz hatalomra jutása után, Zerubbábel fejedelem és Jesua főpap vezetésével visszatértek a romokban álló Jeruzsálembe, és hozzákezdte a város é s a Templom újjáépítéséhez. Ezzel egy teljesen új szakasz kezdődött Isten népének történetében.

Az értékeléshez lépj be.