Isten népének története #6

Minden keresztény ismeri húsvét ünnepét, vagy ahogyan ritkábban mondják, a pászkát. Mindenki tudja, hogy az Egyház ezen a napon, amely a kereszténység részére a legjelentősebb, Jézus feltámadását ünnepli. De hány keresztény tudja, hogy miért nevezik pászkának is? Azok, akik azt a fáradságot veszik maguknak, hogy átolvassák ezt a füzetecskét, megtalálják rá a feleletet. Ismeretes, hogy Jézus halottaiból a nagyhét végén támadt fel, akkor, amikor a zsidók a megszabadulásukat, a pászkájukat, ünnepelték. Csoda-e tehát, ha Jézus tanítványai és az Egyház a feltámadást ünnepét pászkának is nevezi? Ez esetben nem egyszerű történelmi és vallási tényezőkről van szó, hanem ez a tényező vallásunkra nézve rendkívüli jelentőségű. Ama szent hét csütörtökén Jézus, miután a zsidó szertartás szerinti liturgikus vacsorán részt vett, új lakomát alapított, ahol önmagát adta táplálékul. Hogyan foghatjuk fel e lakoma új értelmét, pontosabban a mi eucharisztiánkat, ha nem ismerjük annak a zsidó szertartási lakomának ősi értelmét? Jézus kijelenti, hogy az ő vére az Újszövetség vére. Hogy érthetjük meg, mi az új az Újszövetségben, ha nem ismerjük az Ószövetséget? Jézus nagypénteki halálát az evangéliumok úgy értelmezik és magyarázzák, mint az új húsvéti Bárány halálát, mely által megvalósult az új szabadság, vagy ahogyan mondjuk, megváltás, e szónak jelentését át sem gondolva, az új nép megmentése. Fel kell fognunk mit jelent a húsvéti bárány feláldozása, amely ünnepélyes emlékezés volt az Egyiptomból való szabadulásra, és arra, hogy átkelvén a Vörös-tengeren, megszületett a választott nép. Másként, hogyan érthetnénk meg Jézus halálának valódi jelentőségét és a keresztény keresztelés gazdag értelmét? Ezt követte az események eseménye, Jézus áthaladása a halál sötétségén az élet világosságába. Elsőszülött Testvérünk bevonulása Isten királyságába, ahonnan – a Lélek által – nem szűnik meg magához vonzani a Szövetség népét és minden embert, a mennyei Jeruzsálem felé haladó utasokat. Ezen az utazáson ma mi vagyunk. Most mi vagyunk soron. Mi vagyunk az úton: a kivonulástól az Ígéret Földjéig vezet bennünket új Mózesunk, aki nem más, mint a feltámadt Krisztus, a mi Megváltónk, a mi Istenünk.