Isten népének története #16

Jeremiás, a vészterhes idők prófétája. Abban az iskolában, ahol a hittant tanítom, a fiatalok nagyon érdeklődnek a Biblia iránt… de hozzáférhető módon kell eléjük tárni. Csakhogy ez nem mindig lehetséges… Viszonylak könnyű az olyan hősök bemutatása, amilyenek Ábrahám, Mózes, Józsue, Sámson, Dávid, Judit, Eszter. De mikor a történelemnek olyan ihletett nagyjairól – a prófétákról – van szó, mint amilyenek Izajás, Jeremiás, Ezekiel, Dániel… ez már sokkal nehezebb. És lám, ez a kis füzet oly szemléletes módon mutatja be Jeremiást, amely az én kis tanítványaimnak tökéletesen megfelel. Jeremiásról általában csak egy-két dolgot tudunk, éspedig legfőképp a „Jeremiás sirámai” kifejezéssel kapcsolatban, ezt ugyanis a vég nélkül panaszkodó emberek siránkozásaira szokták mondani. De hát a fiatalok között van-e valaki, aki sejtené, hogy nemzetének legtragikusabb éveiben élt ez a Jeremiás? Sok egyéb mellett étléte Jeruzsálem 18 hónapig tartó ostromának borzalmait, amelynek szörnyűségére jellemző, hogy az éhségtől félőrült anyák saját gyermekeiket ették meg. Ha az ország vezetői megfogadták volna Jeremiás tanácsait, megóvhatták volna népüket ezektől a borzalmaktól. Ehelyett azonban a prófétát üldözték, bebörtönözték, egy ciszternába vetetteké, hogy ott a hidegtől és éhségtől elpusztuljon. Könnyen lehet, hogy ezekre a fiatalokra, akikkel foglalkozom, katasztrofális, súlyos idők várnak. Milyen fontos lenne, hogy akkor igazi keresztény módjára viselkedjenek, és szolidárisak legyenek felebarátaikkal. Talán akkor eszükbe jut Jeremiás, aki Isten segítségével az igazságot hirdette, megmutatta az utat és a módot, amely által meglehetett volna menekülni, és tette mindezt az ellenszegülések, üldöztetések, szorongattatások dacára. Ha ez sikerül, akkor én, a nevelőjük, nem vesztegettem hiába az időmet.