Mozaik (2001) #57

1578-ban Dél-Amerikában jártunk Stexelseft Widóval, egy kereskedőcsalád ifjú sarjával, hogy felkutassuk a legendás Eldorádót. Rajtunk kívül még egy spanyol expedíció is az arany városát kereste régi ellenségünk, Csetepaté márki vezetésével. Ezenfelül még néhány angol kém is a nyomunkban volt, mint utóbb kiderült.

Bár az őserdei kaland végén találtunk egy régi templomvárost, kincseket azonban nem leltünk. Az ott élő indiánok egy terrakottafigurát ajándékoztak nekünk. Az Inticapacnak nevezett figura egy felettébb értékes hegyikristály-koponyát rejtett magában. Így nem csak Csetepaté márki, de az angol kémnő, Donna Ferrentes is e szobrocskára fente a fogát. A Donnától tudtuk, hogy Francis Drake, az angol tengerész is útban volt Limába. Úgy terveztük, hogy vele majd Londonba utazunk. Drake azt remélte, hogy Eldorádó aranyával távozhat Limából, és nem örült, mikor megtudta az igazságot.

Ezután mint az özönvíz, úgy rohanták le a perui alkirályság fővárosát Francis Drake emberei. A spanyol lakosokat e pimasz támadás a szieszta ideje alatt érte, mikor függőágyaikban henyéltek. Így aztán fel sem fogták a történteket és még mielőtt feleszméltek volna, már le is rohanták őket. Drake informátorai jelentettek az aranyszoborról, amelynek csillogó kristálykoponyája felér az Andok minden kincsével. És hát pont abban a pillanatban ugrott elő Widó és tévesztette össze Drake-et a perui alkirállyal. Egyedül már ez is elég lett volna a katasztrófához, de nem sokkal korábban Widó nyakába ömlött egy vödör aranyszínű festék, s barátunk úgy virított, mint aranyfácán a napon. Drake azt hitte, Widó a keresett figura és mindannyiunkat az Aranytehénre vitette, mialatt az emberei folytatták a fosztogatást.