Mozaik (2001) #92

A nagy amerikai regényíró, William Faulkner mondta egyszer, hogy legalább a gonosz emberekben meg lehet bízni, mert ők sohasem változnak. Ha ez igaz, akkor Brabax tudta, hogy mire számítson. Már háromszor volt tanúja annak, hogy egy bérgyilkos merényletet kísérelt meg Pat O'Meany ellen. A merényletek mögött olyasvalaki állt, aki mindenáron meg akarta akadályozni egy pontatlanul felmért térkép korrigálását. Ezzel egy időben New Yorkban felbukkant egy térképtöredék, amin éppen az a hely volt látható, amely a hivatalos térképekről hiányzott. A térképtöredék birtokosa bizonyára annak a lánynak az apja, aki New York-ban énekesnőként próbált gyors karriert befutni - reménytelenül. De miért akarta ez a nyilvánosságot kerülő úr a térképét De Beers gyémántkereskedő két emberének átadni? Talán azzal a valakivel konkurált, aki az olasz gyilkost bérelte fel Pat likvidálására? Vagy talán az a valaki, aki az igazság eltussolásán fáradozott és az, aki a térkép segítségével mindent nyilvánosságra akart hozni, egy és ugyanazon személy volna? Egy dolog nyilvánvaló: ebben a történetben valaki nagyon gonosz. Benne tehát meg lehet bízni...