Mozaik (2001) #52

Bőgés, bömbölés, mekegés, csipogás, sziszegés, rikácsolás, ugatás, éneklés: aligha akad a földön még egy ennyire eleven környezet, mint a trópusi őserdő, melynek összképéről számtalan állat és növény gondoskodik. Hívogató és figyelmeztető kiáltások, szerelmes dalok és harci üvöltések szőnek olyan hangpaplant, amely mindig ott lebeg a dzsungel zöldje fölött.

De itt, az őserdő egyik eldugott tisztásán minden másképp van. Süket csönd honol a tájon. Egy állat sem merészkedik erre a helyre, itt egy hangot, egy mukkot, egy pisszenést sem hallani. A kísérteties csöndet még az indiánok fürge mozdulatai sem törik meg, holott ők nyilván otthon vannak ezen a vészterhes helyen.