Mozaik (2001) #60

Tulajdonképpen kár volt Csetepaté márkiért. Minden tulajdonsággal rendelkezett, amire egy kiváló titkosügynöknek szüksége volt. Intelligens, gátlástalan és alattomos volt. Csak egyvalami hiányzott belőle: a képesség, hogy alárendelje magát másoknak. Akkor találkoztam vele, amikor 1578-ban Erzsébet angol királynő megbízásából Donna Ferrentes álnéven beutaztam az Újvilág országait. A spanyol udvarból származó forrásainkból megtudtuk, hogy II. Fülöp parancsára expedíció indult a legendás aranyország, Eldorádó felkutatására. Az expedíció azonban hatalmas melléfogásnak bizonyult. Azt terveztük, hogy a spanyol aranyat Limába szállítjuk. Ott kellett volna Francis Drake-nek meglepetésszerűen megjelennie és a kincseket a fedélzetre szállítania.

Nos, Drake terv szerint ott volt. Csak az arany hiányzott. A kalóz engem hibáztatott ezért a kudarcért és nem ismerte el parancsnokságomat. Helyzetem kilátástalan lett volna, ha nincs az a titokzatos kristálykoponya, amit Stexelseft Widó Eldorádó lakóitól kapott. Ismertem egy londoni kereskedőt, aki vagyonokat fizetne a koponyáért. Amikor megpróbáltuk Csetepaté márkival a kis drágaságot elcsenni a fedélzetről, Drake letartóztatott minket.

Amikor Drake megtámadott egy spanyol aranyszállítmányt, sikerült a márkival egy spanyol hajóra szöknünk. Pechünkre a spanyolok kémeknek néztek és bebörtönöztek minket. De hála kiváló munkatársamnak, raboskodásom nem tartott sokáig. A márkira már nem volt szükségem és a tanúk veszélyesek lehetnek. Remélem, nem vette személye elleni sértésnek, hogy elrendeltük a kivégzését. Tulajdonképpen tényleg kár szegény márkiért. Szegény pára, élete utolsó napján még a napot sem láthatta.