Isten népének története #7

Kedves Barátaim! Lehet, hogy láttátok a „Tízparancsolat”c. filmet, bár elég régen mutatták nálunk. Abban az időben marseille-i pap voltam. A hittanórákon a gyerekek akkoriban csak Mózesről beszéltek. De milyen volt Mózes? Egyfajta csodalény, olyan Goldorak féle, aki a villámok felett uralkodik, Istentől kapott félelmetes hatalmat nemzetek és ellenség felett… Nem sokkal a film után egy vadnyugati filmet mutattak be. Persze nagyon sokan nézték meg. A rettenhetetlen és gáncs nélküli, villámgyors revolverhőst ugyan az színész alakította, aki Mózest. Egyik alkalommal az egyik külvárosi mozi közönsége a legizgalmasabb percekben így kiáltozott. „Hajrá, Mózes! Hajrá Mózes!” Szemükben Mózes és Lucky Lucke egyívásúak voltak, és a nagy vándorlás az ígéret földjére egy vadnyugati kalanddal volt egyenlő. A csodálatos történet folytatását fogjátok most látni. Igaz, ez képregény, de Mózes itt nem seriff és ne is Goldorak, hanem Isten akaratát teljesítő ember. Népvezér ugyan, de mindenekelőtt felebarátainak szolgája. Csodálatos küldetést bíztak rá. Isten segítségével ő fogja megmenteni népét. Közben szinte lehetetlennek tűnő feladat sok és súlyos követelménye, nehézsége, szorongása nehezedik rá. Mi pedig képesek vagyunk egy feladat vagy lecke miatt keseregni. Mózes ereje az imában van. A Szentírás szerint „Mózes úgy beszélt Istennel, mint barát a baráttal.” Mózes erejét az engedelmességből és önmegtagadásból is kapja. Az ígért földjét csak távolról láthatja meg, habár ő a vezér és legkülönb közöttük, mégsem lépett arra a földre. De utódjául kijelölheti Józsuét. Utolsó öröme, hogy nyomtalanul eltűnik Nabo hegyén, ahova meghalni ment fel. Felsőbbrendű ember Mózes? Nem, hanem hívő, aki egész életével Isten új népének, az Egyháznak a vezérét hirdeti, azt, aki magáról kijelenti, hogy szelíd és alázatos szívű: Jézust.