Mozaik (2001) #58

Az 1578. év a vége felé közeledett, amikor én, Csetepaté márki végeztem az Abrafaxokkal. Egy ideig követtem őket és kísérőjüket, Stexelseft Widót Dél-Amerika dzsungelén keresztül, mert Widó szemtelen módon egy módfelett értékes kristálykoponya birtokába jutott.

A kis drágaságot az indiánoktól kapta! Természetesen számomra teljesen elfogadhatatlan volt ez a dolog, mert egy ilyen kincs sokkal méltóbb tulajdonost érdemel. Azaz engem. A kristálykoponya megkaparintása azonban nem tűnt valami egyszerű feladatnak. Limában kellett megtudnom, hogy a kincs időközben az angol kalózhoz, Francis Drake-hez került. Donna Ferrentes, a kémnő szintén a koponya nyomában volt.

Az Eldorádó aranyáért folytatott sikertelen expedíció során útjaink már egyszer keresztezték egymást, de most amolyan fegyverszünetet kötöttünk, mert csak ő ismerte azt az embert, aki rengeteg aranyat fizetne a különös koponyáért. Így tehát együtt surrantunk fel az Aranytehén fedélzetére, melyen Drake a Rio Rimac folyón keresztül akart kijutni a tengerre. Még azon az éjszakán meg akartuk szerezni a koponyát, majd leszálltunk volna a hajóról, de egy kis hiba csúszott számításainkba. Így egy kicsit türelemmel kellett lennünk, mert Drake összehívta kabinjába a tisztjeit.