Isten népének története #15

Elképzelhetjük-e, hogy Isten valamilyen magasrangú tisztviselő, egy miniszteri méltóság vagy egy államfő tanácsadója által tudatja az emberekhez intézett üzenetét? Bizonyos értelemben ez történt Izajás esetében. A keresztények számára ő az első a négy nagy próféta közül. A róla elnevezett könyvet három nagy részre oszthatjuk. Ő maga az 1.-39. fejezeteket írta. Úgy tűnik, hogy Izajás Juda királyának volt tanácsadója. Ügyesen a közelükbe tudott férkőzni, és azok hallgattak rá. Mint ilyen, a véleményét meg is mondta az ország bel- és külpolitikájáról is. Kiváló alkalom volt ez ennek a polgárnak, mi több arisztokratának arra, hogy óvatosságra intsen a királyi bölcsesség (hamis bölcsesség) ellen – függetlenül attól, hogy saját országának királyiról, vagy a szomszédos nagyhatalom, Egyiptom királyairól volt-e szó -, hogy az isteni bölcsességre hívja fel figyelmüket, amely gyűlöli a diplomatikus okoskodásokat, a pesszimista siránkozást, a hiábavaló csüggedést. Milyen rendkívüli ember! Ezek a vonásai fölkeltik bennünk az érdeklődést, kíváncsiak vagyunk, hogyan hirdeti az Istenbe vetett hit következményeit. Számunkra keresztények számára, Izajás próféta: a múltból indul el (visszaemlékezik Isten jótetteire), Isten szemével látja a jelent (ez magába foglal bizonyos nonkonformista hozzáállást), és a jövő felé fordulva várja, hogy Isten ismét cselekedjen. Izajás megismerése tanulságos élmény, de nem biztos, hogy többet jelent számunkra, mint bármelyik másik történelmi érdekesség. Olvasása csak akkor válik csak igazán izgalmassá, amikor megállapítjuk, hogy írásai – amelyeket Isten népének történelmében újramagyaráztak – megvilágítják Jézus Krisztus személyét, vagy ha Izajásban a korabeli hit rettenthetetlen és határozott tanúját látjuk. Mindez azt bizonyítja, hogy Izajás ma is igen időszerű.