Isten népének története #25

Isten azért teremtette az embert, hogy mind azokat, akik készek atyjuknak nevezni Őt, gyermekeivé fogadja. Isten mindig hűséges maradt teremtményeihez. állhatatosan hívja az embereket, hogy csatlakozzanak családjához. Ezt a felhívást mindenekelőtt a Szentírásból ismerhetjük meg. Ezért fontos tanulmányozni a Bibliát. Thivollier atya és munkatársai képregény-formába ültették át a bibliai eseményeket, illetve Istennek az emberekhez intézett üzeneteit. Az eredmény csodálatos: mind a fiataloknak, mind az idősebbeknek alkalmuk van minden erőbefektetés nélkül alaposabb ismereteket szerezni a Szentírásról. A sorozat jelenlegi füzete a gyermek Jézussal foglalkozik. Jézussal, a megtestesült isteni Igével, aki azért vált emberré, hogy minden istenkereső személynek megmutassa Isten arcát. Jézusban valóban Isten járt-kelt az embere között. Az emberré lett Istennek, ugyanúgy, mint minden embernek, meghatározott életrajza van. A zsidó nép fiaként született Palesztinában, amely abban az időben római fennhatóság alatt volt. Anyja, Mária és nevelőapja, József, a kor zsidó törvényeinek engedelmeskedve bemutatta őt a Templomban. A mózesi Törvény értelmében ugyanis minden elsőszülött fiúgyermeket Istennek kellett szentelni. Ezután következett a napkeleti bölcsek érkezése, amely esemény kiváltotta Heródes király féltékenységét, és a betlehemi gyermekmészárláshoz vezetett. Heródes halála után egész Palesztina lakossága fellélegzett. A Szentcsalád visszatért Egyiptomból, és Názáretben telepedett le. Jézus gyermekkoráról beszélve az evangéliumok említést tesznek még a jeruzsálemi zarándoklatról és a tizenkét éves Megváltó eltűnéséről a Templomban. Az esemény arra vet fényt, hogy Jézus még gyermekkorában is szerette és ismerte az Atyát. Jézus gyermekkorának eseményeit varázsolja elénk a képregény-sorozat jelenlegi füzete. Az olvasókat bizonyár arra fogja buzdítani, hogy a gyermek Jézushoz hasonlóan próbáljanak minél jobban elmélyülni hitükben. Íme, egy buzdító idézet az arsi plébános mondásai közül: „Az Istennel egyesült lélekben mindig tavasz van”. Miért ne győződjünk meg arról, hogy igaz-e ez az állítás?