Roncalpradó kastélyának udvarán Don Alfonzó és felesége elbúcsúzott kedves vendégeitől. Hiába próbálták marasztalni a három manót, nekik elegük volt már a katalán vidék unalmas életéből. Az augsburgi kereskedőt, Stexelseft Widót akarták Madridba kísérni. A spanyol fővárosban - legalábbis ezt remélték - talán új kalandok várnak rájuk.
Bőséges útravalóval megrakodva ültek fel öszvéreikre, majd elköszöntek barátaiktól. Widó büszkén emelte magasba kardját, amelyet a negylelkű Dontól kapott. A csizmáját díszítő ezüstsarkantyúk is a Don ajándékai voltak, amelyet Widó nyomban ki is próbált lován.