Mozaik (2001) #45

Enyhe szél borzolta a pálmák csúcsát. A sirályok lustán terpeszkedtek a hűvös szellőben magasan a fehér karibi partok fölött. Lassan és ernyedten hömpölyögtek a hullámok, melyek fáradt hírnökökre emlékeztettek, akiknek hosszú útjukon már arra sem maradt erejük, hogy üzenetüktõl megszabaduljanak.

Hosszú órák óta gyalogolt a három manó a hajótörést szenvedett "Santa Carraca y Cascara de Nuez" szerencsétlenül járt legénységével. Egy turistacsapattal, akiket Csetepaté márki csalt fel a hajóra, mert igazi matróz nem vállalta az utat. Barátaink azt remélték, hogy nemsokára spanyol településre érnek, ahonnan majd hazaindulhat a becsapott legénység. Ők maguk azonban útitársukkal, Stexelseft Widóval Csetepaté nyomába akartak szegődni. A márki nem sokkal azután tűnt el, hogy a "Carraca" a part menti szikláknak csapódott. Azt gyanították, hogy már úton volt Eldorádó felé, mivel Widó segítségével megszerezte az aranyváros hollétét eláruló adatokat.

Fáradtan haladtak a hajótöröttek, bokáig süppedve a puha homokba. Minden földnyelven túl egy kikötőt reméltek, de minden alkalommal csalódniuk kellett, mert széltében-hosszában egy árva lelket sem láttak.