Mozaik (2001) #47

Fönn a magasban, Punto Perdidó erődjének tornyában a három manó káprázatos trópusi naplemente szemtanúja lehetett. A hullámok zúgtak a sötétben, a kormányzó pedig hosszan panaszkodott arról az unalomról, ami ezt a helyet uralta. Pedig alapítói nyüzsgő városnak képzelték a jövendő települést. Olyan kikötőnek építették ahonnan az aranyat szállíthatják majd Eldorádóból Európába. Emberek ezrei éltek volna itt. Színházat, sőt operát álmodott ide a kormányzó. Sajnálatos módon azonban Eldorádót sosem találták meg. Így lett a Portodoro aranykikötőjéből a dögletes unalom Punto Perdidója. Az erődön kívül csak egy kis kastély emlékeztetett az egykori nagy reményekre. Akinek ott fenn épp szolgálatot kellett teljesítenie, annak minden bizonnyal meggyűlt a baja főnökével. Amikor Stexelseft Widó azzal dicsekedett, hogy megtalálja az arany országát, a kormányzó nyomban kész volt őt támogatni. Az erőd fegyvertárában időközben Widó egy konkvisztárdorhoz illően öltözött fel. Abraxnak és Brabaxnak egészen más gondjai voltak. Legjobb barátjuk, Califax nyomtalanul eltűnt. El sem tudták képzelni, hogy hol lehet. Amikor azonban megtudták, hogy még ezen az elveszett helyen is üzemel egy kis kocsma, hirtelen megvilágosodott, hol találhatják meg Califaxot. Nyilván a fogadó konyhája körül lebzsel...